bezár
 

Portfóliók

Kő és árnyék

 
    Az önmagába visszahullt időn 
    most vérzik át a súlyos esti pára,
    s akár a kő, ha árnyékára dől,
    úgy ferdül el a téridő aránya.

    Halottak teste lakja be a mélyet,
    miattuk tér le útjáról a Hold,
    kibomlanak az égre varrt szegélyek,
    – előjöhet, ki eddig bujdokolt.

    Karámba tér meg így az űzött állat,
    ha kinn az éjben szörnyű bűnt hagyott,
    kis bűzös vackot készít el magának
    – az őse mind ilyenben haldokolt.

    És ismétlődik minden egyre s újra,
    a fák mögött már ott kísért a múlt,
    és meghasad a roppant égi bura,
    mert lenn egy kő az árnyékára hullt.


Megjelent: Holmi, 2008/12


nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés