bezár
 

zene

2007. 10. 10.
Jazz, kultusz, satöbbi
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
December 27-én a Papp László Sportarénában lép föl a Woody Allen and His New Orleans Jazz Band. A jeles esemény alkalmat teremt arra, hogy a nagyérdemű életnagyságban szemlélje a pápaszemes neurotikus figurájába dermesztett kiváló rendezőt, aki feltehetőleg meggyőzően mutatja majd meg a valódi, az erőskezű (és erőstüdejű), magabiztos Allent.
„A zenéje lehetne mondjuk egy Cole Porter szám”, mondja izgatottan a Woody Allen által alakított Val Vaxman filmrendező a Hollywood Endingben, amikor egy készülő film meghallgatásán előrukkol ötleteivel.

Aki egy kicsit is ismeri Allen munkásságát, az tudja, mekkora szerepet játszik benne a jazzmuzsika. Az ezen és a dixielanden nevelkedett rendező sohasem rejtette véka alá a zene iránti vonzódását – a legtöbb hivatkozása a klasszikusok mellett alighanem eme irányzatokra történik, akár poétikus, azaz a film szerkezetét-hangulatát meghatározó formában is. De természetesen nem csak erről van szó: a klarinétról is. Pontosabban: a Woody Allen New Orleans Jazz Bandről, melyben a rendező az említett fúvós hangszer mély ismeretéről biztosítja közönségét, Manhattanben akár heti rendszerességgel is.

E helyütt azonban muszáj utalnunk egy közkeletű, ám tévedésen alapuló legendára, miszerint W. A. mester az éppen aktuális koncertje miatt maradt távol arról az Oscar-gáláról, amelyen az Annie Hallt négyszeresen is díjazták. Mert koncert ugyan lehetett aznap, mégsem ez a valódi ok. A Los Angelestől és a hollywoodi tömeggyártástól valóságosan irtózó művész egy cseppet sem tartotta érdekesnek vagy fontosnak, hogy egy kopasz embert ábrázoló szobrot vegyen át olyanoktól, akiktől a megtiszteltetés akár kétes értékűnek is nevezhető. Hogy Allen mindezt valóban komolyan gondolta, azt az is alátámasztja, hogy legutóbbi filmjeit szántszándékkal Európában, európai filmstúdiók támogatásával forgatta – az Egyesült Államok sikerorientált stúdiói nem csak a várható bevétel növekedését igyekeztek volna elősegíteni a filmek kommerszebbé alakításával, de folyamatos ellenőrzést is akartak gyakorolni a köztudottan a saját feje után menő rendező felett.

Innen nézve (is) igazi „hollywood ending”-nek mondható tehát – már ami a magyar közönség helyzetét illeti –, hogy az idén decemberben a 72. születésnapját ünneplő kultikus figura december 27-én hazánkban ad koncertet. És igazából mindegy is, milyen megfontolásból nézzük és hallgatjuk meg: azért, mert ő Woody Allen, a híres filmművész, vagy azért, mert vélhetően egy pezsgő, remek hangulatú koncertben lesz részünk (esetleg mindkettő miatt).

Ha sikerül elkerülni azt a szituációt, ami a párizsi Louvre-ban a Mona Lisa megtekintését kíséri, alighanem fantasztikus este fog kerekedni. Mert ha az emberek nem csak a puszta cirkuszi – noha elismerem, hogy a hasonlat sántít, maradjunk következetesek: múzeumi – látványosság miatt, melyet úgymond „kötelező” megnézni (fotózni, kamerázni, mobiltelefonnal fölvenni, stb.), hanem a valódi zenei élmény miatt tolonganak, jól lesz ez így.
nyomtat

Szerzők

-- L. Varga Péter --


További írások a rovatból

Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein. A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958–2023
A Bélaműhely koncertje a pécsi Szabadkikötőben
The Underground Jazz Scene in Budapest Today: an Adventurous Introduction (Inverted Spectrum Records 2023)

Más művészeti ágakról

gyerek

Nagyívű nemzetközi kiállítás nyílik a Deák17 Galériában
Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés