Latin-Amerika védelmében

Zelei Dávid

clandestino Mi van akkor, ha az internet materializálódik? Kedves olvasó, nyugodj meg: az alábbiakban nem az informatika filozófiáját igyekszünk új alapokra helyezni, csupán azon tűnődünk az év latin-amerikai témájú sikerkönyve kapcsán, mi lehet a sorsa egy világhálós felületen bevált sztorinak, ha könyvvé alakul.

2012. 12. 27. 18:29

Igazi amerikai glamour a Clandestino története a szokvány-zöld fejléces, egy a millióból utazósblogoktól a könyvsikerig; a Lazarillónak ugyanakkor nem stílusa a self-made-blogok és bloggerek dicstörténetének szirupszoborba öntése. Szörnyű módon inkább kicsit elemelkedve az egyeditől, tágabb kontextusban szemlélődve érdekel minket a történet, avagy: hogyan lehet jól csinálni, és hogyan lehet elrontani egy blog-könyv transzfert?

Kicsit utánajárva a dolognak ugyanis gyorsan kiderül, az internetes tartalmak könyvvé – vagy másképp: az ingyenesen elérhető tartalmak pénzzé – alakítása néhol már bejáratott formula, s Magyarországon legmarkánsabban az Index köré csoportosítható, számos formában: már a negyedik álhírkatalógus jelenik meg a Hírcsárda blog anyagaiból, és ötödször lehet beszerezni a Napirajz rovat társadalomkritikai skicceinek gyűjteményét (mellyel ezúttal, mint kiderül, a biciklivázhegesztést és a magyar kisipart támogathatjuk), melyek jellemzően underground kiadóknál (vagy egyenesen a "blogkönyveket" külön kategóriában hirdető Underground Kiadónál) jelennek meg. Minden szempontból más tészta Nyáry Krisztián Így szerettek ők – Magyar irodalmi szerelmeskönyv című Facebook-posztsora, és nem csak azért, mert elévülhetetlen érdemei vannak benne Mark Zuckerbergnek (hja, miben nincsenek), hanem mert a fotókkal bőven megszórt mikroírásokat egy mainstream kiadó, a Corvina tolja be a fa alá, így a könyv elérhető nem-alternatív terjesztői hálózatokban is, és véleménye van róla Hajós Andrásnak, Kálmán C. Györgynek és Grecsó Krisztiánnak is.   Fontos különbség továbbá, hogy utóbbi gyűjtemény nem egyéni élményeket vagy interpretációkat öltöztet egyedi köntösbe, hanem onnan próbálja kicsit visszahozni az irodalom rég megkopott presztízsét, ahonnan még lehetséges – a magánélet és a bohémia (botrány?) felől, igényesen, de tisztán más kútfőkből építkezve. Ez nem azt jelenti, hogy amiben nincs 68-as szellemiség vagy Che Guevara, esetleg nem szamizdatban terjed, már rossz, egyszerűen csak egyértelműen kijelöli, merrefelől lehet – talán – a komolyabb irodalmi érdeklődés felé terelni a mai Magyarországon az egyszeri netezőt.

Kampánynak ugyanakkor elemzésünk konkrét tárgya, a Clandestino sem utolsó, sőt; viszont nem egy művészeti ágat, hanem egy egész kontinenst népszerűsít, páratlan sikerrel. Ennek több konzekvenciája is van: elsőként és leginkább az, hogy egy olyan sokszínű valóságot kíván ábrázolni ezernyi nézőpontból, ami egy blogon, egyenként adagolva, jól elmegy, félő azonban, hogy könyvként pozicionálhatatlanná tenné: utazós, történelmi, antropológiai, vagy társadalomtudományos történetről legyen itt szó? Merthogy legalább olyan izgalmas/érdekes/groteszk/elgondolkodtató zapatista bábmeséket olvasgatni, mint azon gondolkozni, mi lehet Kubával a Castrók halála után, vagy hogy milyen álarcokat viselnek a lucha libre-harcosok; csakhogy nem biztos, hogy mindez ugyanazokat (vagy legalábbis nem ugyanabban a mélységben) érdekli, mint akik áhítattal olvasnának a Macchu Picchuról vagy a különböző színes-szagos karneválokról, esetleg a latin-amerikai gasztronómiáról vagy piakultúráról. Lehet-e, s ha igen, hogy lehet mindezt a – valóban karneválra emlékeztető – egyveleget (jó) könyvvé olvasztani?

clandestino

Lehet bizony, de ehhez az kell, hogy a szerző (és a szerkesztők) határozott vágással sorolják a könyvet az utazós könyvek vagy – a Latin-Amerikában a "felfedezés" óta divatos, mindig izgalmas és hagyományosan, műfajként igen erős – útleírások közé. Valójában olyan ez, mint a spanyol carta de relación, vagy angol traveler’s tale: nem bédekkerként igazán jó forgatni – vagyis akkor, amikor már a helyszínen eltévedve keressük a legközelebbi hotelt vagy nevezetességet – hanem motivációs forrásként, ami miatt majd Latin-Amerikába kell látogatnunk; társadalmi-közérzeti-antropológiai-nemzetkarakterológiai-gasztronómiai-turisztikai körkép ez, vagy másképp egy igen komplex érvkatalógus, ami miatt ez a mágikus kontinens pénzt, időt és elszánást is egyaránt megér.

E döntés meghozatalához ugyanakkor a kiváló alaplé talán még kevés: a rövid, felszíni érintések is tudnak kiemelkedőek lenni (a rövid ott eltöltött idő ellenére a Húsvét-szigetről például rengeteg mindent, érdekeset és eladdig homályosat megvilágíthatunk), de nem árt a rongyosra hallgatott Voyage, voyage mellé a két "letelepült" időszak mélyfúrásait is odatenni – velük lesz igazán színes-szagos és ízgazdag a leves.

Mindez összefőzve ugyanakkor azért alkothat kiemelkedő elegyet, mert a két legszélesebb körű elemzés két egészen eltérő világról szól: az urbánus, európaias, Latin-Amerika eminensének számító Chiléről, és az intézményesült forradalom káosz, a keveredés és a szinkretizmus lenyűgöző birodalmáról, vagyis a kezdetektől posztmodern Mexikóról.

Még így is elrontható lenne az egész, a posztok rossz összeválogatásával, vagyis a különböző témák és megközelítések rossz adagolásával, de a főszál mellé kiválóan illeszkednek a fejezetek végére, vagy egyenest a közepébe ragasztott "pillanatképek", a néhol csak pár soros, legfeljebb egy-másfél oldalas "tematikus-okoskodós" posztreszelékek, melyek szervesen illeszkednek a főszövegbe és egészen kiválóan magyaráznak vagy egészítenek ki, lenullázva az avatatlan olvasók fehér foltjainak számát, egyszersmind elkerülve a – szerzőtől és kötettől egyaránt távol álló – fensőbbséges mindentudás látszatát is.

Mindent összevetve elmondhatatlanul színesebb, élménytelibb ez a könyv, mint amit a meglehetősen frázisos borító ígér: úgy rejti magában minden lapja az új, érdekes tudás bölcsészmenőség-ígéretét, hogy egy pillanatra sem nehézkes, de már bőven nem bulvár – s keresve sem találhatnánk e javarészt ismeretlen kontinensnek jobb píárost Soltész Bélánál.





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05