Juan Gabriel Vásquezé az Alfaguara-díj 2011-ben

Zelei Dávid

A mindössze 37 esztendős kolumbiai Juan Gabriel Vásquez nyerte az Alfaguara kiadó rangos díját 2011-ben.

2011. 03. 21. 22:10

El ruido de las cosas al caer (kb. A leeső dolgok zaja) című művével a bogotái illetőségű Juan Gabriel Vásquez nyerte a Premio Alfaguara 2011-es díját a hozzá járó 175.000 dollárral együtt. A díjról már írtunk egy korábbi cikkünkben, mégpedig a 2008-as győztes, Antonio Orlando Rodríguez kapcsán, akinek kiváló regényét, a Chiquitát a Cervantesben mutattuk be, s a Lazarillón méltattuk, fordítási nehézségeiről pedig Csuday Csaba írt nemrég emitt. Idén még a 2010-esnél is több, 608 pályázat érkezett a rangos bírálóbizottsághoz (ha csak egyvalakit akarunk kiemelni közülük, legyen az a baszk Bernardo Atxaga, akinek A magányos ember című kötete Pávai Patak Márta fordításában jelent meg) akik közül az egyébként stabil Alfaguara-szerző Vásquez választatott ki – tegyük hozzá, nem véletlenül, nem érdemtelenül (a teljes nyerteslista az El Paísból itt, kritikákkal). A név a Műfordítóblog és a Lazarillo vájtfülű olvasóinak nem lehet ismeretlen: mint arról beszámoltunk, idén kétszeres megjelenés várható tőle – a Los informantest jelenleg Imrei Andrea fordítja, az Ab Ovónál jelenik majd meg, a decemberi Lazarillo-esten pedig felolvastunk tőle egy novellát is, amely a Jövő nem a miénk generációs antológiában lát majd napvilágot – várhatóan a könyvhétre, Kertes Gábor fordításában.

vásquez

A kolumbiai Vásquezről szikár életrajzi adatai szerint mondhatnánk, hogy vérbeli kozmopolita (Párizsban, a Sorbonne-on végezte el latin-amerikai irodalom szakot, 1999 óta Barcelonában él), ha nem tudnánk, szemtelenül fiatal korától megjelenő regényei rendszerint visszavisznek a szűkebb pátriába, Bogotába, ha eltérő történelmi környezetben is. Egy biztos, mágikus realizmust véletlenül sem szabad keresnünk Vásquez műveiben: idoljai, Philip Roth, Pynchon vagy Bellow saját bevallása szerint is igen távol állnak a faulkneri és hemingwayi alapokra építkező Márqueztől (hogy csak egy tőle származó párhuzamot vonjunk meg). Ha valakinek olyan pártfogói vannak, mint Mario Vargas Llosa, Juan Marsé, José Cercas vagy Enrique Vila-Matas, az már önmagában gyanús – nagyon kíváncsian várjuk hát, valóban sikerrel rugaszkodik-e el nálunk is Márquez válláról a kolumbiai irodalom Európa-szerte (van már holland, német, sőt, hogy közelebbit mondjunk, lengyel fordítása is) már ismert alakja.           





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05