2010
2010/3

tartalom:

Bárczi Gusztáv 1890–1964. Az ELTE BGGYK névadója születésének 120. évfordulójára
Gordosné Szabó Anna
Megjelent: PEDAGÓGUSKÉPZÉS. Óvó- és Tanítóképző Főiskolák Egyesülete Tanárképző Szövetsége, Budapest, 1999. 85–97. (A cikket apróbb módosításokkal közöljük – a szerk.)

Bárczi GusztávNem gyakori 20. századi jelenség, hogy egy ún. kis szakma mégoly jeles mûvelõi közül valaki már életében széles körben ismertté és a szó legnemesebb értelmében népszerűvé váljék, majd születésének centenáriumán túl – a kortársak fogytával – is még mindig elismeréssel hivatkozzanak rá hazájában és külföldön egyaránt.

A néptanító családból származó, elõbb (1910-ben) Léván tanítói oklevelet szerzett, majd Budapesten gyógypedagógussá és orvossá lett Bárczi Gusztáv itt bemutatott félévszázados pályája eme kivételes példák egyike.

Valójában gyógypedagógus volt, ő is mindvégig annak tartotta és vallotta magát. Nagy tudású, széles látókörû, a praxisban is sok irányban járatos, nagyon tevékeny, alkotó, újító, tudós gyógypedagógus.

Elesett emberekkel, hátrányos helyzetű gyermekekkel már néptanítóként elsõ állomáshelyén, egy ma Szlovákia területén levõ kis településen, Mártonfalván találkozott. Önvallomása szerint az elmaradottsággal, a leküzdhetetlen nehézségekkel szembeni tehetetlenség sarkallta továbbtanulásra, világlátásra.

Jobbítási ambíciói később sem fogyatkoztak meg, sőt, minthogy egyre újabb kihívásokkal találkozott, még tevékenyebb lett, és mert tudás- és tapasztalatátadási képessége is kitûnõ volt, gyógypedagógus-generációk tanítómesterévé, majd a gyógypedagógia szimbólumává vált.

Egyik, munkásságát kiválóan ismerő és nagyrabecsülő tanítványa, Göllesz Viktor szerint: egy idõ után "... Bárczi Gusztáv átfogóbb fogalmakban, fogyatékosságügyben, rehabilitációban, szociális gondozásban, általában emberi sorsokban, tehát átfogó és hosszútávú célokban gondolkodott, és a szűkebb értelmű gyógypedagógiát is ennek rendelte alá." (l. 30. o.)

Ez a látásmódja már korán, tanulmányai elején megalapozódott. A századfordulón létesült két gyógypedagógiai szellemi központban, a Gyógypedagógiai Tanítóképzõben (ma ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar) és az azzal szoros kapcsolatban mûködõ Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratóriumban jeles elõdeink már a kezdetekkor multidiszciplinárisan mûvelték, kutatták és tanították a gyógypedagógiát.

Bárczi Gusztáv tanárai, tanítómesterei a szakma akkor legnagyobbjai voltak. Borbély Sándortól és Istenes Károlytól tanulta a siketek nevelés-oktatását és módszertanát, Herodek Károlytól a vakokét, Berkes (Berinza) Jánostól és Éltes (Ellenbach) Mátyástól az értelmileg sérültekét, Sarbó Artur professzortól a beszéd kór- és gyógytanát és a hibásbeszédûek kezelését, és nem utolsó sorban Ranschburg Páltól, az iskolateremtõ, nemzetközi hírû professzortól tanult már gyógypedagógus-jelöltként "elmélkedni" a gyógypedagógia jelenérõl és jövõjérõl (2), majd orvosi tanulmányait megkoronázva, Török Béla, szintén nemzetközi hírû fülgyógyász mellett vált fül-, orr-, gége-szakorvossá.

Bárczi Gusztáv pályája éppúgy kezdõdött, mint kortársaié, diplomája átvétele után gyógypedagógusi állást vállalt.

De mert hamarosan újra a Mártonfalván már megismert nehézségekkel szembesült, ismét válaszút elé került: egy életen át dolgozik fegyelmezetten és hûségesen az adott iskolai praxisban, vagy szembenéz az akadályokkal, megkeresi azok okait és megkísérli elhárításukat. Az utóbbit választotta.

Így már az 1910-es években – közben egy évig katona és hosszabban betegeskedik – szakkörökben egyre többet szerepel.

A pályakezdő Bárczi Gusztáv 1913-ban megjelent legelső publikációjában – tisztelettel bár, de – egyértelmûen bírálja a nagy tekintélyű Borbély Sándor: A némák megszólaltatása vagyis a siketnémák beszédtanításának kezdete című két kötetes jeles munkáját. (3)

Majd hamarosan bekapcsolódik az akkor kétéves gyógypedagógiai tanítóképzést bíráló szakemberek által kezdeményezett éles hangú vitákba és a reformok kidolgozásába.

Mindkét esetben figyelmet kelt hazai és külföldi szakirodalmi tájékozottsága, önálló véleményalkotása és vitakészsége.

Annyira, hogy az 1920-as évek elején – túl a Tanácshatalom bukása után a reformmunkálatokban való részvételért ellene indított fegyelmi vizsgálaton és szakorvosi tanulmányain is – már a szakma élvonalában találjuk.

Szerkesztõje a Magyar Siketnéma Oktatás című tekintélyes szakfolyóiratnak (1921–1923), elnöke az 1922-ben megalakult Nagyothallók Egyesületének, igazgatója az 1925-ben létesült Dr. Török Béla Nagyothallók Intézetének, és már ekkor dolgozik az egész pályáját alapvetõen meghatározó, legmaradandóbb alkotásán, a surdomutitas corticalis (agykérgi siketnémaság) gyógypedagógiai befolyásolására kialakított eljáráson. (5)

Az l920-as évek végén és a 30-as évek elején a korabeli szakirodalom arról tanúskodik, hogy Bárczi Gusztáv fáradhatatlanul aktív és egyre elismertebb.

Ő nyeri el pl. 1933-ban, az akkor már négy éves Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán az egyik megüresedett tanári állást. Feladatul a hallási fogyatékosok gyógypedagógiájának mûvelését és oktatását kapja.

Tagja a Gyógypedagógiai Intézetek Országos Szaktanácsának (1928-tól), elnökségi tagja a Magyar Gógypedagógiai Társaságnak (l930-tól), választmányi tagja a Siketnémák és Vakok Tanárai Országos Egyesületének (1933-tól).

Nagy érdeklõdés kíséri pl. A magyar beszédhangok képzése című, ma is nagyrabecsült mûvét, amit 1928-ban, a dr. Török Béla emlékére rendezett egyik szakmai összejövetelen ad át. Ez a mû, amely a magyar beszédhangok képzését, a beszédszervek helyzetét röntgenográfiákon mutatja be, jogosan kelt meglepetést. (6) A szûkebb szakmai körökön kívül is feltünést keltõ, és megjelenésekor elismerést kiváltó e munkájáról még ma is olvashatunk méltató sorokat. "Noha hat évtized telt el Bárczi Gusztáv munkájának megjelenése óta, s az emberi testet vizsgáló eljárások és eszközök is merõben megújultak, a beszédhangok képzésének elsõ röntgenográfiai ábrái ma is értékes források a beszéddel és beszédhanggal foglalkozó szakemberek számára." (7)

Feltűnést kelt 1930-ban a rádióval való kísérletezése is a hallásmaradvánnyal és kisebb értékû hangszigetekkel rendelkezõk szolgálatában, valamint az általa tervezett (megafonból, mikrofonból, többirányban müködõ tükrökbõl és fejhallgatóból álló) optifon készüléke, amelynek segítségével a hangingerek több csatornán keresztül jutnak el az agy különbözõ mezõihez. (8)

Munkásságának ebben a nagyon termékeny idõszakában indul el és teljesedik ki egészségvédelmi, különösen iskolaegészségügyi szervezõ, propaganda, elméleti és gyakorlati, szakírói és aktív iskolai-orvosi tevékenysége.

Sorra jelennek meg e témakörben ma is idézett, időtálló gondolatokat tartalmazó önálló művei és folyóiratcikkei az Egészségvédelem, a Városi Szülők Lapja (ennek orvosi tanácsadó rovatát is vezeti), a Magyar Szülők Lapja és a gyógypedagógiai szaklapok hasábjain. (9)

Folyamatosan tart elõadásokat az Országos Közegészségügyi Egyesületben, a Siketnémák és Vakok Tanárai Országos Egyesületében, a Magyar Gyógypedagógiai Társaságban stb.

Tagja számos egészségügyi társaságnak, egyesületnek, elnöke a Magyar Orvosok Országos Szövetsége Iskolaorvosi Szakosztályának.

Részt vesz a III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus munkájában, a Tanügyi jóléti intézmények és az Iskolaegészségügyi szakosztályban tart nagy hatású elõadásokat. Az iskola-orvosi intézmény országos hálózatának létrehozását szorgalmazza itt is. "A magyar tanulóifjúság egészséges testi fejlõdésének biztosítása, betegségektõl való megóvása, kóros elváltozásainak megszüntetése érdekében vezettessék be az iskola-orvosi és iskola-nõvéri intézmény egységesen, hazánk összes állami, községi, felekezeti és magán iskoláiban" – olvassuk a kongresszusi határozatokban. Továbbá: "Rendszeresíttessék a gyógytorna intézmény az ország összes iskoláiban. Alkalmaztassanak iskolai idegszakorvosok az ideges és abnormis tanulók vizsgálása és sorsuk irányítása céljából, egyetértve a gyógypedagógusokkal és iskolaorvosokkal." (10)

Bárczi Gusztáv korabeli méltatói széleskörû tudásáról és az ifjúság szeretetétõl áthatott fejtegetéseirõl nagy elismeréssel szólnak, pedagógus generációk, amelyeknek tagjai a Fõvárosi Pedagógiai Szemináriumban és másutt elõadásait hallgatják, és hasonlóan a fõvárosi iskolaorvosok, sok-sok év multán is emlékeznek rá és mondanivalójára.

Miközben az itt távolról sem a teljesség igényével felsorolt munkáit fáradhatatlanul végzi, sorra jelennek meg a hallássárültek területén korábban megkezdett és folyamatosan végzett kutatásairól szóló közleményei. (11)

A nyilvánosságra hozott, főként az 1934-ben Bécsben megrendezett VI. Nemzetközi Logopédiai és Phoniátriai Kongresszuson Bárczi által bemutatott eredmények nagy érdeklõdést és visszhangot, elismerést és bírálatot váltanak ki itthon és külföldön egyaránt. (12)

Éveken át tartott a Bárczi-féle módszer elfogadtatása.

1936-ban zajlott pl. nemzetközi konferenciákon az E. Fröschels professzorral kialakult vita a hallásmaradvány értelmezéséről.

Itthon, szintén kongresszusokon és a szaklapokban Kanizsai Dezsővel alakult ki nyugvópontra sohasem jutott nézetkülönbség a hallásnevelésrõl. (13)

Bárczi Gusztáv elismerést eleinte itthon kevésbé kap, mint külföldön, de a végleges elfogadtatásig küzdelmes út vezet mind a hazai, mind a nemzetközi porondokon. (Az 1950-es évek végén még Moszkvában A.J. Gyicskov professzorral is volt Bárczi Gusztávnak egy "késõi" éles vitája.)

A külföld érdeklõdésére jellemzõ, hogy pl. 1937-ben 8 országból (Ausztria, Németország, Svájc, Hollandia, Dánia, Csehország, Finnország, Jugoszlávia) érkeztek Magyarországra, a siketek budapesti intézetébe szakemberek a Bárczi-módszer tanulmányozására, és Bárczi Gusztáv is számos meghívást kapott a módszerét kipróbáló (abban az évben a zürichi, a breslaui, a berlin-neukölni és a heidelbergi) siketek intézetébe.

Végülis akkor itthon a nagytekintélyû Ranschburg Pál és Sarbó Artur professzor, valamint több hiteles gyakorlati szakember (Istenes Károly, Duráczky József, Angyal József, Murányi Antal) méltatta és igazolta a Bárczi-módszert. A külföldi szakemberek – kipróbálás után – szintén elfogadták (E. Schorsch, K. Kroiss, E. Bieri, A. Kern, J. Hepp), és alkalmazásra ajánlották.

Ízelítõül két példa a svájci kollégák 1937. évi budapesti, majd az l938. évi zürichi tapasztalataiból. (14)

"Kétségekkel telve, tulajdonképpen csak kötelességérzetbõl zarándokoltunk el Budapestre, ahol azután a legmélyebb megrendülés óráit éltük át. Rendkívül boldogan és gazdag élményekkel tértünk haza" – vallják jelentésükben a svájci kollégák. (15)

"Bárczi doktor nem varázsszert mutatott be a hallástanuláshoz, hanem egy olyan módszert, amellyel jól hangzó beszédre lehet megtanítani a siketnémákat." – összegzi P. Schumann az 1938. évi zürichi továbbképzõ tanfolyamon tartott Bárczi-bemutató konklúzióit. (16)

A második világháború alatt természetesen megszakadtak a külföldi kapcsolatok, de Bárczi Gusztáv elméletének és módszerének a híre eljutott Európán túlra is (pl. Jeruzsálembe, Amerikába, Új-Zéland), ahol ma is alkalmazzák. (17)

Egy legújabb értékelés szerint az egyetemes gyógypedagógia történetében a hallásnevelés 400 éves történetének negyedik szakaszát (l930–l960 között) Bárczi Gusztáv munkássága fémjelzi, õ és több neves külföldi követõje (pl. E. Bieri, E. Kern és E. Wedenberg) készíti elõ a hallássérültek tanításának mai legmodernebb gyakorlatát. (18)

Bárczi Gusztáv a hallássérültekkel elért eredményeit általánosíthatónak tartotta a gyógypedagógia más területein is. Az 1930-as években a kultuszminisztériumban a gyógypedagógia országos képviseletét vállaló rövid munkaviszonya után 1937 szeptemberében dr. Hóman Bálint miniszter kérésére azzal a tudatos elhatározással vállalja a budapesti, Alkotás utcai neves Gyógypedagógiai Nevelõintézet vezetését, hogy addig szerzett tapasztalatainak adaptálásával újítja meg a gyengeelméjû (azaz középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékos) gyermekek gyógypedagógiai programját.

Valóban teljesen átszervezi az intézetet. Hat felmenő osztályfokot mûködtet. Két-két osztály egy speciális szakasz: a kísérleti I. és II. osztály, az utánzó társítás, az elõkészítõ I. és II. osztály az érzékszervi társítás és az I. és II. osztály az értelmes társítás szakasza. Kidolgozza és bevezeti a munkával munkára nevelés programját, a gyermekek ebbõl a szempontból három csoportot alkotnak: kezdõ, félig hasznos és hasznos munkacsoport. Nincs osztályozás, fejlettségi értékeket kifejezõ pontrendszert alakít ki a képességek, a szociabilitás fejlõdése és a munkateljesítmények alapján.

Bárczi Gusztáv szuggesztivitását bizonyítja, hogy a késõbbi gyógypedagógiai szakirodalomból jól ismert kitûnõ gyógypedagógus kollégák (pl. Berényi Ferenc, Berkes Béláné, Dalmai Mária, Faragó Géza, dr. Kozmutza Flóra, Máriafalvi Zoltánné, Zsenaty Dezsõ) vállalják és végzik a kísérletet és propagálják az Alkotás utcai Gyógypedagógiai Nevelõintézetben folyó munkát, majd ugyanõk az l950-es években is a legközvetlenebb és leghûségesebb munkatársai. A kísérleti munka során Ranschburg Pál, M. Montessori, O. Decroly, E. Claparede, Ch. Büchler, A. Descoeudres és mások eredményeit, eljárásait, tapasztalatait is hasznosítják, sajátjukat publikálják. (19)

1960-ban Jankovichné Dalmai Mária tollából olvashatunk újra részletes, igényes, korrekt közlést errõl a munkáról rangos, akadémiai publikációban. (20)

Bárczi Gusztáv német kollégák felkérésére a Német Demokratikus Köztársaságban, az ott Brandenburg-Gördenben 1958-ban súlyos fokban értelmi fogyatékos gyermekek számára létesített intézetben, a Bárczi-Hausban is dolgozott, részt vett az intézmény létrehozásában és gyógypedagógiai programjának kialakításában. (21)

Bárczi Gusztávnak ezen a téren végzett tevékenysége is gyógypedagógia történeti jelentõségû. A középsúlyos és súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok gyógypedagógiai programjában az extraintellektuális funkciók fejlesztésének középpontba helyzése nagyon fontos felismerés, a képességek, a szociabilitás és a munkatevékenység fejlesztésére kialakított és kipróbált eljárások pedig ma is hasznosíthatóak, de legalább is tanulságosak.

Bárczi Gusztáv már az értelmi fogyatékosokkal elindított gyógypedagógiai nevelõintézeti kísérlete idején (1942-ben) megbízást kapott a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola vezetésére is.

Életművében – hasonlóan a Bárczi-módszerhez – a gyógypedagógusképzés is központi helyet foglalt el. Már tudjuk, hogy az 1910-es években erõteljesen bírálta azt, és megreformálásán is dolgozott.

Akkor, mint kívülálló opponens, a két év alatt minden gyógypedagógiai szakterületre történõ, ún. egyéges gyógypedagógusképzést bírálta.

Előbb 1918-ban a radikális gyógypedagógus csoport véleményéhez csatlakozva a siketnéma-intézeti tanárképzés kiválására, önállósodására tesz javaslatot. (22)

Egy évvel késõbb – az egyéges képzés kérdésében korábbi álláspontját merevnek minõsítve – kompromisszumos javaslatot terjeszt elõ. (23)

E szerint a Tudományegyetem Bölcsészeti Karán folyó egyéves alapozó képzésre épülõ fõiskolai közös szakképzést, majd hármas szakirányú elméleti és gyakorlati képzést megvalósító autonóm, három évfolyamú Speciálpedagógiai Tanárképzõ Fõiskola mûködnék: siketnéma-intézeti, vak-intézeti és gyógypedagógiai szakkal (utóbbi szak feladata az értelmi, mozgási, erkölcsi fogyatékosok és beszédhibások gyógypedagógiai tanárainak képzése lett volna).

Az 1930-as években újra fellángoló, egységes vagy szakosított gyógypedagógusképzés-vitába annak ellenére, hogy a legkülönbözõbb szakmai színtereken mindig jelen van és már a Fõiskola tanára, nem kapcsolódik be.

1942-ben, fõiskolai igazgatói megbízatása után nagy aktívitással kezd új feladatához. A hosszabb ideje szünetelõ képzés-témájú írásai ismét kezdenek megjelenni.

Egyikben korrektül visszatér a gyógypedagógus-képzéssel kapcsolatban az 1910-es évek végén volt koncepcióváltására. Most ilyet nem kezdeményez, vállalja az elõzõ igazgató, Tóth Zoltán egységes képzési hagyatékát. (24) Annyira, hogy 1945-46-ban, a háború utáni újrakezdéskor, közvetlen munkatársával, Illyés Gyuláné sz. Kozmutza Flórával együttmûködve átmentik a korábbi képzési értékeket. (25)

S mint ahogy már az 1919-es képzési tervezetébõl is kitûnt, hogy az egyetemi szintû gyógypedagógusképzés az álma, az újrakezdés éveiben a Fõiskola hallgatói számos tantárgyat együtt hallgatnak a tudományegyetemen az egyetemi hallgatókkal, és Bárczi Gusztáv csendben arra készül, hogy a Fõiskolát egyetemi jogállású/rangú intézménnyé minõssítteti.

Ezt a felívelő szakaszt azonban hamarosan az intézményt, a képzést és Bárczi személyét is érintõ, egzisztenciális küzdelmeket hozó évek váltják fel.

A gyógypedagógus-képzésrõl egyre kedvezõtlenebb minõsítések készülnek, az elmarasztaló végsõ összegezés az, hogy a pszichologizmus vált uralkodóvá a gyógypedagógiában és a képzésben. (26)

1948-ban a fõiskola képzési rendje felsõ utasításra jelentõsen át is alakult, képzési ideje 3 évre csökkent, és olyan hírek keringtek, hogy az oktatói kar több tagjára, Bárczi Gusztávra is az eltávolítás vár. De magának az intézménynek, a Fõiskolának az önállósága, sõt léte felett is vészjósló fellegek gyűltek.

Egy 1951-ben kelt levéltári dokumentum tanúsága szerint a Budapesti Pedagógiai Főiskolával való fúzióját tervezték. (27) Ennek elhárítása után a budapesti orvoskarhoz történõ csatolása került javaslatba. (28)

Bárczi Gusztáv ismeri mind a képzésrõl, mind a személyérõl szóló minõsítéseket, terveket, ítéleteket. Úgy küzd ellenük, ahogy tud és ahogy lehetséges. A pszichologizmus vádja ellen pl. a pavlovi nervizmussal és a szovjet defektológia tanulmányozásával, átvételével, a személyes támadások ellen pedig fáradhatatlan szakmai közéleti szereplésekkel. Így lehet, hogy bár párton kívüli marad, a háború elõtti szakmai eredményeiért, a Bárczi-módszer elismeréséül Kossuth-díjat kap és országgyûlési képviselõ lesz.

Aktivitása munkássága utolsó évtizedében is példamutató. Ebben az időszakban teljesedik ki szintézisteremtõ képessége és emberi sorsokért érzett felelőssége.

Az Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottságában veti fel újra- és újra, szakszerûen és politikusan a tágabb értelmû gyógypedagógia megoldatlan kérdéseit, harcol az érintettek jogaiért, sorsuk jobb megoldásáért.

Főiskolai tevékenységében ebben az időben a kívülről/felülről folyamatosan érkezõ, képzést módosító intézkedések végrehajtása és az általa elképzelt újítások megvalósítása, az egyensúlyteremtés nagy és nehéz feladatot jelentett.

Bárczi Gusztáv az önállóság, ill. a megmaradás egyedüli lehetõségét az egységes gyógypedagusképzés további kiszélesítésében látja. Ezért a nagyon szűkös épületi és pénzügyi adottságok ellenére 1948-ban nemcsak felismeri Petõ András mozgásterápiai programjának újszerûségét, hanem be is fogadja a Fõiskola Alkotás utcai épületébe, Mozgásterápiai tanszéket létesít és a képzést kiterjeszti a konduktív pedagógiára is. (29)

Továbbá, már 1946-ban – a "tóthzoltáni" örökséget folytatva – kezdeményezi a képzés kriminálpedagógiára történõ kiterjesztését is (30), és 1955-ben, az Oktatási Minisztérium Gyógypedagógiai Osztályával összefogva, miniszteri vezető kollégium elé terjesztik az érzelmileg sérült gyermekek ügyét (31), és ezzel együtt tervezi a Fõiskolán a pszichopedagógia mûvelését és oktatását is.

Bárczi Gusztávnak kutatásra és nagyobb lélegzetû szakirodalmi munkák írására ekkor már nincs ideje. A legtöbb örömet a fõiskolai hallgatókkal együtt töltött órák és országjárása során a gyógypedagógiai intézményekben adódó továbbképzési alkalmak jelentik számára. Tanítványai egybehangzóan vallották és vallják, hogy kiváló pedagógus és karizmatikus személyiség volt. (32)
 
Irodalom

  • 1. Göllesz Viktor: Bárczi Gusztáv és a fogyatékosokról való szociális gondoskodás. In: Gyógypedagógiai Szemle, 1990/1.
  • 2. Ranschburg Pál: Elmélkedések a gyógypedagógia jelenérõl és jövõjérõl. In: M. Gyógypedagógia, 1909/1–2.
  • 3. Bárczi Gusztáv: A némák megszólaltatása vagyis a siketnémák beszédtanításának kezdete. In: M. Gyógypedagógia, 1913/1–3.
  • 4. Bárczi Gusztáv: Hozzászólás a képzõ reformjához. In: M. Siketnéma-Oktatás, 1918/1–3.
  • Bihari Károly–Bárczi Gusztáv: A magyar siketnéma-intézeti tanárképzés újjászervezése. Emlékírat-javaslat. In: M. Siketnéma-Oktatás, 1916/1–3.
  • Bárczi Gusztáv: A Speciálpedagógiai Fõiskola szabályzata és reformtervezet. In: Orsz. Levéltár. VKM. K. 606. Gyógypedagógia. 1920. 9. 11.
  • 5. Bárczi Gusztáv: A nagyothallók oktatásának pedagógiai technikája. Klny. Az Orvosi Hetilap tudományos közleményei. 1921. 29.
  • Bárczi Gusztáv: Siketnémaságtan. In: M. Siketnéma-Oktatás, 1922/8–9–10.
  • Bárczi Gusztáv: Nagyothallók oktatása. In: M. Siketnéma-Oktatás, 1922/1–2.
  • Bárczi Gusztáv: Adatok a siketnéma gyermekek orvosi vizsgálatához. I. 1923/11–12. II-IV. M. Siketnéma-Oktatás, 1924/l–3., 4–5., 6–9.
  • 6. Bárczi Gusztáv: A magyar beszédhangok képzése. Franklin, Budapest. 1928.
  • 7. Göllesz Viktor–Subosits István: Hatvan éves a magyar beszédhangok elsõ röntgenográfiai leírása. In: M. Nyelv. 1989/3.
  • 8. Bárczi Gusztáv: Az emberi idegrendszer a rádió megvilágításában. In: M. Gyógypedagógia, 1930/59.
  • Bárczi Gusztáv: Szervezetünk és a rádió hasonlatosságai. In: Egészségvédelem, 1930/8–9.
  • Bárczi Gusztáv: Rádió felhasználása a siketeknél és nagyothallóknál. Klny. Az Orvosi Hetilap tudományos közleményei. 1932. 32.
  • 9. Bárczi Gusztáv: Egészségtani vázlat. Waldner és ts, Budapest. 1925.
  • Bárczi Gusztáv–Gubacs Gábor: Testünk és egészségünk. (Tankönyv az elemi isk. V–VI. oszt. számára) Kalász Rt., Budapest. 1926.
  • Bárczi Gusztáv: A fertõzõ betegségek következményeirõl. In: Városi Szülõk Lapja, 1927.
  • Bárczi Gusztáv: Pályaválasztás. In: Városi Szülõk Lapja, 1927.
  • Bárczi Gusztáv: Nyaralásról. In: Városi Szülõk Lapja, 1927.
  • Bárczi Gusztáv: Egészségtani próbatanítások. Franklin, Budapest. 1928.
  • Bárczi Gusztáv: Az iskolásgyermekek betegségei és az iskolaorvos. In: M. Gyógypedagógia, 1928/1–3.
  • Bárczi Gusztáv: Orvosi tanácsadó. In: M. Szülõk Lapja, 1929/1.
  • Bárczi Gusztáv: A levegő. In: M. Szülõk Lapja, 1929/17.
  • Bárczi Gusztáv: Felnőtt siketnémák egészségügyi oktatása. In: Egészségvédelem, 1930/6–7.
  • Bárczi Gusztáv: Egészségtan tanítása. In: Egészségvédelem, 1930/14–14.
  • Bárczi Gusztáv: A tulterhelt gyermek. In: Egészségvédelem, 1931/8–9.
  • Bárczi Gusztáv: Iskolaegészségügy az általános egészségvédelemben. In: Egészségpolitikai Szemle, 1934/3–4.
  • Bárczi Gusztáv: Az egészségvédelmi nevelés vezérkönyve. Budapest, 1935.
  • 10. A III. Egyetemes tanügyi kongresszus naplója. II. kötet. 1928. 140–141.
  • 11. Bárczi Gusztáv: Hallásvizsgálat. In: Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1928/10.
  • Bárczi Gusztáv: Siketnéma tanítványaink rendszeres és tervszerû megfigyelése. In: Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1929/7–8., és 9–10.
  • Bárczi Gusztáv: Hallásvizsgálatok. In: Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1929/1–2.
  • Bárczi Gusztáv: A siketek és némák selectioja. Klny. Siketnémák és Vakok Oktatásügye c. lapból, 1929. Centrum.
  • Bárczi Gusztáv: Hallásvizsgálat és selectio. A Siketnémák és Vakok Tanárai Orsz. Egyesületének kiadványai. Budapest, 1929.
  • Bárczi Gusztáv: A magyothallók és később megsiketültek orvosi és gyógypedagógiai védelme. In: M. Gyógypedagógia, 1929/7–8.
  • Bárczi Gusztáv: A siketnémaság diagnostikája és az erre alapított újabb gyógypedagógiai eljárás. In: Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1933/9–10.
  • Bárczi Gusztáv: Surdomutitas corticalis. Budapest, 1934. Centrum. Lásd még német nyelven, in: Sonderdruck aus Heft 6., 69. Jahrgang. (1935) der Monatschrift füt Ohrenheilkunde und Laryngo-Rhinologie. Wien.
  • Bárczi Gusztáv: A siketség átöröklõdése és az ezzel kapcsolatos praeventio. Klny. az Orvosképzés 1936. évi Krepuska füzetébõl. Franklin. Lásd még in: M. Gyógypedagógia, 1936/7–10.
  • Bárczi Gusztáv: Hallásébresztés – hallásnevelés. Siketnémák és Vakok Oktatásügye 1937. évi melléklete. Vác, 1938.
  • 12. Barczi, Gustav: Surdomutitas corticalis. Vortrag, gehalten auf dem VI. Kongress der Internationalen Gesellschaft füt Logopadie und Phoniatrie. Wien, 1934.
  • 13. Bárczi Gusztáv: Nyilatkozat Kanizsai Dezsõ: "Állatkísérleteink tanulságai a siket fül hangadagolási therápiájában" címû közleményére. In: M. Gyógypedagógiai Tanárok Közlönye, 1939/4.
  • 14. Ranschburg Pál: Az agykérgi siketnémaság és a siketnémák hallásos beszédfejesztése. In: Siketek és Vakok Oktatásügye, 1937/1–2.
  • Ranschburg Pál: A siketnémák egy csoportjának hallóvá tételérõl a Bárczi-féle módszerrel. Klny. a M. Gyógypedagógiából, 1935.
  • Sarbó Artur: A siketnémák egy új oktatási módjáról, Bárczi Gusztáv d. módszere. Klny. a M. Gyógypedagógiából, 1935.
  • Bács László–Duráczky József: Hitvallás a Bárczi-módszerrõl. In: Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1936/9–10.
  • Murányi Antal: A kísérleti osztály bemutatója. In: Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1934/5–6.
  • Angyal József: Tükördarab a siketek oktatásának multjából, jelenébõl és jövõjébõl. In: Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1937/6.
  • Hallásébresztés és hallásnevelés. Jelentés a Bárczi módszere szerinti kísérletrõl Ernst Schorschtól. A Sonderschule l936. évi augusztusi számából átvéve és lefodítva. In: Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1937/1–2.
  • Kroiss, Karl: Füli siket - agyi siket. A Sonderschule 1936. évi számából átvéve és lefordítva. In: Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1937/7–8.
  • Kern, Artur: A surdomutitas corticalis és hallásébresztés kérdéséhez. Átvéve a Sonderschule c. folyóiratból. Fordította: Horényi János. In: Siketnémák és Vakok Oktatásügye, 1937/9–10.
  • 15. Der Besuch bei Barczi... Átvéve: A. Gugelmann: Bárczi Gusztáv zürichi kapcsolatai c. írásából. In: Nemzetközi Tudományos Konferencia Bárczi Gusztáv születésének centenáriuma alkalmából. 1990, okt. l8–20. (Szerk.: Buday József) Budapest, 1993, BGGYTF. 75.
  • 16. Geschichte des Taubstummenmwesens vom deutschen Standpunkt aus dargestellt von Paul Schumann. Frankfurt, 1940. Átvéve: lásd: l5. sz. irodalom. 76.
  • 17. Csányi Yvonne: Bárczi Gusztáv és a mai szurdopedagógia. In: Gyógypedagógiai Szemle, 1989/4.
  • l8. Löwe, Armin: Hörgeschadigtenpadagogik international. Heidelberg, 1992. HVA/Ed. Schindele, 1992.
  • 19. A budapesti állami gyógypedagógiai nevelõintézet évkönyvei: 1940–41., 1941–42., 1942–43.
  • 20. Jankovichné Dalmai Mária: A nevelés és az oktatás tartalmának alakulása értelmi fogyatékos gyermekeknél. In: Tanulmányok a neveléstudomány körébõl. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1960.
  • 21. Eichler, L.L.: Einführung in die heilpadagogische Arbeit mit geistig schwer und schwerst behinderten Kinder. Unter Anlehnung an die ungarische Arbeit. Nach dr. Gustav Barczi. Volk und Gesundheit, Berlin. 1967.
  • 22. lásd a 4. sz. irodalmat.
  • 23. lásd a 4. sz. irodalmat.
  • 24. Bárczi Gusztáv: A Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola második évi munkarendje. In: M. Gyógypedagógiai Tanárok Közlönye, 1944/6.
  • 25. A magyar vallás és közoktatásügyi miniszter 4467/1946. VKM sz. rendeletével kiadott új szervezeti, tanulmányi, vizsgálati és fegyelmi szabályzat. In: Magyar Közlöny, 1946. évi 186. sz.
  • 26. Képzés és képesítés. In: Új M. Központi Levéltár, XXVI-J-1-a. ONI. 58. Gyógypedagógiai Intézet.
  • 27. Feljegyzés a Gyógypedagógiai Fõiskola és a Pedagógiai Fõiskola összekapcsolásának kérdéséhez. In: Új M. Központi Levéltár, XIX-C-1-d. Népjóléti Minisztérium. 1400/20–1951.
  • 28. Az Egészségügyi Minisztérium válaszlevele a Közoktatásügyi Minisztériumnak a Gyógypedagógiai Fõiskolának az orvoskarhoz történõ kapcsolása tárgyában. In: Új M. Központi Levéltár, XIX-C-1-d. Népjóléti Minisztérium. 1400/20–1951.
  • 29. Bárczi Gusztáv: Az Áll. Gyógypedagógiai Nevelõintézet és az Áll. Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskola újjáépítése (1944–1949) Budapest, 1949.
  • 30. Kerényi János–Bárczi Gusztáv: Javaslat a javító-nevelõintézmények személyzetének továbbképzésére. In: Új M. Központi Levéltár, XIX-E-1-h. We 69330/1946.
  • 31. Jegyzõkönyv az OM. Kollégiuma 1955. évi ápr. 28-án tartott ülésérõl. In: Új M. Központi Levéltár, XIX-J-2. 4. doboz.
  • 32. Kiszely György: Bárczi Gusztáv szobrának leleplezése – ünnepi beszéd. In: Bõdör Jenõ (szerk.): A BGGYTF 75 éves jubileumi ünnepségei. l975. BGGYTF, Budapest. 1978.
  • Gordosné Szabó Anna: Bárczi Gusztáv életmûvérõl. In: Gyógypedagógiai Szemle, 1985/1.
  • Duráczky József: A tanítvány emlékezik. In: Gyógypedagógiai Szemle, 1989/4.
  • Subosits István: Bárczi Gusztáv a pedagógus. In: Buday József (szerk.): Nemzetközi Tudományos Konferencia Bárczi Gusztáv születésének centenáriuma alkalmából. 1990. okt. 18–20. (Budapest-Szirák) BGGYTF, Budapest. 1993.
  • Lányiné Engelmayer Ágnes: Bárczi Gusztáv és a fogyatékos emberek sorsáért érzett felelõsség. In: lásd elõzõt.
  • Palotás Gábor: Emlékbeszéd Bárczi Gusztáv szobrának megkoszorúzása alkalmából. In: lásd elõzõt.

Néhány gyüjteményes munka Bárczi Gusztáv munkásságáról
  • 1. Gordosné Szabó Anna–Göllesz Viktor (összeállította): Bibliográfia Bárczi Gusztáv szakirodalmi munkáiból (második, bõvített kiadás). BGGYTF, Budapest. 1990.
  • 2. Bődör Jenő (szerk.): A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Fõiskola 75 éves jubileumi ünnepségei. Oktatási Minisztérium, Pedagógusképzõ Osztály, Budapest. 1978.
  • 3. Gordosné Szabó Anna (fõszerk.): Bárczi Gusztáv halálának 20. évfordulóján a Gyógypedagógiai Szemle 1985. évi l. teljes száma.
  • 4. Buday József (szerk.): Nemzetközi Tudományos Konferencia Bárczi Gusztáv születésének centenáriuma alkalmából. 1990. okt. 18–20. (Budapest-Szirák). BGGYTF, Budapest. 1993.
  • 5. Gordosné Szabó Anna: Bárczi Gusztáv. In: Pedagógiai Lexikon I. A-H. Keraban, Budapest. l997. 143–144.

2010/3
Év: 2010
Szám: 3
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2010 következő év

2010/1
2010/1

2010/2
2010/2

2010/3
2010/3

2010/4
2010/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05