2012
2012/4

tartalom:

Patrick McCabe: A mészároslegény
Szekeres Szabolcs
Kalligram, Pozsony, 2011.

Nincs új a nap alatt, csak a már jól ismert történetek újramesélése mindig új narratív módszerekkel. A sokak által jól ismert, közhelynek számító irodalomelméleti tézis sokszor valóban igaz. Mindannyiunk számára ismerõs például a poklot megjáró, bosszút álló hõs, aki kalandok sorozatán megy keresztül, míg eléri a kitûzött célt, helyreállítva ezzel a harmóniát a világegyetemben.

Az 1955-ben, Írországban született Patrick McCabe ezt az archetípusos sztorit fogalmazta és variálta újra A mészároslegény címû regényében. A bulvárlapok hasábjain nap mint nap olvashatjuk a híreket gyilkosságokról, halljuk az errõl szóló híreket, amelyekrõl beszélünk ideig-óráig, aztán minden megy tovább a maga útján. A legtöbben megvonjuk a vállunkat, mondván: szörnyû, de nekünk mi közünk hozzá?

A mészároslegény egy ilyen gyilkosságnak a pszichológiai, szociológiai hátterét vizsgálja kíméletlen szókimondással, amennyiben szembesít minket egy álszent, velejéig hazug társadalommal egy értelmileg akadályozott személy elbeszélésen keresztül, miközben a fent említett archetípusos sztorit parafrazeálja. A cselekmény az 1960-as évek elején, a kubai válság idején játszódik egy ír városkában.

Igazi bravúr, ahogy Patrick McCabe egyes szám első személyben, a fogyatékos narrátor-fõszereplõ tudatán keresztül szűrve bonyolítja a mozaikos szerkesztésû cselekményt. Nincsenek a befogadó dolgát megkönnyítendõ címmel ellátott részek, esetleg fejezetek, inkább hosszabb-rövidebb szövegegységekbõl áll össze a regény. A mészároslegény története azért roppant izgalmas, mert elszórt puzzle-darabokból áll, amelyet az olvasónak kell nem kis türelemmel összeillesztgetnie. A szerzõ imponáló magabiztossággal kerüli ki az ilyenkor szokásos csapdákat: nem "üt át" a narratív formán az, hogy ezt egy értelmileg akadályozott ember aligha írhatta volna meg, a szigorúan nem mindenható, nem mindentudó elbeszélõi perspektíva végig hitelesen mûködik. Erõssége a szövegnek is, hogy McCabe többször eljátszik a valóság és a képzelet határainak összemosásával. Így többször nem tudja az olvasó, vagy nem tudja egyértelmûen eldönteni, hogy a Brady által leírtak valóban megtörténtek-e.

A regény radikálisan szakít a megszokott fogyatékos-ábrázolásokkal, hiszen a címszereplõ, Francis Brady egyébként is nehézsorsú szülei számára nem elsõsorban isten ajándéka, aki végeredményben ugyanolyan ember, mint a többiek. Az író meg sem próbálja ezt elhitetni velünk, hiszen már a felütéstõl kezdve gyanús, hogy valami nem stimmel Bradyvel. Például bedugja a fejét a víz felszíne alá, megnézni hogyan érzik magukat a halak, órákon át nézi a madarakat a kertfalon, kiszemel magának egy útdarabot, ahol vámot szed az ott elhaladóktól stb.

A többszörösen hátrányos helyzetbõl induló fiú elõbb öngyilkosságba menekülõ anyját, majd alkoholista apját veszíti el. Brady figuráját nem hatja át sem a vallásos áhítat, sem a játékosság, és nincsenek rajta a szent õrült jól ismert stigmái sem. A szeretetre, barátságra áhítozó fiú nehezen felejti az átélt sérelmeket – ahol megbántják, oda mindig visszatér és elégtételt vesz, néhol kifejezetten gyomorforgató módszerekkel, a brutalitást sem nélkülözve. A regény elsõ oldalain ellopja barátjával, Joe-val egy másik fiú képregény-gyûjteményét. Ezzel az ártatlan diákcsínnyel olyan események elindítója lesz, amelyek alapjaiban forgatják fel a kisváros mindennapjait… de a horrorfilmekbe illõ végkifejletet elárulni a majdani olvasó elleni vétek lenne.

A mészároslegény szuggesztív jelenetekbõl áll. Az egyik emlékezetes részben a fiú, már a szülei halála után, meglátogatja azt a hotelt, ahol azok a nászútjukat töltötték. A jó memóriájú tulajdonos sokáig nem emlékszik az akkor még fiatal házaspárra, segítségképpen fényképalbumok sokaságát nézik át ketten, míg végül kiderül, hogy az édesapa már fiatalon komoly alkoholbeteg volt.

Ahogy nehezen felejthetõ rész az is, amelyben Brady a katolikus egyház által irányított javítóintézetbe kerül. Nagyszerű a papok néhány tollvonással megrajzolt karaktere, különösen a pedofil Sullivan atyáé, akit az elbeszélõ egyszerûen csak Kukinak nevez.

Egyértelmûen ront viszont a szövegen, hogy Mihálycsa Erika képességeit néhol meghaladja a nehéz feladat. Fordítása ugyanis néhány helyen erõltetett, elsősorban a ragozásbeli tévedések, és az indokolatlan szóismétlések miatt.

A mészároslegény azon kevés jelenkori regények közé tartozik, amely állásfoglalásra késztetnek, többszörösen is. Valahogyan viszonyulnia kell az olvasónak a töredékekbõl összeálló szöveghez, az interpunkciót nélkülözõ mondatokhoz, és Francis Bradyhez is, aki egyszerre vonzó és taszító figura. Kis túlzással, néha olyan, akár egy akcióhõs, veszélyes, teljes joggal kelt félelmet a város lakóiban, máskor szeretetre vágyó, kisgyermekkorban ragadt fiatalember. Patrick McCabe néhol nehezen fogyasztható, de izgalmas regényt írt, amely a magyar fordítás darabossága ellenére is megéri a szellemi befektetést.

A Kalligram Kiadó jól döntött, mikor a regény kiadására vállalkozott.

2012/4
Év: 2012
Szám: 4
Impresszum
Kommentek: 0

előző év 2012 következő év

2012/1
2012/1

2012/2
2012/2

2012/3
2012/3

2012/4
2012/4





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05