bezár
 

Felhasználói adatlap

Burillák B. Marcell által feltöltött cikkek:

Manír és giccs az Orient expresszen
Sokan várhatták Kenneth Branagh Agatha Christie-adaptációjának moziba kerülését. A rendező-főszereplő mindent meg is tett annak érdekében, hogy egy kortárs szemeknek kedves filmet adjon a közönségnek még karácsony előtt. Ám valószínűleg épp ezért sikerült harmatgyengén vállalkozása. Az új Gyilkosság az Orient expresszen nem csupán giccses, hanem teljesen érdektelen és felszínes is.
Happy end, avagy a civilizációnk bukása
Néhány év szünet után újabb filmmel jelentkezik Michael Haneke, A zongoratanárnő, a Furcsa játék vagy a Benny videója rendezője. Ahogy oly sokszor, az oszták rendező most is Franciaországban forgat, ám a helyszín a bevándorlás és a foci EB közepette kialakult figyelem miatt ezúttal kiemelt jelentőséggel bír. A Happy end ugyanakkor nem az említett kérdéseket középpontba helyező társadalomkritikus attitűddel fellépő alkotás, azok csupán körítésként jelennek meg. Vérbeli művészfilmet látunk, aminek fő témái filozofikus jellegűek, és leginkább a nyugati kultúrkör elmúlásáról, hanyatlásáról referálnak.
Horror gyerekeknek és felnőtteknek
Nem véletlenül hódította meg a tengerentúli és a hazai mozikat is az Az című Stephen King-adaptáció. Vonzereje a szerethető gyerekhősökben és fabula jellegű meseiségében keresendő. Filmként nem mutat semmi újat vagy különöset, mégis, amire vállalkozik, azt kifogástalanul teljesíti. Egy érett és érzelmes alkotást látunk, ami megmutatja, hogy lehet egyszerre szólni a gyerekekhez, a tinédzserekhez és a fiatal felnőtt korosztályhoz.
A Sebhelyesarcú árnyékában
Ritkán, de megesik, hogy egy film Tom Cruise szereplése ellenére kiváló. Ilyen az igaz történeten alapuló Barry Seal: A beszállító című opusz is, amely a címszereplő hetvenes-nyolcvanas évekbeli robbanásszerű meggazdagodását, hidegháborús kalandjait és hatalmas bukását mutatja be. Az amerikai álom kettős arcáról ezúttal olyasvalaki tanúskodik, aki az utolsó cseppig megmártózott benne. Mi több, karrierje felfutását is az amerikai titkosszolgálatoknak köszönheti.
A film, amit már láttunk
A K.O. minimalista ábrázolásmódja és nyomasztó atmoszférája kétség kívül egészen egyedi hangulatot kölcsönöz a filmnek közel két órán át. Ezzel viszont alighanem minden jó el is hangzott Fabrice Gobert alkotásáról. Más filmek összeollózása a célból, hogy már jól ismert sablonokat puffogtassunk a munkamániás és mindenkin átgázoló, bunkó karrieristákról, még a posztmodern korában is gyenge próbálkozásnak minősül.
Amilyen az anyja...
A „teljesen közepes” a megfelelő jelző a Bébibumm című új francia vígjátékra. Kissé sablonos alapötlet, könnyed stílus, átlagos poénok és kitűnő szereposztás. A kicsapongó anya és a felette anyáskodó lány párhuzamos terhességének története Juliette Binoche-t engedi szárnyalni, és olykor nevetésre is készteti a nézőt, összességében azonban elmarad a hasonszőrű komédiák színvonalától.
Szent a korruptak között
Az óra című bolgár film húsba tépő története kegyetlen realizmussal mutatja be Közép-Európa szerencsétlenebb felének helyzetét közel harminc évvel a rendszerváltás után. Hogy a nyugatos felzárkózás árnyékában, vagy inkább annak hiányában mennyire aktuálissá válik számtalan, a régiót évszázadok óta kínzó kérdés, azt jól demonstrálja a Valchanov-Grozva rendezőpáros munkája, akik Gogol és Csehov útján haladva kíméletlenül leplezik le a posztszocialista országok romlottságát.
Az első komolyan vehető szuperhősnő
Nagy várakozások közepette új játékfilmes szuperhős született a tengerentúlon. Hogy a befektetett dollár milliók bőven megtérülnek, semmi kétség, a Wonder Woman bőven túlteljesíti az előzetes elvárásokat, ugyanakkor nem ez a film fogja megváltani a DC-t. A kiszámíthatóság és az unásig nyújtott végső összecsapás mellett a patetikusan csengő közhelyek puffogtatása borzolhatják a nézők idegeit. Ennek ellenére Diana máris rokonszenvesebb, mint szuperhőstársai, a kreatív karakterépítéssel pedig sikerült elérnie az alkotóknak, amire a Marvel mindeddig képtelen volt, árnyalt jellemű hősnőt varázsoltak a vászonra.
Arthur király gengszterei
Izgalmas fantasyvel jelentkezik az underground világából kiszabadult Guy Ritchie, saját első filmjeinek forradalmiságával és kiforrottságával azonban még mindig nem sikerül versenyre kelnie. Kortárs hollywoodi köntösbe bújtatva mutatja be Arthur történetét, de a londoni alvilág gengsztereit sem nélkülözi, stílusosan illeszti be őket a mítosz világába.
Legyél te is tagja a Körnek!
James Ponsoldt Dave Eggers regényét adaptáló A kör című új filmje népszerű trendet követ, a virtuális valóság térhódításának veszélyeire hívja fel a figyelmet. Haladó gondolatokat ébresztő és alapvetően izgalmas történetet tár elénk, így a rendszerkritikus darabok kedvelői új élménnyel gazdagodhatnak, bár aligha emelik majd a nagy klasszikusok közé.
Az Obama-éra utolsó filmje
Ha Clint Eastwood Gran Torinója volt az Obama-éra első filmje, a Tűnj el! alighanem az utolsó. Jordan Peele első rendezése villámgyorsan meghódította az amerikai mozikat, már a nyitóhétvégén harminchárom millió dollárt kaszált. Ez a váratlan népszerűség alighanem explicit társadalmiságából fakad: új megvilágításba helyezi az Egyesült Államok elmúlt nyolc évét, az első színes bőrű elnök időszakát, nem beszélve a 2016-os elnökválasztás eredményéről.
Van-e élet a halál után?
Olivier Assayas neve valószínűleg még a művészfilmekre fogékony nézők számára sem túl ismert, jóllehet, számtalan filmje jutott el hazánkba, nem egyet díjaztak is Velencében és Cannes-ban. Így 2016-ban a Kristen Stewart főszereplésével készült A stylist című opuszát is, amit az év legjobb rendezésének ítélt a Nemes Jeles Lászlóval a soraiban felálló zsűri. Assayas spirituális indíttatású horror-midcultját a téma iránt érdeklődők annak minden hibája ellenére kedvelni fogják.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés