Milyen egy rendhagyó irodalmi szeminárium?

Lazarillo de Tormes

PPM Holnap indul a Műcsarnokban Pávai Patak Márta sorozata spanyol irodalomról, írókról és fordításról. A sorozat miértjéről és hogyanjáról a szeminárium vezetőjét kérdeztük.
2015. 01. 18. 13:45

Csaknem egy évtizede, hogy először észrevettem, hogy a szigorlati anyagként szó szerinti elsajátításra feladott Carmen Laforet-regény, a Nada Semmi címen egy addig ismeretlen kiadónál magyarul is olvasható. A kiadó a Patak Könyvek nevet viselte, ez a te nagy, heroikus vállalkozásod. Elmeséled, hogy miért fogtál ilyesmibe?
Nehéz kérdés. Tehetetlenségemben. Tíz éven keresztül ajánlgattam a kiadóknak a spanyol íróimat, de nem voltam maradéktalanul elégedett a fogadókészséggel. Ismeretlen szerző – többnyire ez volt az elutasítás lényege. Egyszer aztán megelégeltem, hogy ismeretlennek tekintsünk egy olyan írót, akit Európában mindenki ismer már, csak mi nem. Hát ezért.

Holnaptól rendhagyó irodalmi szemináriumot tartasz a Műcsarnokban. Miben lesz rendhagyó?
Jobb híján nevezzük szemináriumnak, a szeminárium a hallgatóság aktív részvételét feltételezi – legalábbis egyetemi éveimből én ilyen szemináriumokra emlékszem, szemináriumi dolgozat, pályakép és a többi. Én a Műcsarnokban inkább mesélni fogok. Arról, amit a sorozat címében is írtam: Közelítéseim a spanyol irodalomhoz.

Tudjuk, hogy a történelem és az irodalomtörténet nem a te műfajaid, ellenben nincs olyan író, akivel ne kerülnél fordítás közben személyes kapcsolatba. Várható, hogy ez a szeminárium elsősorban írókról és fordításról szól majd?

Az előző gondolatmenetemet folytatom. Igen is, nem is. Az irodalmat én mindig gyakorlati tevékenységnek tekintettem, tényleg távol áll tőlem az akadémiai megközelítés. Írókkal, művekkel való találkozásaimról szeretnék beszélni, ahol úgy érzem, természetesen a fordítás folyamán előforduló érdekességekről is – amikről ritkán hall az olvasó, aki maga nem fordít, talán eszébe se jutna, hogy ilyesmin törje a fejét. De nem is fontos, hogy olvasás közben eszébe jusson, bőven elég, hogy ott van előtte magyarul egy szöveg, amit eredetileg nem magyarul írtak, hanem – esetünkben – spanyolul. És igen, fontos, hogy az írókkal személyes kapcsolatban legyek, különben nem tudom lefordítani őket. Szükségem van erre a közelségre. Akkor vagyok bajban, ha az adott író már nem él, és emiatt sajnos már nem tudok vele találkozni. Jó esetben egy családtagjával, talán...





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05