2009
2009/5

tartalom:

XXVII. Országos Szakmai Konferenciáról

Mosonmagyaróvár, 2009. június 25-27.; "SAJÁTOS IGÉNYEK A MUNKAVÁLLALÁSIG" – A szakosztályi beszámolók folytatása

FELNŐTTFOGYATÉKOS SZAKOSZTÁLYI BESZÁMOLÓ

A szakosztályi ülésen két elméleti elõadás hangzott el a felnõtt fogyatékosok védett és nyílt munkaerõpiaci foglalkoztatásának lehetõségeirõl.

Farkasné dr. Lukácsy Zita, a Védett Szervezetek Országos Szövetségének (VSZOSZ) alelnöke részletesen elemezte a fogyatékosok foglalkoztatásához kapcsolódó különbözõ támogatási formákat.

A rehabilitációs foglalkoztatást és annak támogatási szabályait az új rendszer életbe lépéséig a 88/1983. (VI.29) EüM-PM együttes rendelet (A megváltozott munkaképességû dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról), az "ún. dotációs rendelet" szabályozta.

A dotációs rendszert fenntartani nem lehetett, ennek fõbb indokai:
  • az együttes rendelet disszfunkcionális elemei nagy mértékben felerõsödtek (nagy a támogatások közötti eltérés, egyes fogyatékossági csoportok felértékelõdése stb.),
  • szűk az a munkáltatói kör – csak a 20 fõ feletti szervezetekre vonatkozott a jogszabály – aki támogatásban részesülhetett,
  • a támogatás felhasználásához nem volt egységes szabályrendszer kidolgozva, a pénzt bármire lehetett fordítani,
  • a támogatás idõkorlát nélküli folyósítása,
  • a munkáltatóknál óriási különbségek voltak a munkakörülmények között (pl. akadálymentesítés),
  • emelkedett a visszaélések száma,
  • a rendszer nehezen volt már finanszírozható,
  • EU csatlakozás és az egységes EU-s szabályhoz való alkalmazkodás.
Az új rendszer kidolgozásával cél:
  • a megfelelõ felkészülés után egyre szélesebb munkáltatói kör bevonása a rehabilitációs foglalkoztatásba, s ezzel a foglalkoztatási szint emelése,
  • egymásra épülõ rendszer kialakítása, a foglalkoztatási szintek szétválasztása,
  • a munkáltatók egységes minõsítési (akkreditációs) rendszerének megteremtése,
  • a támogatás felhasználásához egységes feltételrendszer (valós rehabilitációs tevékenység megjelenése a munkáltatónál) kidolgozása,
  • valódi "tranzit" foglalkoztatási lehetõségek gyakorlatának kidolgozása és megvalósítása,
  • tartós, kiszámítható támogatás biztosítása,
  • az átállásra megfelelõ felkészülési idõ biztosítása.

Az új jogszabályok hatályba lépésével megtörtént:

1. A foglalkoztatási szintek szétválasztása:
a) intézeti foglalkoztatás:
  • munkaterápiás, munka-rehabilitációs
  • fejlesztõ, felkészítõ foglalkoztatás. A célszervezetekrõl leválasztották az intézeti foglalkoztatást a védett szervezeti szerzõdéssel rendelkezõ állami tulajdonú célvállalatok kivételével. Az új szabály szerint már az intézeteknek kell a foglalkoztatást megoldani, ami jelenleg sok gondot jelent.
b) védett, vagy félig védett foglalkoztatás:
  • kiemelt (védett),
  • feltételes tanúsítvánnyal rendelkezõ munkáltatók,
  • védett szervezeti szerzõdéssel rendelkezõ Kht-ként mûködõ munkáltatók.
c) nyílt piaci foglalkoztatás:
  • alap, ill. rehabilitációs tanúsítvánnyal rendelkezõ munkáltatók.
2. Bevezették az egységes minõsítési (akkreditáció) rendszert:
Biztonságot jelent mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak.
Az akkreditációval szerezhetõ tanúsítvány-típusok a következõk:
  • alap,
  • rehabilitációs,
  • kiemelt (védett),
  • feltételes tanúsítvány.
3. Egységes támogatási rendszer került bevezetésre a következõk szerint:
  • bértámogatás (a támogatás egyetlen normatív eleme),
  • költségkompenzációs támogatás (kizárólag pályázattal, csak a kiemelt vagy feltételes tanúsítvánnyal rendelkezõ szervezetek részesülhetnek benne),
  • rehabilitációs költségtámogatás (kizárólag pályázattal elnyerhetõ csak azon munkáltatók részesülhetnek benne, akik Kht-s szervezeti formában mûködnek és vállalják, hogy a munkavállalóik egy része olyan, akiket a nyílt munkaerõpiacon nem lehet foglalkoztatni).
Összegzés:

A rehabilitációs foglalkoztatás új szabályrendszerének kidolgozásakor sok elképzelés helyes volt, de voltak tévedések is.
  • a rendszer nem kiszámítható (a jogszabályokat folyamatosan módosítják, újra értelmezik, a támogatásnál minimális a normatív elem, a pályázat sok szubjektív elemet rejt magában, legnagyobb gond, hogy még a mûködéshez is pályázni kell, ami teljesen bizonytalanná teszi a rendszert),
  • nem nõ évenként a támogatásra fordítható összeg (elõzetes ígéret szerint ez emelkedni fog, mert a jogalkotó is tudta, hogy a munkáltatói kör szélesítésével és az akkreditáció bevezetésével a támogatásra fordítható összeget folyamatosan emelni kellene),
  • nem kerül sor évenként pályázat kiírására (költségkompenzációra és rehabilitációs költségtámogatásra 2006-ban, ill. 2007-ben volt csak pályázat kiírva),
  • a nonprofit Kht-k helyett kötelezõen létrehozott nonprofit Kft-knél nem szabályozták idõben a szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettséget,
  • folyamatosan változik a rokkantnyugdíj melletti foglalkoztatás és annak szabályai,
  • új támogatásként a rehabilitációs járadék bevezetésre került, ugyanakkor nincs meg a feltételrendszere a komplex rehabilitációnak (eü, oktatási-képzési, foglalkozási),
  • nem tisztázott, hogy mely szervezeteknél lehetne a rehabilitációs járadékos munkavállalókat elhelyezni,
  • külön mûködnek rendszerek, (ORSZI, NYUFI, munkáltatók, munkaügyi kirendeltségek) miközben a rehabilitációs foglalkoztatásban, a komplex rehabilitációban részt vevõ szervezetek munkája egymásra kellene, hogy épüljön.

Minden erõfeszítés ellenére az e területen foglalkoztatott munkavállalók létszáma nem emelkedett.

Az intézeti foglalkoztatásról Hová vezet ez az út…!?? címmel Belényessy Albert, a Napszak Integrált Intézmény igazgatója tartott tájékoztatást. Elõadásában kiemelte, hogy szabályozottá vált a fogyatékosok intézeten belüli rehabilitációja – mivel megteremtõdött a komplex jogszabályi háttér.

Az elméleti elõadásokat gyakorlati bemutató követte, melynek helyszíne a Szociális Foglalkoztató Közhasznú Nonprofit Kft. Szent István úti telephelye volt Mosonmagyaróváron.

Sallai László ügyvezetõ igazgató ismertette a Foglalkoztató célját: Elsõsorban az esélyegyenlõség megteremtése, a megváltozott munkaképességû, valamint fogyatékossággal élõ emberek foglalkoztatása, részükre kiegészítõ jövedelem biztosítása. Kiemelkedõen fontos, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók a munkaképesség-változás mértékét figyelembe vevõ munkaköri feladatok ellátásával értéket teremtõ tevékenységet végezzenek.

Tartós foglalkoztatásuk kedvezõen befolyásolja a társadalomba történõ beilleszkedésük folyamatát, a társadalomban betöltött aktív szerepük növelését. Üzemlátogatás keretében bemutatta a Kft-ben történõ rehabilitációs és termelõ munka folyamatait.

Földes Tamás



BESZÁMOLÓ A LOGOPÉDIAI SZAKOSZTÁLY ÜLÉSÉRÕL

A XXXVIII. Országos Szakmai Konferencia "sajátos igények gyermekkortól a munkavállalásig" gondolatának jegyében összeállított logopédiai szakosztályi elõadások a tipikus nyelvi fejlõdés és a nyelvi zavarok jelenségét próbálta körüljárni, a koragyermekkortól egészen az iskolás kor végéig. Az Éltes Mátyás Nevelési-Oktatási Központ éttermében igen szép számmal összezsúfolódott hallgatóság a szakosztályi ülés elsõ részében elhangzott elõadásokból a nyelvi fejlõdés korai kezdeteitõl az óvodáskor végéig ismerhették meg a beszéd- és nyelvi fejlõdés logopédiai gondozásának aktuális lehetõségeit, majd a második részben az írott nyelv zavaraira fókuszálva folytatódtak az elõadások, amelyet végül a kommunikációs érintettség pszichoterápiás vonatkozásainak értelmezése zárt le.

Miután a szervezõk segítségével leküzdöttük a – szinte már minden konferenciához hozzátartozó – technikai nehézségeket, így elkezdõdhetett a tudományos ülés, Gereben Ferncné dr., a MAGYE fõtitkára üléselnökletével. Elõször Kas Bence, az ELTE BGGYFK Fonetikai és Logopédiai Tanszékének oktatója és az MTA Nyelvtudományi Intézet munkatársa elõadását hallgathattuk meg Szempontok a nyelvi fejlõdés egyéni különbségei, késése és zavarai értelmezésében címmel. Kollégánk igen izgalmas elõadásában nemzetközi és magyar kutatások alapján ismerhettük meg a nyelvelsajátítás korai szakaszának mennyiségi mutatóit. Felhívta a figyelmet a korai fejlõdésben megmutatkozó egyéni különbségek elméleti és gyakorlati jelentõségére. A nyelvfejlõdési késés, illetve zavar értelmezésében szembeállította a konkurens szindrómákként, illetve az életkorspecifikus kategóriákként való értelmezést. Elemezte a nyelvi zavarok terminológiájának hazai és külhoni tarkasága mögött rejlõ koncepciók eltéréseit a WHO-terminológia, a nyelv/beszéd és az etiológia szempontjából. Végül konklúzióként megfogalmazta a nyelvfejlõdési zavarok megközelítésének következetes terminológia és objektív diagnosztika elméleti és gyakorlati igényeit. Második elõadónk Soósné Pintye Mária, az ELTE BGGYFK Fonetikai és Logopédiai Tanszék oktatója A fennmaradt korai mozgásminták hatása a beszédfejlõdésre és az olvasás- és írástanulásra című elõadásában a csecsemõ- és kisgyermekkorban meglévõ, a mozgás, a beszéd és a gondolkodás, a három legfontosabb, egymást feltételezõ, összefonódó fejlõdési folyamatáról beszélt. Különösen fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy a mozgás ebben a hármasságban kitüntetett helyet foglal el, mert nagy mértékben befolyásolja az idegrendszer érését, és amely minden más tanulási folyamat kiszolgáló rendszereként is működik. Rámutatott a mozgásfejlõdés olyan finom eltéréseire, amelyek következményei – a kutatási eredmények tükrében – a beszéd és az olvasás eltérõ fejlõdésében érhetõek tetten. Szászné Csikós Klára, a Zöld Erdõ Óvoda Logopédiai Tagozatának vezetõ logopédusa A nyelvfejlõdési zavarok korai logopédiai gondozása címû elõadásában a nyelvfejlõdési zavarok korai logopédiai óvodai gondozásának folyamatát mutatta be, a diagnosztikai kezdetektõl a terápia befejezéséig. A hallgatóság betekintést nyerhetett az ország egyik legjobban mûködõ logopédiai óvodájának igen kidolgozott vizsgálati rendszerébe: a vizsgált nyelvi/nem nyelvi területekbe, a vizsgálati módszerekbe, eszközökbe és a diagnosztikai munka felépítésébe. Ez a jól szervezett diagnosztikai munka határozza meg a terápiás tartalmakat, a fejlesztést és a team-munkát, amelynek köszönhetõ az óvoda igen hatékony mûködése a nyelvi zavarok terápiájában. Köszönjük az elõadónak, hogy széles körben mutatta be a korszerû logopédiai prevenciós, diagnosztikai és terápiás tevékenység egymásra épülését és azok tartalmait. A Fõvárosi Beszédjavító Intézet és EGYMI munkatársa, Bognár Judit és vezetõje, Mosányi Emõke A beszédpercepció fejlesztési lehetõségei a logopédiai szobán kívül címû elõadásában a beszédpercepció fejlesztését elõsegítõ, csoportosan is játszható játékokat mutatott be, igen érdekes, színes videóanyaggal illusztrálva. Az elõadás azoknak a beszédpercepció területén elmaradást mutató gyermekeknek a fejlesztési lehetõségeirõl szólt, akik integráltan jelen vannak a többségi óvodákban, a többi – nem érintett – gyermekkel együtt. Felhívta a figyelmet az óvodai csoporton belüli fejlesztés mindenképpen kiaknázandó lehetõségeire, és be is mutatta azokat az érdekes és játékos fejlesztési lehetõségeket, amelyeket alkalmaznak. Az elõadás rámutatott a drámajátékok felhasználásának pozitív hatásaira is. Végsõ konklúziója igazolta az inklúzió már ismert egyik legfontosabb eredményét: a közösen végzett fejlesztõ játékok nyertesei nem csak a percepciójukban érintett gyermekek, hanem a b e f o g a d ó csoport minden egyes tagja! A pozitív hatások igen szép példáival illusztrált munka követésre méltó, a logopédus és az óvodapedagógus "gyümölcsözõ" közös munkájának eredménye nyilvánvaló.

A Logopédiai Szakosztály hagyományteremtõ szándékkal minden évben lehetõvé kívánja tenni végzett logopédus-hallgatók számára, hogy sikeres, a logopédia tudománya és a szakma számára is kiemelkedõ eredményû dolgozataikról nyilvános fórumon is beszámolhassanak. Így az elsõ rész utolsó elõadását, az ELTE BGGYFK logopédia szakán végzett hallgatók, Tóth Alinka, Gombos Katalin és Szatmári Adrienn kutatási témájukból A nyelvi fejlõdés zavarai és a pragmatika címmel tartották meg. Nagy tetszést arattak a hallgatóság körében, nemcsak a téma újdonsága, abban való igen magas jártasságuk, hanem kiváló elõadói készségük miatt is. Logikusan felépített elõadásukban elõször a pragmatika tudományának és a logopédia kapcsolatának fejlõdését mutatták be, majd a magyarországi logopédiai diagnosztika ezidáig egy kevésbé feltárt területérõl, a pragmatikai kompetencia vizsgálatáról beszéltek. Bemutatták azokat a vizsgáló eljárásokat, amelyeket a megkésett beszédfejlõdésû, fejlõdési diszfáziás és az általános pösze gyermekek vizsgálatára alakítottak ki. Eredményeik átgondolásra érdemesek, befolyást gyakorolhatnak az eddigi logopédiai diagnosztikai, illetve terápiás szemléletünkre, attitüdjeinkre egyaránt.

A második rész szünet utáni elsõ elõadója, a MAGYE Bárczi Emlékéremmel kitüntetett kollégánk, Lõrik József, az ELTE BGGYFK Fonetikai és Logopédiai Tanszékének oktatója volt, aki A nyelvi tudatosság és az olvasás-írás elsajátítása, illetve zavarai címû elõadásában a nyelv grafikus modalitásának elsajátításában kitüntetett szerepet játszó nyelvi tudatosság, ezen belül a hangtani (fonológiai) tudatosság kérdését tárgyalta. Nemzetközi és hazai kutatási adatokkal bizonyította, hogy mind az elsajátítás folyamatában, mind a diszlexia és diszgráfia kialakulásában központi szerepet játszik a nyelv manipulálásának képessége. Bemutatta, milyen feladatokkal fejleszthetõ ez a képesség, illetve a diszlexiaprevenciós tevékenységben és a logopédiai terápiában mindezek hogyan használhatóak fel.

Következõ elõadóink az ELTE Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskola és Gyógypedagógiai Módszertani Intézménybõl érkeztek Bittera Tiborné, Marosits Istvánné, Baranyai Kamilla, Sinkó Edina személyében. A logopédiai tagozat mûködése az ELTE Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskolában címen tartott elõadásukban a fiatal kollégák – Baranyai Kamilla és Sinkó Edina – átfogó képet adtak intézményükben öt éve indult logopédiai tagozat intenzív logopédiai ellátásáról. Bemutatták az intézmény tárgyi és személyi feltételeit, a tanulócsoportok összetételét, a logopédiai órák illeszkedését a tanítási-tanulási folyamatba. Megismerhettük az általuk összeállított átfogó, több területre is kiterjedõ vizsgálati rendszerüket, amely alapját képezi a terápiás folyamatoknak. Az általuk kidolgozott tanmenetek eszerint épülnek fel. A terápiákat folyamatosan, a gyermekek egyéni szükségletei alapján mobilan kezelik, szükség szerint kiegészítik. Az elõadók sort szerettek volna keríteni arra is, hogy a hallgatóság megismerhesse az egyes terápiás területeket és a speciális megoldásaikat is.

Sajnos azonban ettõl az idõponttól fogva, az elõadás helyszínéül kijelölt étterembe szervezett ebédeltetés miatt, a Logopédiai Szekció munkája "felgyorsult", és a következõ elõadók igen erõteljes kommunikációs nyomás, azaz rövidített idõtartam alatt voltak kénytelenek elõadásaikat elmondani. Természetesen ez a hallgatóság "nem tetszését" váltotta ki, akik hangsúlyozták, hogy elsõsorban az újabb szakmai ismeretek hozzáférése teszi oly vonzóvá számukra a MAGYE szakmai konferenciáit, és ezekrõl nem szeretnének lemondani.

Így a következõ elõadó, Báder Melinda éppen, hogy csak "étvágyat tudott gerjeszteni" Együtt(mûködve) együtt(mûködne)... című elõadásával, pedig a befogadó integrációs szemléletérõl ismert Gyermekek Háza logopédusaként már évek óta dolgozó kollégánk egy igen jól mûködõ integrációs út megvalósulását kívánta bemutatni. Egy iskola, ahol nemcsak gyermeknek lenni jó, függetlenül attól, hogy tehetséges vagy éppen sajátos nevelési igényű a tanítvány (diszfáziás, hallássérült), hanem, ahol jó szülõnek, pedagógusnak és gyógypedagógusnak is lenni… Örülünk, ha néhány perc erejéig is, de bepillanthattunk ebbe a befogadó világba. Gratulálunk!

A legnehezebb feladata mégis utolsó elõadóinknak, a Fõvárosi Beszédjavító Intézet és EGYMI munkatársainak volt. Kiss Gábor és Mosányi Emõke A szelektív mutizmus pszichólógiai értelmezése címû elõadásukkal igen intenzív érdeklõdést keltettek. A szûkös idõkeret sem gátolta meg Kiss Gábor pszichológust abban, hogy a szelektív mutizmusról tartott elõadása ne legyen kiemelkedõen nagy élménye a jelenlévõknek. A téma a logopédusok számára mindig izgalmas, de egyben bizonytalanságot is keltõ a kompetenciahatárok miatt: melyik szakembernek mi a feladata a mutizmus kezelésében? Az elõadás a jelenség pszichológiai magyarázatait, a tünetképzõdések folyamatát foglalta össze, különös tekintettel a pszichoanalitikus értelmezésre, amely az anya-gyermek kapcsolatból fakadó affektusok és a hasítás mint elhárító mechanizmus szerepére hívta fel a hallgatóság figyelmet. Sajnos a szelektív mutista kislány esetismertetését már nem hallgathattuk végig, mert a már "éhes" kollégáinknak kellet idõ elõtt átadnunk elõadásaink helyszínét, az éttermet.

Mindezek ellenére, új ismereteket nyújtónak, tartalmasnak, érdekesnek tartották a Logopédiai Szekció elõadásait a jelenlévõk – annak ellenére, hogy a hozzászólásokra és az eseményhez méltó zárszóra nem kerülhetett sor –, hiszen számos olyan kérdés fogalmazódott meg bennük a megismert rokontudományi és logopédiai kutatások eredményeinek függvényében, amely új irányokat jelölhet ki a logopédiai diagnosztikai és terápiás tevékenységünkben.
Fehérné Kovács Zsuzsanna




A MAGYE Országos Szakmai Konferenciája programja a kerettéma köré szervezõdött. Az elsõ napi színvonalas plenáris üléseket a második napon a szakosztályi programok követték.

A TANULÁSBAN AKADÁLYOZOTTAK PEDAGÓGIÁJA SZAKOSZTÁLYA ülését ebben az évben is nagy érdeklõdés kísérte, a legnagyobb létszámú szakosztályként tartottuk meg a szakosztályi ülést. Az érdeklõdés egyfelõl az érdekes és újszerûségeket is sokban tartalmazó szakosztályi elõadásoknak szólt, másfelõl nagyon kíváncsian várták a kollégák a Konferencia elõtt megszervezett és elõkészített, az Értelmileg akadályozottak pedagógiája Szakosztályával közös szakosztályi ülést.

A szakosztály ülését a szünetig Sum Ferenc szakosztály-vezetõ vezette, majd szünet után került sor a két szakosztály együttes ülésére.

A szakosztályi ülésen elõtérbe kerültek a szolgáltatások megszervezésének lehetõségei, a konkrét tanítási munkában alkalmazható eredményes módszerek is, de hallhattak az érdeklõdõ kollégák az IKT eszközök alkalmazásának lehetõségeirõl is.

Elsõ elõadóként dr. Benczéné Csorba Margit, a kaposvári Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Diákotthon és Módszertani Központ igazgatója mutatta be az intézmény szolgáltatásait, különös tekintettel a szülõsegítõ szolgáltatásokra. Az elõadásból megtudtuk, hogy egy szegregált gyógypedagógiai iskola – az innovatív vezetés és a vállalkozó szellemû gyógypedagógusok szakmai erejébõl – hogyan vált egy megye meghatározó módszertani intézményévé. A jelenlegi szakosztályi ülésen a prezentáció leginkább a szülõknek nyújtott szolgáltatásokat és foglalkozásokat mutatta be röviden, jelezve, hogy az intézmény nyitott, mindenkit szeretettel várnak, és továbbadják eddigi tapasztalataikat. Ezt erõsítette Csíkvárné Takács Anikó és Szigeti Mónika is, akik (szintén az intézmény dolgozóiként) bemutatták az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény további lehetõségeit a szakszolgálati feladatellátásban.

Az iskolabemutatás után Farkasné Gönczi Rita (az "Egyesületi munkáért" Mosonmagyaróváron kitüntetett) gyógypedagógus a módszertani ismeretek rejtelmeibe vezette be a hallgatóságot Matematika mindenkinek – elméleti alapok a diszkalkuliás gyermekek diagnosztikája területén (eltérõ módszerek, eltérõ lehetõségek) címû elõadásával. Az elõadás szerves folytatásának tekinthetõ a Miskolci MAGYE szakosztályi ülésén felvezetett témának, de azok is érdeklõdéssel és megértéssel hallgatták, akik nem lehettek ott a tavalyi konferencián.

A matematika tanításban használható módszerek bemutatását szintén a mindennapi gyakorlat mûhelyében szerzett tapasztalatok bemutatása követte. A rendezvénynek helyet adó mosonmagyaróvári gyógypedagógus/pedagógus páros, Nyáradiné Zimmer Anita és Sztányiné Svábli Andrea a kooperatív tanulási-tanítási technikák alkalmazásának lehetõségeit és eredményeit mutatta be. Megtudhattuk, hogy hogyan alkalmazzák ezeket a technikákat saját osztályukban, a sajátos nevelési igényû tanulók oktatásában. A kooperatív tanulás alkalmazásának eredményeirõl az osztályról készült pillanatfelvételek is meggyõzhettek bennünket.

A mindennapi gyakorlatok bemutatása után Virányi Anita, gyógypedagógus, az ELTE BGGYFK Tanulásban Akadályozottak Pedagógiája Tanszéki Csoport tanársegéde és Lévai Dóra, az ELTE PPK Oktatás-Informatikai Szakcsoport tanársegéde az infokommunikációs technikák (IKT) alkalmazásának lehetõségeirõl, elõnyeirõl és korlátairól tartott bemutatót. Az elõadásukból azt is megtudhattuk, hogy akár az enyhe értelmi fogyatékosnak minõsített tanulók esetében is elõfordulhat, hogy a tanuló az IKT szempontjából már "bennszülött" lehet, és az õt oktató pedagógus/gyógypedagógus még csak a "bevándorló" státusznál tart. Az elõadók meggyõzték a hallgatóságot, hogy a pedagógusoknak is fel kell készülni a modernizálódó oktatásra, és meg kell ismerniük a XXI. századi technikai eszközök alkalmazásának mikéntjét, alkalmazásukat a tanítás folyamatában.

A beszámoló után Máténé Sej Jolán, a pécsi Éltes Mátyás EGYMI igazgatója, az EGYMI-k Országos Egyesületének vezetõségi tagja az egyesületnek a módszertani intézmények szakmai együttmûködésében betöltött szerepérõl és lehetõségérõl beszélt, felajánlva a lehetõséget az egyesületbe történõ belépésre.

Programon kívül, a szakosztályi ülés résztvevõinek egyetértésével tartotta meg elõadását Radicsné Szerencsés Teréz, a K.M.Ö. Óvodája, Általános Iskolája, Elõkészítõ Szakiskolája és Egységes Pedagógiai Szakszolgálata igazgatója. Röviden bemutatta a "kiskõrösi modellt", mely szintén egy szegregált iskola sikeres útkeresésének jó példája.

Az elõadások után következett a nagy érdeklõdéssel várt együttes ülés, amely a Tanulásban akadályozottak pedagógiája Szakosztály kezdeményezésére jött létre. Az ülés apropóját Kerekes Ferenc Béla rumi igazgató Az értelmileg akadályozottak iskoláinak elsorvasztása címû, áprilisban az interneten megjelent nyílt levele adta.

Az ülés levezetésére Dr. Varga Imre PhD., az SZTE JGYPK Gyógypedagógus-képzõ Intézet intézetvezetõ-helyettesét kérte fel az Értelmileg akadályozottak pedagógiája Szakosztály vezetése. A közös munka "kerekasztal-beszélgetés" jelleggel zajlott, fõ témájaként az intézményi együttmûködések lehetõségét, a szakmai kompetenciák tisztázását jelöltük meg. Az ugyanis a szakmai körökben jól ismert tény, hogy az elmúlt hónapokban több olyan diákotthonos gyógypedagógiai iskolát szüntetett meg a fenntartó, ahol értelmileg akadályozott tanulókat neveltek, és ezeket a tanulókat a tanulásban akadályozottakat ellátó intézményekbe irányították. Felvetõdött annak a gondolata is, hogy itt nem kapják meg a tanulók a nekik járó ellátást, amiért esetleg a "befogadó" intézmények – esetenként szakképzettség hiányában – sem tesznek meg mindent.

A levezetõ elnök elõször a Tanulásban akadályozottak pedagógiája Szakosztály vezetõjét kérte fel rövid bevezetõre. Sum Ferenc emlékezetett arra, hogy gyógypedagógiai diplomájában még az "oligofrénpedagógus" bejegyzés található, azaz mindkét népességre részesült felkészítésben, és szakmai múltjából ismeri mindkét intézménytípus problémáit. Elmondta azt is, hogy úgy érzékeli, a két szakosztály eltávolodott egymástól, pedig 15 éve még egy szakosztály keretein belül igyekeztek szakmai ismereteket közvetíteni az értelmi fogyatékos tanulókkal foglakozó pedagógusoknak/gyógypedagógusoknak. Az idõ szûkösségére utalva javasolta, hogy a tanévindítás feladatait követõen, pl. szeptember végén újra üljenek össze, és egy közös megbeszélésen vitassák meg a felmerülõ vitás, az intézmények kompetenciáit érintõ kérdéseket, a jövõbeni egy szakosztályként való mûködés lehetõségét.

Az Értelmileg akadályozottak pedagógiája Szakosztály nevében Kerekes Ferenc Béla mondta el vitaindító gondolatait, melyben arra tette a hangsúlyt, hogy a két terület szakmai munkája között ma már a célokban, eszközökben és a terápiás módszerekben is jelentõs különbség van, ezért is látják szükségesnek, hogy két szakosztály a jövõben is külön mûködjön, és ne kerüljön ismét összevonásra. A két szakosztály együttes ülésén jelen volt Szabó Ákosné dr., tanszékvezetõ fõiskolai tanár, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar fõigazgatója, aki a szociológus szemszögébõl hívta fel a figyelmet a közös problémákra, az együttgondolkodás szükségességére. A három, vitaindítónak szánt bevezetõt követõen hozzászólásokkal folytatódott a munka.

Elsõ hozzászólóként Kajáry Ildikó, a budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztõ Speciális Szakiskola és Pedagógiai Szakszolgálat igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon sok intézmény ma már "vegyes mûködésû", ezért sem szerencsés a megosztó véleménynyilvánítás. Szerinte ezt kerülnünk kell, helyette az összefogást látja szükségesnek a gondok kezelésében. A konferenciával kapcsolatban arra is utalt, hogy a résztvevõk szívesen vennének részt több szakosztály munkájában is – legalábbis a konferencián más szakosztályokban elhangzó elõadásokat is szívesen hallgatnának meg –, ha erre a program szervezésének változtatásával lehetõség lenne. Annál is inkább fontos ez, mert egyre többen dolgoznak különbözõ feladatok ellátásában.

Õt követte Dr. Hatos Gyula tanár úr, aki bemutatta az utolsó évtizedben nemzetközi téren végbement tudományos paradigmaváltás folyamatát, ami alapvetõen érintette az értelmi fogyatékosnak minõsített, vagy legújabb nyugati megnevezéssel "intellektuális nehézségekkel élõ" népesség ellátását, oktatását, életminõségét. Ennek során a pedagógiai és a szociális, integrációs lehetõségek szempontjából a népesség tipológiai elkülönítése helyett a szükségletekre helyezik a hangsúlyt. Kiemelte, hogy az esélyegyenlõségi törekvések fényében a tanulásban akadályozott tanulókkal foglalkozó gyógypedagógusok inkább többségi általános iskolákban a "nehezen tanuló" gyerme- keknek tudnak segítséget adni, míg az értelmileg akadályozottak gyógypedagógusai a súlyosabban, halmozottan sérült értelmileg akadályozott gyermekeket tudják sajátos óvodai, iskolai körülmények között ellátni. Elmondta azt is, hogy úgy tapasztalja, sok kolléga nem követi kellõ figyelemmel a szakma tudományos változásait, az intézményekben nem érvényesülnek ezek a törekvések. Véleménye szerint – a továbbképzési rendszer ellenére – erõteljesebb önképzésre és szervezett továbbképzésre lenne szükség.

Ezt követte még néhány rövid gondolat, melyek mindegyike jónak találta – a mostani idõhiány miatt is – a témára történõ szeptember végi–október eleji visszatérést, egy közös beszélgetés megszervezését. Dr. Varga Imre az ülést bezáró beszédében kiemelte, hogy nem zárszót kíván mondani, hiszen szükséges a téma további megbeszélése, az együttmûködés, és megítélése szerint ehhez a mai alkalom fontos problémafelvetésként szolgált. Képzõhely vezetõjeként és gyógypedagógusként is üdvözölte a konferencián bemutatott Etikai Kódex tervezetét, és szükségesnek tartotta, hogy a gyógypedagógus-képzésben, valamennyi képzõhelyen a hallgatók esküszövege is egy- ségesüljön.

Az együttes ülés zárásaként megállapodtunk abban, hogy lehetõség szerint a GYOSZE hasábjain tájékoztatjuk tagjainkat a szeptemberi megbeszélésrõl is.

Sum Ferenc

2009/5
Év: 2009
Szám: 4
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2009 következő év

2009/1
2009/1

2009/2-3
2009/2-3

2009/4
2009/4

2009/5
2009/5





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05