PROBLÉMATÉRKÉP – azaz a gyógypedagógiai ellátást érintő kérdések 12 pontja
a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete szakosztályainak felvetése alapján


A Gyógypedagógiai Szemle 2014/4. évi számához mellékelt hírlevélben, valamint a Szakosztályvezetőkhöz 2015 elején intézett megkeresésünkben tájékoztatást adtunk arról, hogy a MAGYE elnöke (Gereben Ferencné) és főtitkára (Kajáry Ildikó) 2014. november 25-én megbeszélést kezdeményezett az EMMI Köznevelési Főosztályával. A szakosztályvezetőktől beérkezett informális anyagok feldolgozása igen jól jelzi ezt a sajátosságot, amely az alábbiakban bemutatásra kerülő 12 pontban, azaz tizenkét nagy blokkban jeleníti meg mindazokat a kérdésköröket, amelyek valójában valamennyi szakterület/népességcsoport esetében felmerülnek.
2015. 03. 11. 07:52

Kérjük, hozzászólását, véleményét, kiegészítéseit és meglátásait küldje el a gyogypedszemle@gmail.com címre.

A Gyógypedagógiai Szemle 2014/4. évi számához mellékelt hírlevélben, valamint a Szakosztályvezetőkhöz 2015 elején intézett megkeresésünkben tájékoztatást adtunk arról, hogy az Egyesület elnöke (Gereben Ferencné) és főtitkára (Kajáry Ildikó) 2014. november 25-én megbeszélést kezdeményezett az EMMI Köznevelési Főosztályával egy olyan kommunikációs kapcsolat kialakítása céljából, amely a döntéshozókat és a szakterületet egyaránt segíti a társadalmi, törvényalkotási változások nyomán folyamatos átalakulást megélő hazai gyógypedagógiai ellátórendszer, s nem utolsósorban az érintettek és családjaik számára nyújtott társadalmi megsegítés lehetőségeinek szakmai áttekintésében, fejlesztésében.

A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete mint az ország legnagyobb tradicionális szakmai szervezete, szerkezeti-szervezeti felépítésénél fogva a népesség valamennyi csoportjára vonatkozóan rendelkezik információkkal, s feladatának tekinti, hogy szakmai párbeszéd, konszenzusok megteremtése alapján segítse a döntés-előkészítés, illetve a döntéshozatal bonyolult folyamatait. Valamennyien tapasztalhattuk, hogy a szakmai munka, a helyi problémák alkalomszerű artikulálása, a szakmailag egyébként többnyire igen jó színvonalú rendezvények, konferenciák, megbeszélések és felterjesztések önmagukban kevéssé tudnak hatékonyak lenni. Meg kell(ene) kísérelni a közös gondolkodás bázisának megteremtését.

Akár elméleti, akár gyakorlati szempontból merülnek fel kérdések, jól látható, hogy a gyógypedagógiai ellátást igénylő (gyermek, tanuló és felnőtt) népesség valamennyi csoportja "külön világ" – speciális problematika hordozója. Ugyanakkor hordozója egy "közös világ" problematikájának is!

A szakosztályvezetőktől beérkezett informális anyagok feldolgozása igen jól jelzi ezt az – önmagában is speciális gyógypedagógiai – sajátosságot, amely az alábbiakban bemutatásra kerülő 12 pontban, azaz tizenkét nagy blokkban jeleníti meg mindazokat a kérdésköröket, amelyek – ha más-más összefüggésekben, más-más szakmai tartalommal is – de valójában valamennyi szakterület/népességcsoport esetében felmerülnek. Az itt bemutatott anyag – terjedelmi korlátok miatt – vázlatos összefoglalás, figyelemfelhívás. Feltérképezése annak a közös halmaznak, amelynek mentén áttekinteni érdemes közös dolgainkat. A 12 pontban megjelenített valamennyi kérdéskör tartalmi kibontása jelenleg tehát nem teljes értékű –valójában valamennyi mögé – a társadalomtudományi kutatások rendszerében alkalmazott – részletesen kimunkált esettanulmányokat kellene illeszteni, amelyek a problématérképet teljes körűen lefedik.
 
KÉRDÉSKÖRÖK 12 PONTBAN

1. Korai ellátás (egységes korai koncepció és rendszer létrehozása, életkori övezet tágítása 0–6 éves kor között, speciális szakmai szempontok figyelembevételével; korai fejlesztés mellett a korai (szülőknek biztosított) tanácsadás mint prevenciós szolgáltatás biztosítása; korai intervenció hiányosságainak felszámolása a korai autizmusellátás, a korai szomatopedagógiai ellátás és a korai logopédiai ellátás területén; egységes diagnosztikus szűrési rendszer 3 éves korban, a 0–3 éves korúak preventív ellátása, különös tekintettel a "klasszikus fogyatékossági csoportokba" be nem illeszthető, diagnosztikus bizonytalanságot hordozó esetekre, illetve az érzékszervi sérültek korai ellátására (hallókészülékhez szoktatás, beszédindítás stb.); a prevenció és az SNI-minősítés kérdéseinek szakmai áttekintése; várólisták felszámolása, az átszervezés miatt ellehetetlenült szolgáltatások helyzetének elemzése; az EGYMI-k szerepének tisztázása a korai ellátásban. Megjegyzés a kérdéskörrel kapcsolatban: a fentiek annak ellenére fogalmazódnak meg, hogy a korai ellátás nem tekinthető a hazai szolgáltatások fehér foltjának; a kérdéskör kutatási háttérrel rendelkezik, amely mellett rendelkezésre áll az ÉTA Országos Szövetség programstratégiája, a 2013. november 9-i szakmai konferencia (a koragyermekkori intervenció komplexitása, fejlesztési lehetőségei és elérésének útjai) alapján; az ellátás jó színvonalú megvalósulását komoly hiányosságok, működési zavarok terhelik, amelyek a köznevelési területen átnyúló kérdésként is jelentkeznek.

2. Pedagógiai szakszolgálatok működését érintő kérdések áttekintése: kiemelten az utazótanári ellátás kérdései, hatékonyságának elemzése, SWOT-analízise, a Gyakorló Országos Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ működési feltételeinek végérvényes körülhatárolása, tercier diagnosztikus központ kijelölése speciális autizmusvizsgálatok esetében; SNI-minősítésű hallássérült/látássérült gyermekek pedagógiai szakszolgálatban történő ellátásának áttekintése; a diagnosztikus és terápiás munka feltételrendszerének javítása a szakértői bizottsági és a nevelési tanácsadói munkában.

3. EGYMI-problematika (szerepük, feladataik, szakmai jelentőségük értékelése, az országos és speciális EGYMI-k helyzete, megyén túlnyúló ellátási formák lehetőségének biztosítása (pl. az érzékszervi, illetve a mozgásfogyatékosság területén), az EGYMI-k szerepe a szakszolgálati, illetve tanácsadói feladatok ellátásában, a korai intervencióban és a szakiskolai ellátásban.

4. Pedagógiai szakmai szolgáltatás (hálózat megerősítése a speciális feladatellátásban: tanácsadói, mentori szerepek meghatározása a speciális EGYMI-kkel való együttműködésben, a regionális, speciális intézményekkel való kapcsolattartás kérdései, ezek bevonása a szakmai szolgáltatásba (pl. konzultáció, speciális útmutatás, pedagógiai együttműködés feltételeinek koordinálása integráltan nevelkedő gyermekek, tanulók esetén, módszertani kurzusok szervezési lehetőségeinek biztosítása többségi pedagógusok, szakember-team számára).

5. Az integráció/inklúzió – speciális nevelés/oktatás dichotómiájának áttekintése, hangsúlyosan szakigazgatás-specifikus köznevelési kérdések (elhelyezés-problematika diagnózis és összteljesítmény alapján, "befogadó" alap- és középfokú intézmények szakmai feladatai, különös tekintettel az autizmus-specifikus, illetve érzékszervi fogyatékos, mozgáskorlátozott gyermekekre, tanulókra; többségi és speciális pedagógiai feladatok integrálása, team-munka szabályozása, működési feltételeinek megteremtése a speciális és többségi (integráló) köznevelési intézményekben).

6. Az oktatás/nevelés/intézményes ellátás speciális kérdései (speciális tankönyvek megújítása érzékszervi fogyatékosoknál, speciális módszertani útmutatók készítése és ennek szabályozása, kollégiumi ellátás, magántanulói státus, vezetői óraszámok mérséklésének kérdései, többségi tanmenetek egyéni követelményeinek meghatározása SNI-s tanulók esetében, iskola-előkészítő évfolyam lehetséges szervezésének kérdései).

7. Segítő munkatársakkal való ellátottság (gyp. assszisztensek, ápolók alacsony száma a speciális intézményekben, pszichológus, neuropszichológus, szociális munkás hatékony bevonása a szolgáltatási rendszerbe, a speciális és integráló intézményekbe).

8. Képzés és kiemelt továbbképzési feladatok (alapképzési volumen növelése érzékszervi fogyatékosság esetén, továbbképzési kapacitás növelése integrációban dolgozó pedagógusok számára, szakorvosi továbbképzés korai fejlődési zavarok esetében, kisebb óraszámú kurzusok, többségi pedagógusok SNI-ismereteinek bővítése valamennyi népességcsoport estében).

9. Szakiskolai, szakképzési problematika áttekintése a népességcsoportok specifikus sajátosságai szempontjából (egy-két éves képzési intervallum kérdései, ingyenesség, HÍD II program előnyei).

10. Felnőtt-világ (munkaerőpiac, pszichológiai tanácsadás rendszere, jó képességű felnőtt autisták pszichológiai támogatása, pszichoszociális fogyatékossággal élők segítése, érzékszervi, mozgás- és egyéb fogyatékosok fiatal felnőttkori ellátása).

11. Jogszabályokat érintő speciális kérdések (bizonyos szakmai kompetenciák, pl. szomatopedagógus, pszichopedagógus nevesítése meghatározott munkakörökben, ezek körülhatárolása, szakmai pontosítása, tanulásban akadályozottság jogszabályi fogalomhasználata szakmai alátámasztással, SNI-besorolás korai időszakban történő alkalmazásának tágítása, diszlexia mint alapellátási tevékenység nevesítése a logopédiai ellátásban, valamint a jogszabályalkotás folyamatában, terminológiai kérdésekben konzultáció a kutatói háttérrel is rendelkező képző intézményekkel, a hazai helyzet sajátosságaiból adódóan kiemelten az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karral).

12. Finanszírozás speciális kérdései (pl. speciális eszközellátás kereteinek tágítása pl. látássérült tanulóknál vagy korai gyógypedagógiai fejlesztés esetén).

Összegzés

A szakosztályi anyagok felhasználásával történt összesítéssel kapcsolatban azonban tudni és látni kell, hogy nem minden esetben kizárólagosan a felső szintű döntéshozóktól várható egyes kérdések rendezése. Az interaktivitás azt is feltételezi, hogy a gyógypedagógus szakmán belül, illetve az egyes szakterületeken (szakosztályokon) belül olyan konszenzusok szülessenek, amelyek szakmai-tartalmi-gazdasági kérdésekben segítik a döntéshozatal folyamatát.
 
Kirajzolódik, hogy a relatíve rövidtávon, jogszabályi módosítással megoldható kérdések mellett szép számmal vannak hosszabb távú, többszintű, koncepcionális kérdések, amelyeknek financiális vagy közigazgatási vonzatuk van.
 
A felsoroltak között több átfedés figyelhető meg (pl. a korai ellátás a pedagógiai szakszolgálati ellátás része, mégis külön-külön mindkettő másfajta elemzést kíván meg.
 
Egyes kérdéskörök a köznevelési tárcán "átnyúló" felvetéseket tartalmaznak, amelyek tárcaközi koordinációt igényelnek (ld. pl. a felnőtt világ szociális, munkaerő-piaci, egészségügyi szakigazgatási kérdései, cochleális implantáltak rehabilitációja, vagy szakorvosok bevonása a 18 hó alatti korosztály problémáinak felismerésében, ilyen irányú továbbképzések szervezése; speciális fejlődési zavarok (autizmus) diagnosztikus protokolljának összehangolása; diagnosztikus rendszerek (BNO/DSM-5) összehangolt alkalmazása a szakértői munkában.

Nem kerülhető meg azoknak a kérdéseknek a tisztázása, amelyek a gyógypedagógia mint fogyatékosságtudomány fejlődésével összefüggésben a terminológiai megújulás eredményeként érinthetik az egyes szakterületek, népességcsoportok meghatározásának kérdéseit (pl. beszédfogyatékosság terminológia értelmezése, szenzoros integrációs zavar mint diagnosztikus kategória megjelenítése); a pszichopedagógusi kompetencia meghatározása; a korai SNI-prevenciós problematika szakmai tisztázása, vagy a logopédiai ellátást érintő alap- és SNI-ellátás strukturális fenntarthatóságának újbóli áttekintése).
 
Bízunk abban, hogy a fentiekben összefoglaltak jó kiindulási alapot teremtenek a közös gondolkodáshoz. Kérjük tehát mindazok együttműködését, akiknek fontos a speciális megsegítést, kiemelt figyelmet, társadalmi gondoskodást igénylő gyermekek, fiatalok és felnőttek életminőségének javítása. Ez lesz a témája a MAGYE ez évi konferenciájának is, amelyről – konzultációs tevékenységünk folytatása mellett – honlapunkon adunk tájékoztatást.

Összeállította: Gereben Ferencné, a MAGYE elnöke





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05