Catherine Hardwicke rendezőnő, miközben képekre álmodta Stephenie Meyer regényfolyamának első kötetét, bizony ráérzett a melankolikus vadromantika várhatóan nagyot ütő hatására – elég, ha csak a mohával és esővel frusztrált varázs-atmoszférára gondolunk –, de a hangulati manipuláció és a művészi törekvések mellett is felismerte a kamasz kultközeg figyelmének hasznosságát is. A kellemesen darkosított, pop-rock határzenék – jórészt brit és amerikai bandáktól – nem hagyják a nézőközönséget alternatívan fiatalos hidegzuhany nélkül, mert pofátlanul berántanak a pörgősre vagdosott filmkockák közé. Ha mindez nem volna elég, néhány ponton még mintha a humor is felütné a fejét – bár én erről nem igazán győződtem meg.

A kaotikus energiákban tobzódó film női hőse, Bella – aki anyja új házassága miatt költözik apjához a nedves-borongós Forksba –, biológia órán a különc Edward mellett kap helyet, de a fiú fuldokolva menekül el a lány illatától. A gyanús Cullen-család ifjú sarja „sürgős utazása” után mégis visszatér padtársa mellé, és lassan összebarátkozik vele. A szaglászás mellett más fura dolgai is vannak a sápatag, színváltós szemű fickónak: gondolatot olvas, fénysebességgel cikázik ide-oda, és fél kézzel arrébb lök egy száguldó autót. Bella az ördögi tünetek láttán nyomozásba kezd, és rájön, hogy mitől is olyan jéghideg Edward keze… 

Hajjaj, gond van, mert a leányzó lelki társra talál a snájdig „Drakulában”, akivel ki is próbál olyan földi hívságokat – csókot, puszit, ölelést, miegymást –, amik más filmekben az éjszaka urát nem igazán érdeklik, ha nem csorog egy kis vér is mellékesen. Bella hamarosan ellátogat Edward „vega” (csak állatokat szipókázó) vámpírcsaládjához, akiket elkísér egy égzengetően digitális, vérszopó-tempóra szabott baseball-meccsre is, hogy kimutassa tiszteletét. Az ellenséges csapatok jó orrú gyilkosa, James (Cam Gigandet) itt szagolja ki a halandó lány jelenlétét, és mivel a vámpír nője mindig zöldebb, üldözni kezdi Bellát, hogy felébressze Edward dühét…

Nem szeretném lelőni a poént, hogy lesz-e sírig tartó vérszívás, és átváltozik-e valaki valami más lénnyé, mert van egy pár szerény meglepi a film végén. A főfogás majd a rendezőnő asztalán keresendő, addig is garantálom, hogy tartalmas vérátömlesztésben lesz része mindenkinek, még ha haját tépve jön ki a moziból, akkor is. Álmodozóbb lelkű leánykákra veszélyes hatással lehet az Alkonyat, mert leküzdhetetlen vágyat ébreszt a jóképű nyakharapdálók iránt…

Twilight