2009
2009/5

tartalom:

Fogyatékkal élő? Fogyatékos?
Subosits István
Subosits István lapunk számára eljuttatott utolsó publikációja

Az utóbbi évtizedek gyógypedagógiai terminológiájában számos újítással, nyelvhasználati sokféleséggel találkozott a téma iránt érdeklõdõ. A testi-lelki fogyatékossággal foglalkozó pedagógiai, szociológiai, szociálpszichológiai szaksajtóban, az államigazgatás területén már-már bábeli zűrzavar fenyegeti a hatékony és megértõ eszmecserét. Az innen-onnan átplántált idegen kifejezések mellett feltûnõ anyanyelvi származékok (gátolt, akadályozott stb.) közül a fogyatékkal élõ kifejezést sérelmezik sokan; úgy vélik, használata elhomályosítja a fogyatékosok iránti emberbaráti érzelmeket; valamiféle nyelvi "lelenc", posztmodern különcködés, amely háttérbe szorítja a gyógyító nevelés valódi tartalmát.

Akik a fogyatékkal élõ kifejezés mellett kardoskodnak, nyelvtörténeti adatokra hivatkozhatnak. A fogy ige származékai az etimológiai szótárak szerint (zárójelben az elsõ megjelenés évszáma): fogy (1372 u.), fogyaték (1527). Az Érdy Kódexben olvasható: "…mégis minden bõség avagy semmi fogyaték nem lehetett volna." Jelentése: hiány, hiányosság. Fogyatékos (1765): ’hiányos, csekély, elmaradás’. A fogyatékosság a 19. sz. közepén jelenhetett meg a sajtó nyelvében. Jelentése még kizárólag érzékelhetõ, mérhetõ mennyiségekre vonatkozhatott. Emberre, lelki jelenségekre utalva késõbbi fejlemény.

A jelzõs szerkezet jelentéstapadása által a jelzõ átvette a jelzett szó jelentését: fogyatékos ember > fogyatékos. A mai szóhasználatunkban a fogyatékos szó szinte csak emberre vonatkoztatható. Ami a szókapcsolat második tagját (élő) illeti, az értelmezõ szótárak megemlítik fõnévi használatát is: olyan valaki, aki valamivel él, akinek létezése mások lelkiismeretére hat stb. A nyelvtörténeti adatok birtokában a fogyatékkal élő kifejezést tehát nem szabad a magyar nyelv szellemétõl idegen, gyökértelen kifejezésnek tekintenünk. Hogy mi az árnyalatnyi különbség a kettõ között, próbáljuk megfogalmazni a használati kör, továbbá az arisztotelészi jelentéskategorizáció alapján. A fogyatékos kifejezés a szubsztanciával, a személyiséggel (ontológiai egységgel), az egyén mivoltával, az Én-nel hozható összefüggésbe. A fogyatékkal élő (élés) megjelölés viszont a hogyanra, a módra, az élet minõségére vonatkoztatható, tehát elfogadható a használata, ha a kérdések létminõségre irányulnak, pl. életmódot, életvitelt feltáró kutatások stb. Természetesen a vagy-vagy közt még sok ösvény van. A két kifejezés nincs kizáró ellentétben egymással. Úgy kell tekintenünk õket, mint egy szinonimasor két tagját. Szakmai nyelvhasználatunkban mindkettõnek megvan a maga helye.

A gyógyító nevelés magyar nyelvi terminológiájában inkább aggasztóak az ún. tükörfordítások, pl. hallássérült, beszédfogyatékos, sérülésspecifikus, súlyos fogyatékos stb. Ezek valóban szennyezik nyelvünk tisztaságát. Egy-egy tudomány szakszókészlete nem válhat hermeneutikai kérdéssé, az értelmezés tudományává, már csak azért sem, mert végsõ fokon nem a szavak következtében tökéletesednek a dolgok, hanem a dolgok következtében a szavak. Mielõtt tehát szavakat használnánk, az értelmükbe kell belefeledkeznünk.

2009/5
Év: 2009
Szám: 4
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2009 következő év

2009/1
2009/1

2009/2-3
2009/2-3

2009/4
2009/4

2009/5
2009/5





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05