irodalom
2008. 02. 25.
Csak a madarak
(regény a PRAE.HU gondozásában - hamarosan)
Barok Eszter és Illés Emese Csak a madarak című regénye a főszerepelő huszonéves lány, Mara ellentmondásokkal és intellektuális kalandokkal tarkított életét mutatja be saját naplóbejegyzésein, egy titokzatos narrátor szemszögén és egy következetesen (csak zárójeles és kurzív mondatokban) beszélő cinikus voyeur megjegyzésein keresztül, sőt: egy árnyalt, spirituális útról is számot ad. (A könyv április elején jelenik meg a PRAE.HU gondozásában.)
Szerzők: Barok Eszter és Illés Emese (a prae.hu legolvasottabb újságírója)
Szerkesztő: Pál Dániel Levente
Borító (fotó és design): Kassai Balázs
Modell: Arany Anett
Kiadó: PRAE.HU
Tervezett megjelenés: április eleje
Szinopszis&ajánló
Mara - a regény főhőse, egy huszas éveit taposó fiatal lány - különös utat választ, hogy "szabad" legyen: luxusprostituáltként dolgozik Svájcban, majd egy lehetetlennek tűnő szerelmet követ egy idegen, északi országba.
A tipikusan itt-és-most történet nem csupán Mara ellentmondásokkal és intellektuális kalandokkal tarkított életét mutatja be saját naplóbejegyzésein, egy titokzatos narrátor szemszögéből és egy következetesen (csak zárójeles és kurzív mondatokban) beszélő cinikus voyeur megjegyzésein keresztül, hanem egy árnyalt, spirituális útról is számot ad.
A történetben a szingliregényekre jellemező karakterek fejlődéstörténete helyett jóval összetettebb képet kapunk az emberi identitás alapkérdéseiről, az egyén és a közösség kapcsolatáról: talán ilyesmi lenne az Állítsátok meg Terézanyut! némi erotikával, mágikus realizmussal és ţepeneag-i önreflexív valóságkeveréssel nyakon öntve. Közben a csillogó night club-on és a Gucci-öltönyös üzletembereken túl mélyen járunk az undergroundban is, hiszen a kerettörténetet sajátos külsőségeivel, karakteres figuráival és zenei világával a dark-goth szubkultúra szolgáltatja.
Nincs hagyományos értelemben vett happy end sem: a katarzist nem feltétlenül a cél elérése, hanem maga az út adja. Az, amit az ember "boldogságként" és "beteljesülésként" él meg, nem mindig egyezik mások vagy a saját elvárasaival. A szárnyalásban pedig néha megsérülnek a szárnyak - hiszen csak a madarak repülnek első osztályon.
(további infók mindig időben...)
A tipikusan itt-és-most történet nem csupán Mara ellentmondásokkal és intellektuális kalandokkal tarkított életét mutatja be saját naplóbejegyzésein, egy titokzatos narrátor szemszögéből és egy következetesen (csak zárójeles és kurzív mondatokban) beszélő cinikus voyeur megjegyzésein keresztül, hanem egy árnyalt, spirituális útról is számot ad.
A történetben a szingliregényekre jellemező karakterek fejlődéstörténete helyett jóval összetettebb képet kapunk az emberi identitás alapkérdéseiről, az egyén és a közösség kapcsolatáról: talán ilyesmi lenne az Állítsátok meg Terézanyut! némi erotikával, mágikus realizmussal és ţepeneag-i önreflexív valóságkeveréssel nyakon öntve. Közben a csillogó night club-on és a Gucci-öltönyös üzletembereken túl mélyen járunk az undergroundban is, hiszen a kerettörténetet sajátos külsőségeivel, karakteres figuráival és zenei világával a dark-goth szubkultúra szolgáltatja.
Nincs hagyományos értelemben vett happy end sem: a katarzist nem feltétlenül a cél elérése, hanem maga az út adja. Az, amit az ember "boldogságként" és "beteljesülésként" él meg, nem mindig egyezik mások vagy a saját elvárasaival. A szárnyalásban pedig néha megsérülnek a szárnyak - hiszen csak a madarak repülnek első osztályon.
(további infók mindig időben...)
Szerzők
-- Pál Dániel Levente --
További írások a rovatból
irodalom
Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
