A művészt a teátrum saját halottjának tekinti, temetésről később intézkednek.
    

A közlemény felidézi, hogy Komáromy Éva édesanyja nyomdokain eleinte operaénekesnek készült, de hangi adottságai és kiváló tánctudása hamar a zenés színház felé irányították. Egy év szolnoki színházi tagság után 1961-ben szerződött Miskolcra, ahol nyugdíjba vonulásáig a társulat tagja maradt, de nyugdíjasként is fellépett a színházban. Már első szerepeivel elnyerte a közönség tetszését és szeretetét.
    

Művészi alkata, karakterformáló készsége, kitűnő ének- és mozgáskultúrája rendkívül sokoldalú művésszé tette. Pályája elején elsősorban zenés darabokban játszott, az operettirodalom szinte valamennyi szubrett és revüprimadonna szerepében sikert ért el. Művészi munkájában a My far Lady Eliza szerepének eljátszása jelentett fordulópontot. A továbbiakban az új zenés műfajban, a musicalekben is megmutatta tehetségét. Prózai pályafutásának kezdete jelentette a következő fordulópontot, Shakespeare Macbethjének egyik boszorkányaként állt színpadra, melyet még sok sikeres szerep követett - olvasható a színház méltatásában.
    

Művészi pályája második felében párhuzamosan futott zenés színházi és drámai karrierje. Primadonnaként tökéletes dáma volt, szubrettként könnyedén, felszabadultan komédiázott, magával ragadóan táncolt, a musicalekben az érzelmek sokszínűségét, drámaiságát is megmutatta. Prózai színészként színművekben, drámákban, komédiákban egyaránt emlékezetes alakításokat nyújtott. Utoljára 2001-ben, a Fekete Péter című zenés játékban lépett színpadra. Munkásságát Miskolc város 1980-ban Déryné-gyűrűvel jutalmazta. 2006-ban megyei Prima díjat kapott, emellett több nívódíj tulajdonosa - áll a Miskolci Nemzeti Színház közleményében.