Elhunyt Anderle Ádám

Zelei Dávid

AnderleSzombaton hajnalban, 73 évesen elhunyt Anderle Ádám. Írásunkban rá emlékezünk.
2016. 11. 21. 13:15

Hosszan tartó betegség után szombaton hajnalban, 73 éves korában elhunyt Anderle Ádám, a szegedi, a magyar és a nemzetközi hispanisztika kiemelkedő alakja.

Szegeden tanszékalapító atya, Wittman Tibor örökségének továbbvivője, igazi pionír volt: történészek és hispanisták nemzedékeit nevelte ki (nála szerzett doktori fokozatot időrendben Szilágyi Ágnes Judit, Szente-Varga Mónika, Katona Eszter, Jancsó Katalin, Lehoczki Bernadett, hogy csak néhány, később egyetemi oktató tanítványát említsük). A magyar hispanisztika és latinamerikanisztika alapvető tankönyveket (Spanyolország története, Latin-Amerika története), országtörténeteket (Kuba története), monográfiákat, cikkeket, tanulmányokat köszönhet neki – aki valaha tanulta vagy tanította bármely spanyol nyelvű ország történetét, kapcsolatba került vele, kezébe vette könyveit. A Hispánia Kiadóval olyan fontos forrásokat adott ki, mint Sevillai Izidor Historia Gothorumja (A gótok, vandálok és szvévek története), a magyar kérdéssel kapcsolatos spanyol követi jelentések (A magyar kérdés: spanyol követi jelentések Bécsből: 1848-1868) vagy az ún. Marosy-iratok (A Marosy-iratok: Magyar Királyi Követség Madridban, 1948-1957), az Acta Histórica majd az Acta Hispanica szerkesztőjeként pedig magyar hispanisták nemzedékeinek biztosított spanyol nyelvű publikációs felületet. Számos konferencia szervezésében, lebonyolításában, anyagainak szerkesztésében és kiadásában is részt vett: ahogy mondani szokás, igazi all-rounder volt.

Anderle kötetek


Anderle Ádám kutatóként is sokszínű életművet hagyott maga után. A korszak- és problémaspecializáció korában szinte képtelenül hangzik, hogy egyszerre írt a spanyol polgárháborúról és a spanyol királyi dámákról, a XVI. századi indiánlázadásokról és a Közép-Amerikába szakadt ’48-asokról, munkásmozgalomról és középkori zarándokokról, Che Guevaráról és Simón Bolívarról.  Nagyon kevesen látták annyira sokfelől, mégis annyira egyben Spanyolországot és a latin-amerikai (szub)kontinenst, mint ő (én a leginkább értékálló munkájának épp a kontinentalizmus-kutatásait látom), mindez pedig irigylésre méltó szintetizáló-képességgel párosult: enélkül aligha lett volna képes a pionírmunkával járó alapkőletételekre. Ez azt eredményezte, hogy nem volt kiemelt korszaka: az ország és régiótörténetek írásához épp úgy el kellett mélyednie az ókorban, mint a huszadik században.

Anderle évtizedek óta vállalt hídszerepet Magyarország és kedvenc régiói közt: kapcsolattörténeti kutatásai kiterjedtek a latin-amerikai magyar migrációra, a magyar-spanyol diplomáciatörténetre, de írt a spanyol-magyar és a katalán-magyar kapcsolatok ezer évéről is: ezekért nemcsak itthon, de Spanyolországban, Európában és Latin-Amerikában is elismerték. Spanyolországban és Peruban magas állami kitüntetésekkel díjazták, az Európai Latinamerikanisták Szövetségének (AHILA) egy ciklusban elnöke, három ciklusban pedig vezetőségi tagja volt.

Elismertsége ugyanakkor nem merő formalitás volt:  megbecsültsége szemléletes példája, hogy 
a rangos La Vanguardia külön cikkben emlékezik meg haláláról, legutóbb pedig megdöbbenve tapasztaltam, mennyi kötetét őrzi kiemelt helyen, olvasótermeiben (nem csak milliószor nagyobb raktáraiban!) a Spanyol Nemzeti Könyvtár.         

Anderle Ádám halála pótolhatatlan veszteség: munkássága Wittman Tiboréval, Harsányi Ivánéval vagy az irodalmár Kulin Katalinéval és Scholz Lászlóéval összemérhető a magyar hispanisztikában. Elvesztése nekünk, hispanistáknak éppoly fájdalmas, mint a csodálatos fordító, Dobos Éva néhány hónapja bekövetkezett halála. Legyen neki könnyű a föld!

Anderle





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05