N. Pál József irodalomtörténész, a kötet lektora elmondta: az írók Magyarország politikájában évszázadok óta meghatározó szerepet játszanak, ezért a hatalom odafigyelt rájuk.

A Magyar Írószövetség - amelynek 1989 előtti elnevezése Magyar Írók Szövetsége volt - különösen jelentős szerepet játszott a közéletben az 1956-os forradalom előtti időszakban, majd a rendszerváltáshoz vezető 1980-as években.
    

Már az 1981-es közgyűlésen megindult a küzdelem a szövetség autonómiájáért, valamint azért, hogy végre nyílt vita induljon a nemzet sorskérdéseiről. Az 1986-os írószövetségi közgyűlésen folytatódott "a hazugság falának áttörése" - fűzte hozzá a szakember.
    

Kiss Gy. Csaba, az Antológia Kiadónál megjelent mű szerkesztője a kötet előszavában többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendszerváltás előtörténetének feldolgozásakor sokan megfeledkeznek az írószövetség szerepéről, pedig az nem hagyható figyelmen kívül.
    

Az írószövetség az 1956-os forradalom leverése után csak 1959-ben kezdhette újra működését a pártállam szigorú ellenőrzése és felügyelete mellett. Az 1980-as években azonban valóságos autonómiát vívott ki magának. Akkoriban az egyetlen legális társadalmi szervezet volt az országban, amely fórumain biztosította a véleményszabadságot, beleértve az ellenzéki nézetek szabad kifejtését is. Az írószövetség így válhatott a demokratikus átalakulás műhelyévé, és ez a közösségi emlékezetben méltó helyet biztosít számára - fejtette ki a kötetben Kiss Gy. Csaba.
    

A több mint 400 oldalas kiadvány tartalmazza az MSZMP illetékes szerveinek az 1986-os írószövetségi közgyűlés előkészítésével összefüggő egyes dokumentumait, jelentéseit, a kétnapos közgyűlés teljes jegyzőkönyvét több mint 250 oldalon, majd a retorziókkal, kilépésekkel kapcsolatos iratokat, végül válogatást ad az írószövetség új elnöksége első néhány ülésének jegyzőkönyveiből, illetve a közgyűléssel kapcsolatos sajtópolémiákból.
    

A közgyűlésen az írók közül felszólalt többek között Csurka István, Csoóri Sándor, Eörsi István, Fekete Gyula, Kiss Gy. Csaba, Sánta Ferenc, a hatalom oldaláról pedig Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Köpeczi Béla művelődési miniszter.
    

A több mint 600 tagot számláló szövetségből az új elnökség megválasztása után különböző megfontolásokból 27-en léptek ki, ám az állampárt szándékai ellenére nem sikerült alternatív írószövetséget létrehozni, és nem sokkal később a kilépők közül Szabó Magda és Nemeskürty István kérte visszavételét.