Portfóliók

I

azóta csak úgy vagyok
tengek-lengek
ha kérdeznéd

tudod, mint Töki
a Nagy Lebó
vagyis hogy nem is ő a Nagy


II

igen, próbáltam
el is kezdtem
olyan jó ritmusosan
valahogy így:

vannak dolgok, amik nem múlnak
…
… csak halványulnak
...
mégis időnként belepiszkálsz
gombostűt, ceruzaszárat
szúrsz bele...

van még mit gyúrni rajta, ja
persze, lehet poénkodni
jót röhögni az ember fián
nem, nem a „másikon”
mert az már valamit jelent
közös dolgot feltételez
összetartozásfélét

olyan meg nincs


III

nem kellett volna

azt hiszem, már immunis vagyok
csak bekukucskálok
mint régi barát
1-2 új kép, hír...

és megint letaglóz
nem tudok másra gondolni
a fájdalom elönt

nem kellett volna


IV

ott ülsz, magányosan
körülötted erdő
füvek, fák
bármi más fontosabb
még a magány is

és egyszerűen nem gondolsz rám


V

van ebben valami perverz öröm
édesbús fájdalom
ha egyszer belekerülök
nem is akarok kimászni belőle

pedig... hm, hm, hm
kéne, ideje lenne már

na majd a külső kényszerítő körülmények


VI

sokszor gondolkoztam már ezen
hogy lehet ez
és miért

csak azt tudom
hogy olyankor olyan
mintha újra itt lennél
látnám minden rezdülésedet
magamba szívnám lényed frissességét

padló
kéjekkel teli vergődés


VII

úgy kéne befejezni
hogy túl vagyok rajta
új remények, új utak
meg minden

most nem megy