Az idén 50. születésnapját ünneplő szerző regényével kapcsolatban Lothar Müller (Süddeutsche Zeitung) a szürreális, ám nem patetikus szerzői nyelvet tartja érdekesnek. Katharina Teutsch (Frankfurter Allgemeine Zeitung) szerint a könyv a „hideg szépségével” az életet és a halált a berlini fal leomlásaként és generációs pusztításként meséli el. A Spex kritikusa, Malte Spit a bátor és obszcén karakterrendezést dicséri, ugyanakkor kiemeli, hogy a mű egyszerre érzékenységet is vonz, mellyel Bartis az elnyomást és a felejtést ábrázolja. Robert Mappes-Niediek a Frankfurter Rundschauban különösen azt emeli ki, ahogy Bartisnak sikerült megfogni az erdélyi táj éles hangulatát. (Itt Mappes-Nidiek nem erdélyi jeleneteket tulajdonít a regénynek, csak arra utal, hogy Erdély, mely a múltban a sötétség szíve lehetett, s ahonnan Bartis, és mint említi, Dragomán is származik, minden bizonnyal hatott a regény mély szomorúságára – a szerk.)

Bartis regénye az első helyen szerepel Perlentaucher listáján. Az online magazin még kilenc másik könyvet említ meg, regények, szakkönyvek (például a német irodalomról egy új irodalomtörténet), életrajzok és egy memoár is található a felsorolásban. A prae.hu főszerkesztőjének írása a könyvről blogján.