Vadember New Yorkban

Borbáth Péter

TordoTavaly novemberben jelent meg João Tordo Memory Hotel című regénye a FISZ és a Jelenkor Kiadó Horizontok névre hallgató világirodalmi sorozatában. Akkor a fordító, Urbán Bálint, és a szerkesztő, Zelei Dávid beszélt "belülről" a kötetről. Most rendszeres szerzőnk, Borbáth Péter olvassa a szöveget gyarmati szemszögből - honnan, ha nem egyenest Kubából?
2016. 04. 20. 18:54

A Memory Hotel kapcsán több recenzió kiemeli, hogy a szerző eltávolodik a hagyományos portugál témaválasztástól, nem húz le újabb bőrt a 19. és 20. századi portugál irodalom legjellegzetesebb problematikájáról, vagyis a posztgyarmati időszakról. Nem foglalkozik Portugália kontinentális és tengerentúli történelmével, nem heroizál és nem ironizál, hanem kevésbé kényes és ezért kockázatkerülőbb témát és helyszínt választ magának: ír egy vérbő New York-i értelmiségi krimit pontosan adagolt brutalitással, ami az untig ismételt és belterjes portugál tematikához képest bizton számíthat a jelenkori nemzetközi olvasó érdeklődésére és elismerésére.  

Fotó: Vitorino Coragem















Ha nem is direkt, de indirekt módon mégis ízig-vérig portugál regény a Memory Hotel. Na nem témaválasztásában, de a szereplők ábrázolásában és pozicionálásában (Daniel de Silva [!]) bizony ott van a posztgyarmati Portugália keserédes történelmi szituációja.
Az egykor volt portugál (és természetesen a spanyol, angol, francia, holland, etc.) gyarmatosító olvasatában a nyugati, keresztény "civilizáció" találkozik a "vadabb", "kezdetlegesebb" kultúrákkal (Vö. Urs Bitterli: "Vadak" és "civilizáltak" – Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete). A konkvisztádor attitűd egyik jellegzetes vonása, hogy a hódító nép nem csupán haditechnikájában, hajózási ismereteiben tartja magát fejlettebbnek a meghódítottnál, hanem erkölcsileg is magasabb szintre helyezi magát, legyen szó egy több ezer éves kínai, indiai vagy indián kultúráról.

A gyarmati (leíró, történeti és szép-)irodalom tele van vad, erőteljes, nyers bennszülöttek megjelenítésével, akik egzotikumot jelentenek az európai kultúrkör számára. Az óvilági hódítók áthozzák a tengeren az indiánt, hogy a 16-17. századi spanyol, portugál udvarokban nézegessék érdekes öltözetét, ábrázatát, és beleborzongjanak vadságába. A portugálság pedig ezekben a szövegekben mint a fennálló, elfogadott, keresztény első világ jelenik meg.

Tordo regényében viszont épp a portugált hozzák át a tengeren az Újvilágba. Daniel da Silva karikatúraszerűen testesíti meg a portugálokról kialakítható sztereotípiákat. Fado-t énekel, energikus, mégis szomorkás, mindenét áthatja a saudade, és ami a legfontosabb: egzotikummá lett! A sztereotip "portugál", aki évszázadokon keresztül a világ meghatározó kultúrájának tarthatta magát, hirtelen a vadember helyzetében és szerepében találja magát: ínycsiklandó érdekesség a mindenre hamar ráunó New York-i nyüzsgésben. 

A dolog még izgalmasabb lesz, ha hozzáolvassuk a Tordo-regényben agyonutalt Melville-klasszikus, a Moby Dick kezdő fejezeteit. A Moby Dick elbeszélője, Ishmael, keresztény európaiként aposztrofálja magát, és rettegve várja Queequeg érkezését, aki mindenben megfelel a fent vázolt "vadember" sztereotípiájának. A kezdeti riadalom után Ishmael szinte minden átmenet nélkül csodálója, testi-lelki jó barátja lesz. A fizikai érintkezések leírása gyöngéd férfibarátságként jellemzi Ishmael és Queequeg kapcsolatát. A műgyűjtő Samuel hasonló gyöngédséggel és csodálattal viszonyul "barbár" portugál felfedezettjéhez, Daniel da Silvához, Manuel pedig látens vonzalmat táplál a Kim által Ishamelnek nevezett főszereplő irányában. 

A Memory Hotel főszereplője fokozatosan alakul át a megfigyelő pozícióban lévő Ishmaelből a Moby Dicket eszeveszetten kereső, mindent és mindenkit elsöprő, őrjöngő Ahab kapitánnyá. Ishmael átalakulása hirtelen gyorsul fel: fizikailag egyre megtörtebb, ziláltabb lesz, fél szemére megvakul, fél lábára sántít, megöregedik és megbetegszik. (A főhős rituális testi-lelki szétszaggatásának regénybeli szerepéről a kötet fordítója, Urbán Bálint írt rövid, pontos jegyzetet.) És folyamatosan keres, nem fárad bele a nyomozásba. A keresés nem aktivitásként, hanem belső késztetésként kényszeríti újabb és újabb helyzetekbe. Ugyanez az elvakultság jellemzi Samuelt és a Sakovski-családot. A történetet átszövő tengermotívumok, süllyedések, fojtogató légkörű szobák, a főhős állandó izzadása olyan érzetet kelt, mintha a Memory Hotel valami vizes, tengerszerű, sötét közegben játszódna, akár ha a Moby Dick hajójának, a Pequodnak a fedélzetén. A történet legfontosabb szereplői pedig ugyanazzal az elvakultsággal keresik Daniel da Silvát, mint a megkergült Ahab kapitány az óriás fehér bálnát, melyről a történet során sem lehet pontosan tudni, hogy egyáltalán létezik-e, vagy mint ahogy a 19.-20. századi Portugália keresi/siratja elfecsérelt, elveszített hősi múltját.

A Memory Hotel főszereplői folyton valami vágyott, elvesztett, sosemvolt ügyben járnak el, hétköznapi életüket pedig lassan felemészti az a bizonyos másik, titkos életük. A regény szereplői több alkalommal utalnak erre a kettős (vagy még többszörösen rétegzett) életre, melyben az álomösszetevők, a reális tapasztalatok és az írott vagy beszélt nyelvben létrejövő közegek között elmosódnak a határok: "Az alvajáróknak két élete van: egy, amikor ébren vannak és egy másik, amikor alszanak. Amikor alszanak, azt az életet élik, amit élni szerettek volna, azt, amelyik túl van a valóság határain. Azt, amit egy titkos emlékbe rejtve őrzünk, és csak akkor tör felszínre, ha alszunk." (27.) vagy "Lehet, hogy valójában elment az eszem, és egyedül ültem ott az étteremben, egy nem létező emberrel koccintottam (...) Nem tudom megmondani. Azt írom, amiről azt hiszem, megtörtént. Ennél többet nem tudok tenni, anélkül, hogy el ne tévedjek az emlékek bizonytalan ösvényein." (41.)







































 

Tordo a regény első szakaszában olyan meggyőzően teremti meg egy értelmiségi szentimentalista regény alapjait, hogy arra még Kármán József is elismerően csettintene. Aztán egyik pillanatról a másikra lendületes akciókrimiben találjuk magunkat: erőszakos halál, nagy verések, bódult szexjelenet, vér és pusztulás. És ez a krimi egyszerre sok szinten mozog: a szereplők emlékeiben, álmaiban, vélelmeiben és vágyaiban. Az elkövetett és vágyott cselekvések hálózata ráadásul ismétlődik, összegabalyodik, nincsenek végső megoldások, nincsenek mindent átvilágító felismerések.  

A szereplők fizikai leírása túlzó, karakteres, erőteljes tusrajz. A Sin City-képregények lendületes, fojtó közegére, szuperhős-karakterekre emlékeztet: Samuel hatalmas, erős, a monokróm közegből kivirító vörös hajjal, Judith "valóságos zsírmonstrum", a kínai étterem vezetője, az agresszív Danny pedig túlvilági erővel uralja beosztottjait, hogy csak néhány példát hozzunk. Ezekhez a földöntúli fizikai adottságokkal felvértezett szereplőkhöz képest a pszichés és testi amortizálódás gyorsuló folyamatában ábrázolt antihős az esélytelenek totális nyugtalanságával vergődik végig a cselekményeken. Semmilyen szempontból nem emelkedik a többi szereplő fölé: sem morálisan, sem a végső "tudás" birtokosaként.

A fordítás lendületes, energikus. A szöveg első ötödében a lassabb, dagályosabb szakaszokban itt-ott tetten érhető stiláris darabosságnak nyoma sincs az impulzív cselekményleírásokban vagy a testi-pszichés roncsolódás egyszerre nyers és lírai, plasztikus ábrázolásában.

 A Memory Hotel egzisztencialista krimijében a hosszú éveken át belső vágy- és emlékvilágban vergődő szereplők monomániája finoman implikálja az elvesztegetett, dicső múlt felett borongó portugál nemzet képét. Fizikailag és szellemileg önmagukat felszámoló figuráival João Tordo csúcsra járatta a saudade következetesen sarkított ábrázolását, és ezzel (is) sikerült ízig-vérig portugál regényt írnia.  

(Kép: Vitorino Coragem)





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05