bezár
 

Felhasználói adatlap

Felhasználó által feltöltött tartalmak:

Az önazonosság kísérleti síkjai
Kristóf Krisztián nevét többek között a randomroutines alkotópáros egyik tagjaként, vagy a JCE (Jeune Création Européenne ) Biennalé 2013-as fődíjasaként ismerhettük meg. Ritkán rendez önálló kiállítást, mert számára „szórakoztatóbb a közös munka, mint az egotrippelés”. Együttérző tájkép című kiállítása június 25-ig látogatható a Trafó Galériában.
A tojás kiássa majd magát
Időnként ki vagyok éhezve az intenzív kulturális ingerekre. Szükségem van rájuk valamilyen belső elevenség fenntartása miatt, kellenek a mindig új nézőpontok, a hatások, amelyek kibillentenek olykor a képi jóllakottság tespedt állapotából. Talán emiatt keresem azokat az eseményeket, amelyekben különböző művészeti ágak – akár provokatív módon, saját határaikat sem tartva tiszteletben – beszivárognak egymás közegébe, izgalmas módosulásokat, töredezettséget, különös vegyületeket hagyva hátra maguk után. Péntek este is szerencsém volt: részt vettem a Pica+ nevű programon az Impostorban.
A magány mintázatai
A kortárs lengyel és magyar képzőművészek alkotásaiból összeválogatott anyag az egyedüllét beszűkült tudati struktúráira fókuszál. Egyfajta objektív, rezignált rátekintést ad a témára, amelyben érzékelhetővé válik a társtalanság apatikus belassultsága, tanácstalan toporgása, és a másik felé tett lépés lehetetlensége. A művekben az egyéni és közösségi szinteken megélt magány kényszerű nyugvó állapotait ismerjük fel. 
A mindent jelentő semmi különös
Szász Lilla személyes emlékeinek és családi fotóinak kiállítótérben való bemutatása az alkotó és a befogadó felőli olvasatok összefonódását helyezi előtérbe. A két olvasat egymással való párbeszéde nyitja meg azokat az értelmezési lehetőségeket, melyekben a bemutatott és újragondolt vizuális hagyaték a magánszféra határaira és egy múltidéző narratíva kapcsolatára kérdeznek. A mi házunk című kiállítás az alkotó sajátos művészi látásmódjával megfogalmazott emlékezési tevékenységének „naivan” interpretált lelki vetülete. Tiszta, őszinte fotói a lelassult idő békéjét adják, és nemcsak az intim és publikus rétegeket komponálják egybe, hanem a folyamatos jelen és a befejezett múlt, az öröklét és elmúlás esendő pillanatait is. Nyugvópontokat jelölnek bemutathatóság és befogadhatóság között.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés