Miért szeretjük a Reményvesztett nőket? (II)

Báder Petra

Báder PetraTavaly év végén nagy sikerrel futott a Miért szeretjük...? sorozatunk João Tordo Memory Hoteljével kapcsolatban. A FISZ és a Jelenkor világirodalmi sorozata, a Horizontok most egy argentin novelláskötettel jelentkezik. A fordító, Kertes Gábor után ezúttal az utószót jegyző Báder Petra mondja el, miért szerette Samanta Schweblin Reményvesztett nők című kötetét. 
 
2016. 02. 01. 19:23

Ha belenézünk a Samanta Schweblinnel készült videóinterjúkba, elképzelhetetlen, hogy ez a finom, bájos és szerény nő hogyan hoz létre ennyire kíméletlen, nyers világot egy-egy novellájában. Valamiért mindig is azok a szerzők érdekeltek leginkább, akik megpróbálják felrúgni a szépirodalmi műfajok, struktúrák és témák jól megszokott szabályait. Ezt a Reményvesztett nők novelláit olvasva is felfedezhetjük, még akkor is, ha Schweblin korai prózája itt-ott kiforratlan, és fel-felbukkan bizonyos szerzők (például Boris Vian vagy Julio Cortázar) szembeötlő hatása. Nincs ezzel semmi baj, ez így is egy erős első kötet, néhány elbeszélése (például A fővárosban vár a nyüzsgő civilizáció, a Fekete lyukak vagy Benavides nehéz bőröndje) azt a precizitást rejti magában, amelyet A madárevőből már jól ismerhetünk.
 
Pimasz nő ez a Samanta. Amikor A madárevő elemzésével készültem egy konferenciára, sokat olvastam a fantasztikumhoz fűződő viszonyáról: bár a kritikusok többsége ehhez a műfajhoz sorolta prózáját, ő egyértelműen tagadta odatartozását, 2015-ben pedig egy realista jellemzőkkel bíró kötetet adott ti – ez sok mindenre magyarázatul szolgál. Aztán abba is belekötöttek, hogy miért mindig rövid terjedelmű szövegekkel dolgozik, hiszen az elbeszélés műfajára sokan csupán ugródeszkaként tekintenek (mennyire rácáfol erre Borges!). Erre fogta magát, írt egy regényt – bár hozzá kell tennünk, hogy nyüzsögnek benne a novellaműfaj jellemzői. Nyilván nem a kritikusokkal akar packázni, mindenesetre érdekes megfigyelni a Reményvesztett nők és a Siete casas vacías közti átmenetet – már nagyon várom ez utóbbi fordítását!
 
Schweblin első kötetéből a Benavides nehéz bőröndje a kedvencem. Precízen szerkesztett, provokatív, több értelmezést is megengedő novella, felbukkan benne az a metsző fekete humor, amelybe még akkor is beleborzong az ember, ha újra és újra elolvassa. Kérdések tömkelege özönli el az olvasót a történtekről, a helyzet abszurditásáról, a művészetként értelmezett gyilkosságról és az azt követő teljes beismerésről. A kis Benavides óriási bőröndje számos szimbólumot takarhat, számomra a kilátástalanság és a tehetetlenség jelképe, amellyel a főszereplőnek meg kell küzdenie. Ebben az elbeszélésben rejlik a legnagyobb feszültség, mely rátelepszik az olvasóra, beszippantja. Én ezért szeretem Schweblin prózáját és a Reményvesztett nőket.

Báder Petra2





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05