2009
2009/5

tartalom:

Megemlékezés Dr. Göllesz Viktor halálának 10. évfordulója alkalmából
Gereben Ferencné dr.
Dr. Göllesz Viktor (1999-2009)

Dr. Göllesz ViktorAz Értelmi Fogyatékossággal Élõk és Segítõik Országos Érdekvédelmi Szövetsége az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karral együttmûködve 2009. október 29-én emlékkonferenciát rendezett Göllesz Viktor halálának 10 éves évfordulója alkalmából a Kar Ecseri úti épületében. A szép számú résztvevõt Szabó Ákosné dékánasszony, Páva Hanna, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Fogyatékosságügyi Fõosztály vezetõje, Gyene Piroska, az ÉFOÉSZ elnöke és Bardi Ilona, az ÉFOÉSZ Önérvényesítõ Tagozatának elnöke köszöntötte.

A megemlékezésen Kovács Ibolya fõosztályvezetõ a szociális szakma kezdeti idõszakai, Kemény Ferenc ny. fõiskolai docens a rehabilitáció és a szociális munka kérdései, dr. Buday József fõiskolai tanár a "tudós tanár", dr. Bánfalvi Csaba egyetemi tanár az ábrahámhegyi napok említése kapcsán idézte fel Göllesz sokszinû munkásságát. Az emlékülésen került sor a Göllesz Viktor ösztöndíjak átadására és a munkásságát feltáró kutatómunka eredményének kihirdetésére.

A Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének képviseletében Gereben Ferencné fõtitkár emlékezett Dr. Göllesz Viktorra, a MAGYE alapítójára és szakmai tevékenységére.

Tisztelt Elnökség, Tisztelt Emlékezõk, Kedves Családtagok!

A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete képviseletében emlékezem hajdani kollégánkra, sokunk tanárára, a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola 1968-1972 közötti idõszakának fõigazgatójára, Egyesületünk alapító személyiségére, Dr. Göllesz Viktorra, halálának 10. évfordulója alkalmából.

Az idõ távlatában tíz év a gyorsan pergõ hetek, évek sodrában tûnhet rövidnek, de tûnhet hosszúnak is – különösen akkor, amikor egy szakmai közösség – sajnos mindjobban növekvõ számban – nélkülözni kénytelen meghatározó személyiségeit.

Dr. Göllesz Viktor ezek közé tartozott.

Jól emlékszem a búcsú szomorú óráira, a Díszteremben felállított ravatalra, a hallgatók, a kollégák, munkatársak és tisztelõk sorfalára a régi Bethlen téri épületben, amelytõl nem sokkal a gyászos esemény után éppenúgy meg kellett válnunk, mint magától a személytõl, aki a hajdani Bethlen téri falak között, gyakran éles viták kereszttüzében formálódó nézeteknek megkerülhetetlen képviselõje volt, s aki azok közül a falak közül indult utolsó útjára, amelyek életének mozgalmas mindennapjait körülölelték.

Ma már a szakmatörténet jegyzi, hogy e mozgalmas mindennapokon – a gyógypedagógus társadalom törekvéseivel összhangban, "harcostársaival", a különbözõ gyógy- pedagógiai intézmények igazgatóival – többek között Homokon, Miskolcon, Abaújkéren, Girincsen és Vácon – többszörösen átforgatott beszélgetések eredményeként született meg a gondolat, hogy a fogyatékoscsoportok ügyét képviselõ hazai elõdegyesületek tapasztalatait felhasználva jöjjön létre egy, a fogyatékosságügy kérdéseivel átfogó módon foglalkozó önálló szakmai szervezet.

Közel 40 évvel ezelõtt, Göllesz Viktor aktív kezdeményezése nyomán, 1970-ben e gondolat jegyében kezdõdtek meg az idén 37. évében járó Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének megalakulását elõkészítõ munkálatok.

Göllesz személye és a MAGYE mint szakmai szervezet tehát elválaszthatalanul összefonódtak egymással.

A 70-es évek társadalmi folyamatait figyelemmel kísérõ nyitottsága segítette annak a lehetõségnek a kihasználását, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1970. évi 35. számú törvényerejû rendeletében szakmai társulás létrehozására vonatkozó lehetõséget a gyógypedagógus szakma számára hasznosítsa.

Munkatársaival, Illyésné dr. Kozmutza Flórával, Gordosné dr. Szabó Annával, dr. Méhes Józseffel és Sziklay Bélával egyetértésben korának mûvelõdésügyi miniszteréhez, Ilku Pálhoz fordulva kérte a fõhatóság hozzájárulását az Egyesület megalakításához.

Mai szemmel nézve, amikor egyesületek tömegei vannak jelen az országban, ez az út nem volt annyira könnyen járható, bár a hiány egyre égetõbben sürgetett. Az indoklásban felsoroltak szerint azért, mert
  • a rendkívül komoly felelõsséget vállaló, mindenekelõtt az érintettek és hozzátartozóik által megbecsült gyógypedagógus-testület nem rendelkezik önálló, a fogyatkosságügy kérdéseivel átfogó módon foglalkozó civil szervezettel;
  • a decentralizáltan mûködõ intézmények kapcsolattartása szervezetten még az azonos típusúak esetében sem megoldott;
  • a társtudományok és segédtudományok, a rokonszakmák képviselõi mind rendelkeznek egyesületekkel, társaságokkal, a gyógypedagógia, a fogyatékosságügy azonban a maga egészében sehol sem kap képviseletet, meghatározott, sajátos problémaköreivel minden más egyesület, társaság programjából "kilóg", ugyanakkor az erõk szétforgácsolódnak;
  • a gyógypedagógusok testülete – önálló szervezet híján – nemzetközi kapcsolatokat nem létesíthet.
A miniszter, az engedély közvetlen megadása elõtt Göllesz Viktort egy országos felmérés lefolytatásával bízta meg. Az elõkészületek során 118 gyógypedagógia intézmény kapott tájékoztatást a MAGYE megalakulásának lehetõségérõl és várta a belépõk szándéknyilatkozatát, hogy tagjai kívánnak lenni a majdani Egyesületnek.

Szervezõ munkájának érdemeként említhetõ annak az 1594 aláírásnak az összegyűjtése, amelyet az 1971 decemberében miniszteri engedélyre zöld utat kapott MAGYE 1972 február 12-i alakuló közgyûlése és további tevékenysége követett.

Göllesz Viktor az elnökség tagjaként vett rész haláláig a MAGYE munkájában, tevékenysége azonban ennél sokkal többet jelentett nemcsak az Egyesület, hanem a gyógypedagógia szakmai fejlõdése és a képzés fejlesztése szempontjából.

Az Egyesület tevékenysége révén
  • jelentõssé vált a nemzetközi kapcsolatok megindulása, kezdetben Svédországgal és Szlovákiával, majd az EASE-zel (European Association for Special Education) történõ kapcsolatfelvételen keresztül,
  • létrejött az Egyesület folyóirata, a Gyógypedagógiai Szemle mint országos szakfolyóirat, amelyet ma már minden magyar nyelven olvasó elér a világhálón mind az öt földrészen, angol nyelvû absztraktjai pedig a nemzetközi hozzáférést biztosítják,
  • a MAGYE szakosztályi szervezetében megalakult a Szociális Szervezõi Szakosztály, annak a szakmai koncepciónak a részeként, hogy Göllesz számára a gyógypedagógia magát a fogyatékosságügyet jelentette, mely nem nélkülözhette a felnõttvédelmi szociális gondoskodás kérdéseit,
  • kutatási programok indultak el nemzetközi kapcsolatrendszerben, amelyek mint a Budapest-Giessen-Pozsony háromszögben folyó kutatások  túllépve a MAGYE-n a tudomány fejlõdését szolgálták,
  • ismertté váltak a nemzetközi gyógypedagógia újabb eredményei,
  • s nem utolsó sorban személye hozzájárult az országos konferenciák tematizálásához.
Napjaink számára is tanulságos példája ennek az 1980-as Fogyatékosok Nemzetközi évének programja, amelynek kidolgozását a MAGYE, a Magyar Rehabilitációs Társaság és a Szociálrehabilitációs Szövetség közösen dolgozta ki, éves feladatrendszerében az evvel kapcsolatos tennivalókat a Fõiskola beemelte, majd az 1981.évi Szolnoki Konferenciát e köré szervezte.

És nem hagyhatjuk említés nélkül azokat a szakmai rendezvényeket, amikor a 70-es és 80-as években folyamatosan figyelemmel kísérhettük filatéliai és numizmatikai gyûjtõmunkájának újabb és újabb szerzeményeit. A konferenciákon, az alkalmi postahivatalokban türelmesen sorban álltunk, magam is sokak között, hogy a megvásárolt aktuális bélyegekkel és borítékokkal felszerelve megszerezzük az elsõ napi bélyegzést.

És ezek az események nem egy érem- és bélyeggyûjtõ tárgyi emlékeinek gyarapodásáról szóltak. A fogyatékosok ügyét és a gyógypedagógiát szolgálták bélyegeken, érmeken, hogy Göllesz publikációban is megfogalmazott törekvései szerint a jelentõsebb eseményeket a magyar kultúrtörténet részeként jelenítsék meg. Ez a tevékenység a maga nemében egyedülállónak mondható.

Numizmatikai elkötelezõdésének nyomán, kezdeményezésére és tervei alapján született meg az a Bárczi Emlékérem, amelyet 1974-tõl, a MAGYE egri konferenciájától kezdõdõen harmincöt éve vehetnek át legérdemesebb kollégáink.

S az emlékérem megalapítása nem függetleníthetõ Göllesz Viktor abbéli tevékenységétõl, hogy korábban önálló jogelõd intézményünk, a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola 1975 óta Bárczi Gusztáv nevét viseli, s a 2000. évi intézményi integrációt övezõ kemény viták után, a nevet megõrízve, mint ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar hordozza tovább évtizedek szakmai értékeit.

Göllesz Viktor emlékének és szakmai tevékenységének felidézése tehát sokkal több annál, mint amit a MAGYE-hoz kötõdõ szerepével kapcsolatban elmondhatunk.

A fogyatékosságügy szimbólumai, a szociális szakemberképzés szerepének felismerése a hátrányos társadalmi helyzetû népesség megsegítésében, a gyógypedagógiai rehabilitáció elméletének és gyakorlatának kidolgozása, a tanári-oktatói-tanszékvezetõi munka napi feladatai, a gyógypedagógiai kórtan mûvelése, a fogyatékosok ügye és a gyógypedagógus szakma melletti teljes elkötelezõdésrõl szólnak.

Tisztelt Emlékezõk!

Göllesz Viktorra emlékezve, munkásságának eredményeit méltatva Arany János nagyszerű sorai idézõdnek fel, amelyet egykoron Széchenyi emlékezetére írt:
Nem hal meg az,
ki milliókra költi dús élte kincsét,
bár napja múl,
S elfeledve mindent, ami földi,
Egy éltetõ eszmévé finomul…

Elsõ hallásra talán furcsa ez a párhuzam, lehet, hogy túlzó is. De az egyén cselekedetei az általa felvállalt, társadalmilag hasznosuló ügyek mentén ítélhetõ meg.

"Az éltetõ eszmévé finomulás…" Göllesz esetében a fogyatékos emberek iránti elkötelezettségbe, az emberszeretetbe, a szakmai összetartozás szükségességének felismerésébe való átfordulást jelenti, ahol nem õ maga, mindezek alakítója áll a középpontban, hanem azok, akikért mindez történik.

Ezért ragadta meg bizonyára az alkalmat, hogy 1934-bõl származó, hallgatói fillérekbõl elõálló, sok hányattatást megélt Zászló felirata – azé a zászlóé, amely a mai fõigazgatói/dékáni szoba falán 1998 óta véglegesen elnyerte a helyét – újra olvasható legyen, igaz, akkor csak igen kis ideig:
"A mostoha sors ütötte sebeket
Gyógyítsa tudás és szeretet."

Tõle magától már nem kaphatunk választ, hogy mi adta az erõt, a motivációt egy nem könnyû történelmi idõszakban megnehezült emberi sorsokkal folyamatosan szembesülõ pályáján. Helyette a korszak költõje, Garai Gábor, "Az abaújkéri kastélyban" címû versének soraival felel:
Mert emberek, mert szomjazzák a jót,
mert rettegik a rosszat és nevetni-sírni tudnak, akármíly együgyűn, és a maguk módján még boldogok, igen, boldogok is lehetnek.
Így hát joguk van embermódra élni.

A fogyatékos ember "embermivoltának" lényegét ismerte fel Göllesz Viktor, és több pályatársával együtt ez a gondolat kísérte végig alkotó éveit. Azokban az években, amikor még a törvényalkotás messze állt az esélyegyenlõségi törvény megalkotásától, a Salamanca-i Nyilatkozattól, amikor már ismert volt az integráció gondolata, de nem öntött el bennünket az "integrációs cunami".

A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete ennek a jegyében emlékezik alapítójára, vállalva annak a szakmai-szellemi örökségnek az ápolását és folytatását, amely generációkon átívelve segíti a gyógypedagógia és a fogyatékosok ügyét.

2009/5
Év: 2009
Szám: 4
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2009 következő év

2009/1
2009/1

2009/2-3
2009/2-3

2009/4
2009/4

2009/5
2009/5





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05