"35 év – 35 kép" – Rosta Katalin kiállításmegnyitója



Az ELTE Gyakorló Óvoda és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény fennállásának 35. évfordulója alkalmából "35 év – 35 kép" címmel kiállítást szervezett a Szent László Kórház területén található Tűzmadár Házban. Alább olvasható Rosta Katalin mesterlogopédus, az intézet igazgatójának megnyitóbeszéde. 
2016. 11. 14. 08:01

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!

Köszöntöm körünkben Hanczár János urat, írót, gyógypedagógust, aki a Miniszterelnök-helyettesi Hivatal képviseletében tartózkodik körünkben.

Köszöntöm házigazdánkat, Rohánszky Magdát, a Tűzmadár Ház vezetőjét és munkatársát Vajkay Zsófiát.

Szeretettel köszöntöm az ELTE Gyakorló Óvoda és EGYMI nevelőtestülete képviseletében valamennyi kedves vendégünket, a szülőket és a gyermekeket, kedves kollégáinkat (régieket és jelenlegieket), akik megjelentek "35 év – 35 kép" című kiállításunk megnyitóján. Szeretném külön is köszönteni intézményünk első igazgatóját, Kissné Haffner Évát.

Gyakorló óvodánk 1981-ben, Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra kezdeményezésére jött létre, mint a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola gyakorló intézménye, amely a fogyatékkal élő gyerekek felkészítésén, nevelésén és oktatásán kívül vállalta, hogy a jövendő gyógypedagógusokat megismerteti a szakma gyakorlati kérdéseivel. 

Az alapítás óta eltelt három és fél évtized során nevelőtestületünk mindig kötelességének érezte, hogy az Alapító által vallottak szellemében dolgozzon, hiszen a főigazgató asszony úgy tartotta, hogy "Hivatásom a gyógypedagógia... A segítségnyújtás is lehet szenvedély." Ez a hitvallás tette lehetővé, hogy az elmúlt 35 év során az egymást követő változások közepette is fennmaradjunk, és folytonosan fejlődve megfelelhessünk a kor kihívásainak. 

Illyés Gyuláné, "Flóra néni" egy emberöltőnyi idővel ezelőtt új típusú, modern szellemiségű intézménnyel gazdagította a gyógypedagógia intézményrendszerét, és ezzel egy régóta dédelgetett álom vált valóra, amely azonban új kihívásokat, új követelményeket is szült. Gyógypedagógusaink és segítőtársaik a "gyógypedagógiai óvodai" és "logopédiai óvodai" fejlesztőprogramok, valamint korai fejlesztési terápiás elképzelések leírásával párhuzamosan korábban nem alkalmazott, modern fejlesztési szemléletet képviselő terápiákat próbáltak ki és vezettek be, ahogy erről mostani kiállításunk is vall. Hiszen egy új fejlesztő és művészetterápiás módszer, a nemezeléssel történő alkotó tevékenység képeit mutatja be. Egy olyan tevékenységét, amelynek során a gyermekek megismerkednek egy addig ismeretlen anyaggal, amely könnyű feldolgozhatósága következtében tág teret nyújt a kísérletezéshez és az alkotáshoz. És a meg-megújuló kísérletezés nyomán olyan egyéni munkák születnek a sokszor ügyetlen ujjacskákkal, amelyek megismertetik a gyerekekkel az alkotás felszabadító és felszabadult örömét.

Ekképpen a nemezelés hatékonyan kiegészíti a hétköznapokban végzett gyakorlatokat, amelynek során a sérült gyermekeknek a gyógypedagógusaik segítségével meg kell küzdeni minden új mozdulatért, hangért, szóért. A nemezzel végzett munka viszont spontaneitásával, már-már művészetterápiás hatásával semmihez sem fogható örömérzéssel tölti el a hozzánk járó óvodásokat. 

Ezt az örömet szeretnénk bemutatni a kiállított képekkel, amelyek a sok-sok alkotás közül a legjobban sikerültek, mert közös, egy-egy kisebb alkotócsoport munkáiként nemcsak a gyerekek kreativitását mutatják meg, hanem azt is, hogy a közös alkotómunka érdekében képesek voltak összefogni és együtt dolgozni.

Az elmúlt évek, hónapok során számos olyan alkotás született, amelyet még kiállíthattunk volna, de az emberöltőnyi harmincöt évet, amely óta intézményünk működik, a számmágia jegyében  35 képpel szerettük volna illusztrálni, hogy mindenki láthassa azt, hogy az alkotás, az önkifejezés milyen csodákra képes, milyen gyógyító erővel bír, amikor előhozza a minden emberben ott rejlő művészt.

A másik oldalról viszont szeretnék szólni a kollégáimról is, akik szeretettel, végtelen türelemmel nyújtottak segítő kezet ehhez a tevékenységhez, megmutatva, hogy a korábban idézett hitvallás jegyében, a mindennapi apró lépésekben végzett "segítségnyújtás is lehet szenvedély". 

Hiszen, ahogy a költői hevülettel megáldott brazil író mondja: a "nagy álmok sok kicsiből állnak, ugyanúgy, ahogy a nap fénye is milliónyi kis sugárból adódik össze" (Paulo Coelho)

Köszönöm önöknek, hogy eljöttek, köszönöm kollégáimnak, hogy ezek a képek a segítségükkel megszülettek, köszönöm Riederauer Andreának és Bodó Csengének, hogy kitartó és odaadó munkálkodásukkal meghódították a nemezelésnek pedagógusainkat. Köszönöm Bödös Eszternek a kiállítás megrendezését, a Tűzmadár Háznak pedig a lehetőséget, hogy bemutatkozhassunk.

Végezetül pedig, kívánom, hogy a képeket nézegetve mindenki töltődjön fel és vigyen magával haza valamennyit a képekből sugárzó szeretetből és lelkesedésből.
 





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05