Borzsesz, Száncsisz és Bolánosz? Vébé és spanyol kiejtés a királyi tévén

Zelei Dávid

Miért vernénk még mindig szívlapáttal orrba "kedvenc" riporterünket és miben fejlődtek az elmúlt évtized során? Néhány tévhit a spanyol nyelvű országok játékosneveiről. Rakd hozzá te is, ami a legjobban idegesít!
2014. 06. 29. 01:17

1) A spanyol valójában a francia/portugál stb. álruhában. Leginkább Menczer Tamás és Gundel Takács Gábor egynémely kiejtési gyakorlata közelíti a franciát vagy portugált a spanyolhoz: a már-már megszokott Teófilo Gutiérrez "Gutyierez"-nek ejtése mellett különösen  Celso Borges "Borzsesz"-ként való említése fájó, utóbbi már csak kulturális szempontból, a méltán híres névrokon, Jorge Luis Borges a jelek szerint teljes ismeretlensége miatt is. Hogy Mezei Dániel milyen nyelvi hatások nyomán jutott el Alexis Sánchez esetében az "Száncsisz", illetve Menczer Tamás Jorge Guagua esetében a "Vává" hangalakig, arra már tippelni sem tudunk. Jegyezzük meg: a spanyol nyelv hivatalosan nem ismeri a "zs" hangot (a Río de la Plata-vidéken jellegzetes zheísmo keretében előfordulhat, de nem a "g", hanem az "y" vagy a "ll" ejtésekor), az írott "g" ejtése az azt követő mély vagy magas magánhangzótól függően "g" vagy "h" ("Godín", de "Borhesz"). Dettó szó sincs a hangzókészletükben "ty"-ről, akármennyire franciásnak tűnik a "tier", nincs mássalhangzólágyulás, a név így ugyanúgy ejtendő, mint magyarban: jó példa erre Gutiérrez mellett a kiváló kubai író, Alejo Carpentier neve, amit szintén ne próbáljunk "Carpentyié"-nek ejteni, akkor se, ha sokat élt Párizsban.   Ellenpélda: Az szerencsére már többeknek leesett, hogy a spanyol nem angol: P. Fülöp Gábor helyesen észlelte, hogy nincs az a kolumbiai, aki képes lenne "dzs"-vel ejteni a Jackson Martínez vagy James Rodríguez nevét: az alkalmazott "Hákszon" és "Hámesz", bármennyire is fáj a fülnek, autentikus dél-amerikai kiejtés.



2) A spanyol "n" egy szeszélyes írásjel, amit hol "n"-ként, hol "ny"-ként ejtenek. E roppant elmés, a Lazarillónál szívlapát-díjat kiérdemlő elmélet P. Fülöp Gábor Kolumbia – Uruguay nyolcaddöntőn elhangzott monológjának tanulsága. Jegyezzük meg: a spanyol nyelv más betűkészlettel rendelkezik, mint a magyar, előbbinek ugyanis az "n" mellett és az "ñ" is része. Ez a különbség ugyan a világbajnokság tévés feliratain sokszor nem jelenik meg, a mezeken és bármely épkézláb, mezei futballszurker által ismert alap adatbázisban azonban rendszerint igen. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a két betű két különböző (a magyar "n"-nel, illetve "ny"-nyel azonos) hangot jelenít meg (Montero = "Montero", de Muñoz = "Munyosz"). Különösen a Borzsesszel már sújtott Costa Rica esetében kellett fejünket tüzifává hasogatnunk az asztallapon: Marco Ureña, Christian Bolaños és Michael Umaña rendre "Urena", "Bolánosz" és "Umana" néven futott (kulturális zsigereink itt Pedro Henríquez Ureña és főként a nála hazánkban jóval ismertebb Roberto Bolaño nem-ismerete miatt nedvedznek hasztalan). Ellenpélda: A legegyszerűbb, de roppant idegesítő módon évtizedekig rendre elhibázott spanyol kiejtési szabályok már mennek: a "h" például már egyre többször néma (a kilencvenes évek rémálomszerű "Helgüérája" után "Hernández" immár egész sokszor "Ernándesz"); a "j" lassan már nem csak a szó elején, hanem mindenhol "h"-ként ejtetik (csodálatos mód már Yeltsin Tejeda esetében is ment) a spanyolban betűként igen, hangként nem létező "z" angol "th"-ként (mint a thing szóban) való ejtése azonban sokszor még túl nagy falat.

3) A spanyol acento gráfico és a magyar ékezet ugyanaz. Bár írásban a spanyolul nem beszélőnek egykutyának tűnik a kettő, a magyarral ellentétben a spanyolban az ékezetek valójában legtöbbször írott (acentos gráficos) hangsúlyok; a kötött hangsúllyal rendelkező magyarral (ahol a hangsúly mindig az első szótagra esik) szemben ugyanis a spanyolban a hangsúly szabad, bármelyik szótagra eshet. Ha a hangsúly nem szokványos helyre (ez legtöbbször az utolsóelőtti vagy más esetekben az utolsó szótag) esik, külön ékezettel jelöljük a hangsúlyos szótagot. Az ékezettel megjelölt szótag tehát nem eltérő kiejtést jelöl (az Álvaro "á"-ja és "a"-ja közt nincs kiejtésbeli különbség), hanem azt, hogy az első szótag hangsúlyos. Nagyon ritka az olyan név, ahol a közvetítők eltalálnák a hangsúlyt: Arévalo Ríosból például az egyik riporternél valamiért "Áreló" lesz (a középen hangsúlyos "Áváló" helyett), a legtöbb esetben pedig jó magyar módra az első szótagra tesszük a hangsúlyt (például a harapós Luisito Suárez vezetéknevénél, ahol pedig a második magánhangzót kellene megnyomnunk). Ellenpélda: Nincs, és őszintén szólva nem is várunk komolyabb fejlődést.       

(A közérthetőség kedvéért a cikkben nem használunk fonetikus átírásokat, aki mélyebb elemzésekre vágyik a tárgykörben, El Mexicano blogján tájékozódhat.)
                





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05