Mi, ezen petíció aláírói tiltakozásunkat fejezzük ki a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1995. évi 270. számú, a Szlovák Köztársaság államnyelvéről rendelkező törvényének 2009. június 30-i módosításai és kiegészítései ellen. Követeljük a Szlovák Köztársaság parlamentjétől, hogy a kisebbségek jogainak biztosítása érdekében e döntését vonja vissza.

Véleményünk szerint a pozsonyi kormányzat lépése nem más, mint a lelkében folyamatosan megalázott, rohamosan fogyó felvidéki magyarság teljes felszámolására tett intézményes kísérlet. A törvény elfogadása ellentétes az európai normákkal; valamint sérti az alapvető emberi jogokat, így az anyanyelvhez való jogot is. A szlovák államnyelvtörvény korlátozza a szlovákiai magyar és más nemzeti kisebbségek nyelvi, kulturális és közösségi kibontakozását.

Követeljük továbbá az Európai Uniótól és az Emberi Jogok Európai Bizottságától, hogy minden lehetséges lépést tegyen meg a törvény hatályon kívül helyezésére, továbbá a jövőben folyamatosan kísérje figyelemmel a magyarságot ért hasonló atrocitásokat és adjon hangot tiltakozásának a legmagasabb fórumokon is.

A Szlovák Köztársaság parlamentje, a Nemzeti Tanács 2009. június 30-án módosította egy korábbi, az államnyelvről rendelkező törvényét, amely változtatás szeptember 1-jén lép érvénybe. Nemcsak átírások, javítások vannak a tervezetben, hanem kiegészítések is. A törvény intézményesíti, szentesíti a magyarellenességet.

A törvénytervezeten azóta már „enyhítettek”, azonban számunkra az továbbra is elfogadhatatlan, az államnyelvtörvényt nem tartjuk egyébnek, mint a felvidéki magyar közösség végső felszámolásáért tett kísérletnek.

A törvény paragrafusai rosszindulatúak, kisebbségellenesek, szélsőségesen soviniszták. A magyar nyelvet például hivatali kapcsolattartásban csak ott lehet eztán használni, ahol a lakosságon belül a magyarok aránya meghaladja a 20%-ot. (Pozsonyban, Nyitrán, Vágsellyén, Léván, Kassán a magyarok aránya már 20% alatti.) Ha eztán bármilyen rendezvény kerül északi szomszédjainknál szervezésre, akkor a plakátokon azt kétnyelvűen – először szlovákul – kell meghirdetni.

A törvény azt is kimondja, hogy a „nyilvános kulturális és oktató-nevelő rendezvények államnyelvűek.” Igaz, a kisebbségi rendezvényeken engedményeket adnak, mondván, ott csak a konferanszié szövegét kell szlovákul mondani. El tudunk-e így képzelni egy március 15-i megemlékezést a magyar többségű Dunaszerdahelyen, Komáromban vagy Párkányban?

Aggályos a törvény azon része, amely szerint a Szlovák Köztársaság területén tartott tömegrendezvényeken bármelyik résztvevőnek joga van államnyelven beszédet mondani. Ez nemcsak nonszensz, hanem felelőtlenség is, gondoljunk bele, milyen óriási konfliktusokat okozhat ez!

A jövőben minden emléktábla szövegét elsőként – lehetőleg nagyobb betűkkel – szlovákul kell kiírni, csak utána következhet magyarul, ráadásul ezek szövegét is mostantól a kulturális minisztérium hagyja jóvá. Ami pedig egyenesen elképesztő, hogy a már elhelyezett emléktáblákon utólag meg kell oldani a szlovák feliratozást – úgy véljük, ez az emlékművek megbecstelenítése. Évszázados régi emlékművek átalakításáról van szó.

Aki ezeket a törvényeket megszegi – vagyis éppen megszólal magyarul – azt akár 5000 eurós büntetéssel is sújthatják!!

Ez a törvénytervezet a szlovákiai magyarságot teljességgel sarokba szorítja, s arra kényszeríti, hogy anyanyelvük elhagyását válasszák, hogy érvényesülni tudjanak. Szlovákia kulturális és szellemiségi értelemben egyre elavultabb politikát folytat.

Tűrhetetlennek tartjuk, hogy a szlovákiai jogtiprással az Európai Unió nem foglalkozik. Az EU azt az ígéretet adta, hogy segít a nemzeti kisebbségeknek a megmaradásban – ehhez képest nem óhajt foglalkozni a szlovákiai égbekiáltó jogsértéssel.

A felvidéki magyarokat segítve a hazai magyar szerveknek az Európai Unió támogatásával el kell érniük a törvény hatályon kívül helyezését, különben annak beláthatatlan következményei lesznek.

Az így is rohamosan fogyó szlovákiai magyarság asszimilációja fel fog gyorsulni, s a helyi magyar közösségek el fogják veszíteni anyanyelvüket. Az identitás egyik legmasszívabb alapja pedig a nyelv.

Lépjünk fel együttes erővel, s tegyünk meg minden tőlünk telhetőt!

Gyerünk Magyarok! Gyerünk Váralja!