Nevem Rimóczi László. 1979 Május 13-án születtem 7:15-kor. Ovi, általános, 3 középiskola, végül estin érettségiztem. Na, nem azért, mert hülye voltam, csak nagyon nem akartam tanulni. Illetve mégsem, de, hülye voltam, és nem jártam be órákra, mert egyszerűen nem érdekelt. Inkább punk barátnőmmel császkáltam az aszfalton és csavarogtunk... Persze, nem volt köztünk semmi komoly. Én akartam, de neki túl kevés voltam. 2000 júniusában elvégeztem egy természettudományi szabadegyetemet. 2002 forgatókönyvírást és dramaturgiát hallgattam. 2002 májusában marketinget tanultam, hogy felkészüljek a manipulátor piócákra és magam is azzá lehessek öltönyben. 2002 augusztusa: beiratkoztam a Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Vallásbölcsész szakára. Az utóbbi időkben megrökönyödve ébredtem rá, hogy bizony a tárgyak, régi kincsek, és antik lomok különböző installációival is üzenni tudok. Sőt! Megfelelőbb üzenethordozó egy vizuális, térbeli matéria, hiszen egy installáció egyetlen ugrással a szemlélőben van, míg egy irodalmi alkotásnál hosszabb időre van szükség és felmerülhet a félreértés lehetősége is. Persze egy szobrot is félre lehet értelmezni, de abban az esetben ez akár a mű előnyére is válhat. Mindenki azt lát benne, amit akar. Van aki tökéletest, más a tökéletlent.


 

1982-ben született Budapesten. 2001-től az ELTE BTK és az Eötvös Collegium hallgatója, első diplomáját 2007-ben vette át. Fordításai 1999, különböző műfajú irományai 2000, leginkább nyelvészeti tanulmányai 2002 óta jelennek meg különböző folyóiratokban és antológiákban. Önálló kötete 2005-ben jelent meg (Sortűz a körkörös éjszakára), második kötete megjelenés előtt áll (Mielőtt minden este sokat). 2001 óta szerepel különböző filmekben, színdarabokban, performanszokban, 2004 óta rendez is. 2003-tól a Prae c. irodalmi folyóirat szerkesztője, 2004 és 2006 között a Prae rövidfilmes és kísérleti zenei DVD főszerkesztője, 2006-tól a PRAE.HU főszerkesztő-helyettese, 2008-tól a Modern Filológiai Szemle (az MTA MFT folyóirata) felelős szerkesztője. Bla-bla-bla




 

"Mert hangzásában a kávézásra utal, de az ablakon betekintve az látható, hogy itt valójában egy ízléses étterem működik, nyáron terasszal, ahol sörözni is lehet a napernyők alatt.  A valamikori Szamovár presszó, ami leginkább sörözőként tartotta meg törzsvendégeit, mára Mocco-ra: kávézóvá és étteremmé változott. A főváros egyik frekventált helyén, a XIII. kerületben, a Pozsonyi út elején."