Április 3-án tartotta a Platon Karataev együttes a szakmai premier vetítését a Magyar Zene Házában található hangdómban. Az eseményen 4 dalt hallgathattunk meg a készülő Napkötöző című albumról, hozzá tartozó 3D-s vetítéssel. A közönség számára ugyanezt a programot este tartották meg két egymást követő, teltházas időpontban.

A Nubes című kiállítás Herbert Otthonka kollázskötetének folytatásaként is értelmezhető, mivel a képekkel együtt szerepeltek a falon azok az idézetek, amelyek csupán töredékei az általa a kötetéhez felkért költők verseinek. Ugyanis Herbert Anikó 2020 nyarán, a pandémia első hullámának alábbhagyásakor jelentette meg „Otthonka” című vizuális karantén-naplóját, de egyáltalán nem a szokványos, negatív oldalról közelítette meg a témát. Az egyedül töltött időt a művész tudatosan az önfeltárásra, saját világának megismerésére fordította. A rizspapírból kivágott nőalakok az alkotót jelenítik meg különböző, hétköznapi élethelyzetben, miközben a figura helyett az őt körülvevő meseszerű terekre helyeződik a fókusz.

Szubjektív beszámoló. Az írás vezérfonalául származó idézetek az együttes Partért kiáltó című dalának szövegrészletei.

Délelőtt érkeztünk meg a 2019-es Bánkitó Fesztivál utolsó napjára – pontosabban a már törzshelyünknek mondható alsópetényi kempingbe. Idén sem okozott csalódást, a fesztiválon sátrazókkal ellentétben csendben és viszonylagos nyugalomban pihenhettünk, és 20 percenként fesztiválbusz is közlekedett Alsópetény és Bánk között. Két hosszabb eső közti pár percben sikeresen felállítottuk a sátrunkat, és kis pihenés után átbuszoztunk a fesztiválra ebédelni. Szerencsére a társaság minden tagja talált az ízlésének megfelelő ajánlatot, volt aki vegán hamburgert, mások gyrost és sült krumplit ettek.

Érdemes felidézni az utolsó napokat! Vasárnapi és keddi koncertekről számolunk be itt, s ezzel vége a Sziget Fesztivál 2018-nak.

A Sziget Fesztivál második és harmadik napján egyaránt volt hallgatnivaló: CAT és Gorillaz, Fran Palermo, Lana Del Rey és 30Y kerül szóba a beszámolóban, valamint a Civil Sziget és az Art Zone workshopjai.

A 2018-as Sziget Fesztivál lineupja sokaknak panaszra, másoknak pedig örömre ad okot, azt viszont semmiképp nem mondhatjuk, hogy szokványos lenne. Már csak az a kérdés, hogy mi motiválhatta a szervezőket a változtatásra: vajon tényleg indie fesztivál lesz a Szigetből, vagy ezek az előadók csak jókor voltak jó helyen?

A második napunk közösségi reggelivel indult: a már évek óta jól működő kezdeményezés sokszor megkönnyíti a fesztiválozók életét. Aki tud, étellel, vagy itallal járul hozzá ahhoz, hogy ez az esemény továbbra is része lehessen a kisebb fesztiváloknak, mások a becsületkasszába dobnak pénzt. Mi is beadtuk a maradék szendvicseinket és kekszünket a közösbe, majd nekiálltunk a teakészítésnek és kenyérpirításnak. Az reggeli családias légkörben telt, mindenki segített mindenkinek, Mushu (a The Matter énekese) pedig még gitározott és énekelt.

A Blahalouisiana zenekar tagjaival is beszélgettünk Orfűn: a Kacat nagyszínpad backstage-ében szó volt a különleges színpadképről, a klipekről és még a szülinapi koncertről is. Az interjú után pár órával elképesztő koncertet adott az ötéves együttes. Ha nem ismernétek őket, mindenképp látogassatok el a Barba Negrába július 28-án, valamint olvassátok el ezt a cikket, már csak azért is, mert ez az Orfűn készített sorozat utolsó darabja.

A fesztivál utolsó hivatalos napjának két taggal kiegészülve vágott neki kis csapatunk, ám az ő érkezésük koránt sem zajlott olyan zökkenőmentesen, mint a miénk. Igaz, egyikük már volt Orfűn, és saját bevallásuk szerint vízen kívül nem ittak semmi mást, de a bejáratot fél órás telefonbeszélgetés és útbaigazítás után sem sikerült megtalálniuk. 

A Fishing On Orfű fesztiválon a Fran Palermo tagjaival készítettünk interjút. Meséltek a feldolgozásokról, a klubkoncertekről, és még egy észak-európai turnéról is.

A Hello Hurricane nevű budapesti együttes mostanában ritkábban koncertezik, ennek hátteréről, terveikről, kedvenc zenéikről és a jövőről kérdeztük őket.