Jobb-e a hispán a skandinávnál? Interjú Dornbach Máriával a Spanyol krimi-sorozatról

Lazarillo de Tormes

spanyol krimi A Könyvfesztiválra jelenik meg a Kossuth Kiadó Spanyol krimi-sorozatának első három kötete. Vajon mennyire összemérhető e sorozat a sikersztorivá lett skandináv krimikkel? Kik a sztáríróik, a Poirot-ik, az Agatha Christie-eik, Harry Hole-jaik? A sorozatszerkesztő Dornbach Máriát kérdeztük.
2014. 04. 16. 19:48

Lazarillo: Ha megfigyeljük a hagyományosan nagyobb ívű, hosszabb sorozatokban közölt krimi műfajának kiadói tendenciáit, a régóta élő szerzői (Agatha Christietől Kondor Vilmosig) vagy nyomozói (Poirottól Maigret-ig) brandek mellett mostanság kezdenek elterjedni – nyilván a skandináv sorozat sikerén felbuzdulva – a régiókra, országokra koncentráló krimisorozatok. Hadd kötözködjek rögtön az elején: a sorozat címéből ítélve ez itt egy ország krimitermését szemlézi, de a szerzőket ismerve kiderül, egy egész nyelvterületét. A dolog már csak azért is érdekes, mert tapasztalatom szerint a magyar olvasó spanyol irodalomról való ismeretei Cervantesig, míg a latin-amerikairól legalább Borgesig vagy Márquezig tartanak – s ez mégiscsak jó háromszázötven évvel közelebb van hozzánk. Miért esett erre a sorozatcímre a választás?
 
Dornbach Mária: Szándékom szerint Hispán krimi címen futott volna a sorozat, a kiadó azonban – lehet vitatkozni rajta, ezzel mennyiben becsülve alá az olvasók tájékozottságát – túl "szofisztikáltnak" találta a hispán megjelölést, mondván, a magyar közönség nagy részének ez nem sokat mond, ezért lett belőle, ami lett. Annyit sikerült kompromisszumként elérni, hogy minden kötet sarkában jelöljük a szerző nemzetiségét.
 
Még mindig ne lapozzunk bele a könyvekbe, maradjunk a paratextuális üzeneteknél. Ha rátekintünk az Agave Kondor-sorozatának borítóira, gyönyörűen megképződhet az a hármasság, ami magukat a könyveket is jellemzi: a sötét színek a hard-boiled jelleget, a fekete-fehér képek a történelmi szegmenst sugallják, a borító kidolgozott, igényes összképe pedig elhatárol a strandra szánt bestsellertől, nyit az igényes olvasó felé. Ha ugyanakkor e sorozat köteteire tekintünk, a borítók könnyed nyári szórakozást és a "ki-a-gyilkos" probléma megfejtését ígérik: valóban csak ennyiről volna szó? Latin-amerikai közegben, főként az idén száz éve született Cortázar révén van egy erős hagyománya az ettől (az ún. "nőstényolvasónak" szánt krimiktől) való elhatárolódásnak.
 
Nem gondolom, hogy a nálunk hagyományosnak számító színvilágtól való eltérés feltétlenül a lektűr jelleget sugallja az olvasónak, inkább a ridegebb, zárkózottabb skandináv világtól eltérő szenvedélyes, vidámabb latin jelleget idézi.
 
Azt mondja a skandináv krimi legalaposabb honi ismerője, Babiczky Tibor, hogy "A Harry Hole sorozat tíz kötete ugyanolyan igénnyel megírt – jelenkori – történelmi tabló, mint amilyen a Háború és béke". Ha túlzásnak is hathat az összevetés – főleg az alapvetően szépirodalmi meghatározottságú magyar kritikában – mégis, a lehetséges bűnelkövetők szokásainak, életvitelének aprólékos feltárása mindig alkalmat adhat a mély társadalomelemzésre, a bűn-bűnhődés-büntetés témaköre pedig társadalom és erkölcs, társadalom és értékrend összevetésére. Vannak-e ilyen céljai, érdemei ezeknek a köteteknek?
 
A sorozatba olyan kötetek kerülnek, amelyek kivétel nélkül irodalmi igényességgel íródtak, tükrözik a krimi műfajban bekövetkezett esztétikai értékváltást, melynek következtében a krimi kikerült a "gettósító műfajkategóriából" (Bényei). Ezekben a kötetekben legalább olyan fontos a jellemábrázolás, a hiteles környezetrajz, a nyelvi kidolgozottság, a figurák belső világának feltárása, a szimbólumhálózat, a társadalmi és erkölcsi problémák megjelenítése ("kritikai realizmus"), mint a műfajt alapvetően jellemző bűn-bűnhődés alapmotívumára támaszkodó bonyodalomszövés. Mivel óriási nyelvterületről és sokféle kultúráról van szó, nem fenyeget az egyhangúságba fulladás veszélye.
 
Aki manapság a könyvnél jóval népszerűbb televíziós sorozatokon keresztül találkozik a krimi műfajával, azt tapasztalhatja, hogy a nyomozás megjelenítésének van egy új formája: a nyomozás, mint csapatmunka képre vitele (elég, ha csak a különböző Helyszínelőkre gondolunk), ahol a detektívi géniusz, a zseni individuuma a nyomozás feladatát Ford-modellben elvégző szakértők hadának adja át a helyét. Fontos továbbá, hogy a "kis, szürke agysejteket" még az egyértelműen a zsenikre építő sorozatok (pl. a Sherlock) esetében is nagyban segíti a technika. Mennyire tudja, és mennyire akarja követni ez a könyvsorozat a nyomozás átalakulását, a technikai fejlődés hatásait?
 
Ez nem elsődleges szempont a válogatásnál, természetesen ha találok olyan szerzőt és művet, amelyben ez a változás is megjelenik, akkor nosza. Ilyen lehet majd Arturo Pérez Reverte graffitis krimije is.
 
Beszéljünk most magukról a most megjelent kötetekről; a magyar olvasó első blikkre, a szerzőkből kiindulva azt láthatja, hogy meglehetősen sokszínű válogatásról van szó: életkorilag talán nem csoda, hogy inkább befutott, idősebb szerzőkkel találkozhatunk, tematikailag és zsánert tekintve ugyanakkor van itt történelmi krimi (mint az 1889-es párizsi világkiállításon játszódó Pablo de Santis-regény, a Párizsi rejtély), találkozhatunk a hard-boiled hagyományok klasszikus képviselőivel, mint Francisco González Ledesma és a gasztronómiától a verselésig sok mindennel foglalkozó Manuel Vázquez Montalbán, meg olyan Miss Marple-történetekre hajazó krimikkel, mint Carmen Posadasé. Vállalt cél a heterogenitás?
 
Nem csak a felhozatal fed le földrajzilag óriási és kulturálisan sokszínű területet, hanem a kiadó célja minél szélesebb olvasótáborhoz eljuttatni a köteteket. Ugyanakkor a válogatásnál szeretném bemutatni magának a műfajnak a sokszínűségét is. Az első kötettel szándékosan nyúlunk vissza az időben, Santis detektívjeinek többsége idézi a nagy klasszikus elődöket, az archetípusokat, ugyanakkor egy elmés csavarral, ha tetszik, pont a detektívből csinál a határt áthágó antihőst.
 
 
Francisco González Ledesma regénye a hard-boiled krimi példája, Carmen Posadas könnyedebb, humoros hangvételű, valóban Agatha Christie-t idéző (ezt maga szerző is megerősíti például a címadással) kötete a harmadik típus a sorozat nyitó hármasában. De jól felépített figurák, pontos környezetrajz jellemzi a regényt, s nem hiányzik belőle a szüzsén túlmutató erkölcsi mondanivaló sem.
 

A sorozat további köteteiben is törekszünk a heterogenitásra, nem csak a műfaj, hanem az egyes országok, kultúrák sokszínűségének a bemutatása is feltétlen cél. De cél továbbá egy-egy író több kötetének a megjelentetése is. Így kerülnek be a későbbiek során például az első szerzők más kötetei is (Santis filozófiai ihletésű Gyilkosok és kertek c. műve, amely Francis Bacon kertkozmosz elméletére épít; Ledesma: Nem kell kétszer meghalni, amely szintén a hard-boiled vonalat viszi tovább; Posadas: Öt kék légy c. kötete, amelyből hiányzik a mesterdetektív figurája, de van helyette bűntudat, lelki gyötrelem, ami a gyilkosságot motiválja, sok humorral, iróniával megírva). Aztán jön a műfaj nagy spanyol klasszikusa, Manuel Vázquez Montalbán, majd a mexikói Elmer Mendoza, a spanyol élő klasszikus Lorenzo Silva, a kubai Leonardo Padura...
 
Az is jól látszik, hogy a veterán szerzők esetében is inkább az újabb, nem a klasszikus regények felé hajlik a válogatás. Ennek mi az oka?
 
A válogatásnál valóban tudatosan kötődünk az időben a mától nem túlságosan elszakadó művekhez.
 
Ahogy az a krimiszerzők sokaságára jellemző, az eladhatóság és a szerethetőség kulcsa a köteteken átívelő folytonosság, amit legtöbbször a közös szereplők, a szerzői imázst adó detektívek biztosítanak. A spanyol nyelvterületen is sok ilyen szériánk van, például Vázquez Montalbán Pepe Carvalho-regényei, amikből hamarosan magyarul is ízelítőt kaphatunk majd. Végig lehet-e majd sorozat a sorozatban-jelleggel egy-egy detektív több nyomozását is kísérni, vagy ez nem lehet cél?
 
Mint fentebb is írtam: igen, törekedni fogunk rá.

(Hogy az említett írók közül kivel és hol találkozhatunk majd a Könyvfeszten, és egyáltalán, milyenek e könyvek,  a Könyvfesztig folyamatosan adagoljuk majd a Lazarillón.)





Ha... Ha? (feb. 2-3.->)
Hülyítődoboz
2015. 02. 02 17:10
Hankiss professzor
Adalbert
2015. 01. 24 09:12
Jó gyakorlat Bemutató
felkarolo
2015. 01. 21 14:05
Ionangyal
Én, ellenem
2015. 01. 20 02:22
Budapest Kupa
Dami
2015. 01. 17 08:05