bezár
 

Felhasználói adatlap

Felhasználó által feltöltött tartalmak:

Alufóliába csomagolt eufória
Szombat. A Sziget csúcsnapja. Ha úgy tetszik, szigetspicc. Ilyenkor (és pénteken) vannak a legtöbben, ilyenkor a legerősebb a programfelhozatal. Legalábbis papíron, legalábbis én így csinálnám. A Sziget szervezői viszont másképp gondolták. Így aztán se extrém tömeg, se igazán húzónevek, se igazi eufória. Szóval igen, amit első nap még csak sejtettem, mára már tudom, a Sziget önmagába punnyadt.
Füles hangulatban
Be kell vallanom, nem szeretem a fesztiválokat. Sokan vannak, meleg van, izzadok, drága a kaja, legfőképp pedig őrült sznob vagyok, és azt szeretem, ha azok, akik körülöttem préselődnek a nézőtéren, nem csak úgy arra tévedtek, nem csak oda sodorta őket a lődörgés, hanem bizony pont azért a koncertért váltottak jegyet, ezzel ellentmondásban pedig csillapíthatatlan kényszert érzek arra, hogy még véletlenül se hallgassak végig semmit sem, hanem rohanjak egyik helyszínről a másikra.
It’s been 20 fuckin’ years
Bizony, 1997-ben, 20 kibaszott éve volt a Foo Fighters utoljára (és egyben először) Magyarországon, Dave Grohl pedig az egész este mind a 150 percét erre a sztorira és az ezzel kapcsolatos sűrű bocsánatkérésre fűzte fel. Hogy ennek fényében tényleg kitett-e magárért, azt döntse el mindenki magában. Egy biztos. A következő Foo Fighters koncertre ennyit biztos nem kell majd várni.
Szuperlatívusz
Bő három éve követjük Jónás Vera és együttese, a Jónás Vera Experiment tevékenységeit (írtunk is róla már négyszer), s mostanra már egészen biztosak lehetünk abban, hogy igazából nem is Jónás Vera kísérletezik, hanem a kísérlet jónásverázik. Mintha Jónás Vera más fordulatszámon, más tér-idő kontinuumban pörögne, mint a zenészek zöme, ő ugyanis eddigi karrierjének öt éve alatt többször újult meg, mint más egy egész életmű során.
Göndör sziluett
Apró, színes labdák ezrei pattognak le San Francisco dimbes-dombos utcáin, miközben kellemes gitárzene és mára már összetéveszthetetlen énekhang szól. Ez bizony José González, az argentin származású, angolul éneklő, keveset beszélő svéd indie-folk énekes, aki most egy szál gitárját kísérte Budapestre.
Utazás az ismerősbe
Van egy zenész, akit B. B. King az 1997-es, a Budapesti Kongresszusi Központban adott koncertjén úgy konferált fel, hogy „You’ve heard of B. B. [magára mutat], now I want you to listen to T.B. [...] He’s a fantastic musician. You have to be proud of him, you must be very proud of him.” Ez a zenész Tátrai Tibor. Namost, akit B. B. King így mutat be, arra tényleg érdemes odafigyelni. Így teszünk mi is.
Egyetlen, organikus egész
Előfordul a könnyűzenésszel, hogy már nem tud mit kitalálni: bepakol hát az egyik, pont ugyanolyan koncertjére néhány hegedűművészt és egy öltönyt, hogy ő most szimfonikus és komoly. A Zsidó Kulturális Fesztivál keretében adott Ordinary Symphonies koncert azonban minden volt, csak nem átlagos: a négy rézfúvóssal kiegészült együttes összes dala teljesen másképp szólalt meg a Rumbach Zsinagóga csodálatos színei között, mint ahogy a lemezeken vagy a korábbi koncerteken megszoktuk.
Kiszabadultam a palackból
A Jónás Vera Experiment nyolctagúra hízva 2016. szeptember 7-én, 19.30-kor különleges koncertet ad a Zsidó Kulturális Fesztivál keretében a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában Jónás Vera Ordinary Symphonies címmel. A frontember, énekes, dalszerző és zeneszerző Jónás Verával ez alkalomból beszélgettünk.
Koncert, show, performansz és gasztro-popkultúra
A kevesebb néha több, gondoltam, így aztán a szombati tapasztalatokra építve, a hatodik napon fél 6-kor befészkeltem magam a Nagyszínpad előtti hatalmas tér első ötödébe, hogy aztán onnan ki se jöjjek egészen a Sia koncert végéig, 11 óráig. Jóllakottan érkeztem, volt nálam víz, s minthogy a többi színpadon hétfőn az elektronikus zenéé volt a főszerep, úgy gondoltam, semmi sem állíthat félre Dan Panaitescu emléke elől.
A hetedik napon
Azzal a buta sztereotípiával és mémmel, hogy a Sziget nullszaldós, szerencsére már rég szakítottunk, ideje hát kimondani még egy tényt. A Szigetre nem csak kivénhedt, más által már levedlett, ráncoshasú poszt-sztárok jönnek el, hanem aktuális, kortárs, releváns zenészek is. Az más kérdés, hogy meg kell őket keresni, s lehet, hogy ezt nem a Nagyszínpad körül kell kezdeni (bár olykor ott sem árt), hanem a Sziget-appot, vagy még inkább a Youtube-ot bújva.
Ha kedd van, akkor ez Belgium
Most, hogy megtudtam , mennyire trendi a női sportolók teljesítményének megítélése helyett a külsejükkel és férjükkel foglalkozni, semmiképp sem szeretnék lemaradni a Zeitgeistről, így aztán az idei Sziget negyedik napjának értékelése sem lesz mentes az oly divatos hétköznapi szexizmustól. De minthogy a könnyű- (és persze a komoly-) zenészek között is inkább férfiak vannak, ezért kénytelen vagyok főleg róluk írni.
A vég kezdete
A Black Sabbath Budapesten indította The End elnevezésű turnéjának európai szakaszát, mi vagyunk tehát a vég kezdete. Az pedig, hogy egy együttes beismeri, hogy van vég, külön elismerés, kevesen tudják és merik ezt vállalni. Koncertkritikánk éppen ezért szemrebbenés nélküli főhajtás a heavy metál atyaúristenei előtt. Ozzy Osbourne, Tony Iommy és Geezer Butler, riszpekt!
A dzsungel fenegyereke
Szinte napra pontosan két éve írtunk Jónás Veráról, akinek akkor nagy tervei voltak be nem robbanásával kapcsolatban. Persze ez már akkor is csak azt jelentette, hogy nem kapkod, hanem szépen, megfontoltan és okosan építi zenészkarrierjét. S valóban, az azóta eltelt időben az énekesnő a legjobb úton halad ennek elérésében.
Brian élete
Amikor Brian May 30 évvel ezelőtt Budapesten lépett fel a Queen-nel, Kerry Ellis éppen 7 éves volt, most viszont a legtermészetesebbnek tűnt, hogy egymás mellett ülve énekeltek a One Voice turné gyertyafényes-giccses színpadán. Hogy ez jó vagy baj, majd az utókor eldönti.
Gyors-lassú-gyors
A cover bandek, a feldolgozásokat játszó együttesek ugyanazt a célt szolgálják, mint az állatkertek: ha meg akarjuk nézni végre élőben is a koalát, már nem kell repülőjegyet váltanunk Ausztráliába, elég ha elnézünk a Városligetbe. Persze izgalmasabb és hitelesebb az eredeti környezetükben megnézni a sztárokat (akár állatok, akár együttesek), de az élménynek ezt a módját választani mindenképpen gyorsabb, olcsóbb és főleg környezettudatosabb szórakozás. És hát ne legyenek illúzióink: a Simon and Garfunkel soha sem fog Budapestre jönni, a Kodachrome viszont eleve itt van nekünk.
Boldog bluesnapot!
Ripoff Raskolnikov 60 éves lett, meghívta hát legjobb barátait és kollégáit a Kobuci Kertbe, hogy együtt énekeljenek nekünk a blues megszokott témáiról: vonatról, börtönről, utazásról, az időről és annak múlásáról, olcsó hotelekről, magáról a bluesról és persze szerelemről, csalódásról, nőkről, nőkről és nőkről.
Gondolkodom, tehát dobolok
Valamiért gyerekkorom óta különös kötődést érzek a dobosok, ütőhangszeresek iránt. Mindig is jobban érdekelt a ritmusszekció mint az ének vagy a többi szólóhangszer. Ha pedig valaki a dobok mögül dobbant, például úgy, hogy dallamot játszik, az aztán igazán lenyűgöz. Mint mondjuk Keith Moon és Ginger Baker. No meg az Amadinda, amely együttes nemcsak dallamot, de humort is visz a játékába. Olyanról viszont, hogy egy ütőhangszeres politikát játszana, ahogy az a Szkéné Farkasszem című előadásán történt, ritkán hallani.
Valami furcsa és megmagyarázhatatlan
53 éves pályafutás, több mint 100 millió eladott lemez: napsütés, nők, szörf, boldogság, szerelem, mintás ing, elképesztő mennyiségű tagcsere és hát a Pet Sounds album, ami minden idők egyik legfontosabb albuma. Ez a Beach Boys, melynek sikereit és poptörténelemre gyakorolt hatásait a Beatleséhez hasonlítják.
Bécsi szeletek
Ahhoz, hogy az ember két ekkora koncertre jusson el két egymást követő napon, legalább Bécsig el kell utaznia. Ott azonban nincs megállás, ha még maradok pár napot, meghallgathattam volna Bob Dylant, Neil Young-ot, vagy kellő bátorság esetén akár a Backstreet Boyst is. A 16.000 fős teltház gyakorlatilag garantált, a minőség - mint Eric Clapton esetében kiderült - sajnos csak elméletileg.
Egy másfajta mágia
Szombaton reklámozták a rádióban, három nappal később már a koncertjén ültem: azóta Csipetére dobog a szívem, s már értem, hogyan kapcsolódik egymáshoz Lauryn Hill, Hillary Clinton és Laurie Anderson, és azt hiszem, már nem is akarom eredetiben hallgatni a Beatles If I Fell-jét és Michelle-jét, vagy a Radiohead High and Dry-ját. A Jónás Vera Experiment olyan természetes könnyedséggel varázsolt el, ahogy zene talán még sohasem.
KFT lemez(újra)bemutató – Bál az Operában
A Wikipédia szerint a KFT együttest egyéni, ironikus hangvétel és sok abszurd, szövegközpontú dal jellemzi. Ám ha tényleg csak ennyit tudnának, aligha fogytak volna el a jegyek hetekkel a koncert előtt.
Négy az egyben – Dés László: Nagy utazás
Minimum. De lehet, hogy öt koncertből is állt a Dés László életművét bemutató Nagy utazás. Szinte észrevétlenül röppent el a három órás koncert, amin csak úgy záporoztak a sztárok, slágerek és nem utolsósorban azok nevei, akikkel együtt dolgozott Dés az elmúlt negyven évben.
Tökeletes kombináció
2012. február 24-én tartotta mirelit gyorsfagyasztó koncertjét az Erik Sumo Band. Hogy mennyi időre tüntetik el magukat a hűtőben, számukra is bizonytalan volt. Évek, mondták. De szerencsére kicsit azért vicceltek. Mert csak 2013 legvégéig kellett várni arra, hogy újra összeálljanak, méghozzá rendesen, a klasszikus felállásban.
A teljes spektrum
Jazz+Az, A dzsungel könyve, Sose halunk meg, Valahol Európában, Vigyázz rám, Férfi és Nő, Üvegtigris. Csak amik elsőre eszembe jutnak. Ha még utána is nézek, akkor többek között ott van még celebszínészeknek írt lemezek mellett a Miniszter félrelép, a Szamba, a Patika, no meg a Szerelem első és második vérig című filmek és sorozatok zenéi. És persze a saját, kísérletezőbb albumai.
Báránybőrbe bújt farkasok
Van egy távoli, a civilizációtól elzárt, szinte ismeretlen sziget, ahol mindig süt a nap, senki sem éhes és mindenki boldog. Ide utazik Courtney Love, hogy Joan Baezt énekelhessen, Eminem és Adele, hogy Bill Haley-t, Axl Rose, hogy Pete Seegert, a mára pszeudopunkká romlott Green Day-frontember, Billie Joe Armstrong és a softjazz énekes Norah Jones pedig itt találkoznak, hogy Everly Brothers-re tercelhessenek.
Rézfúvós punkok
Nem egyszerű egy olyan együttes koncertjéről írni, ahol az elképesztő ritmusok és ritmusváltások, a hip-hop betétek és a hangszerek ereje, a zenészek mozgása és pörgése annyira magával ragadják a mezei kritikust, hogy el is felejt a később megírandó cikk tartalmára gondolni. Csak ugrál, táncol, tapsol, ámul, skandál.
Számtalan cigaretta és még annál is több alkohol
Hét tag, három nemzetiség, öt énekstílus, évi néhány koncert, sok cigaretta, sok alkohol, ez a Braindogs. Egy tag, egy nemzetiség, legalább öt énekstílus, évi sok koncert, számtalan cigaretta és még annál is több alkohol, ez meg Tom Waits.
Sírni fogtok!
A koncert, amin szinte semmi se stimmelt. Se sírás, se Mexikó, se düh, se nyolcas kezdés. Volt viszont két vidám magyar, egy gitár, egy doboz (cajón), egy csörgő, családias storytelling és egy kis ízelítő Lamm Dávid és Dés András tehetségéből.
Költők, zenészek, svédek
Nincs mese, a kirobbanthatatlan angolszász hatás mellett a svédek még mindig elég jól tartják magukat. Amióta az Abba berobbant, azóta ontják magukból a világ popkultúrájának különböző szcénáit meghatározó együtteseket. Dr. Alban a hip-hip-ban, az Ace of Base a popban, a Roxette a pop-rockban, a Europe a hard rockban és valamilyen érthetetlen módon a Rednex a techno-countryban alkotott felejthetetlent, nem is beszélve a megszámlálhatatlan metál együttesről.
Rozsdamentes acél
Háromórányi ezüstös hat húr, billentyűkavalkád, egyszemélyes rézfúvó-szekció, szívritmus-zavart okozó dob és három, bármikor azonosítható hang. Ez volt, és úgy tűnik, még mindig ez az LGT - az idő talán csak az egyre erősödő Füles-hangulatban érhető tetten.
A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián
Megalakultak, átalakultak, hazai és nemzetközi karriert futottak be, csúcsokat döngettek, felfüggesztették magukat, de nem szűntek meg, elbúcsúztak, de nem mentek el, nosztalgiáztak, de közben új zenét is írtak és most újrahasznosítják a rozsdát - maratonban, három napon keresztül.
Trilógiatragédia
Érdekelne esetleg valakit egy film Wyatt Earp aranyláz utáni, mérsékelten izgalmas, Los Angelesi éveiről? Vagy esetleg egy olyan, amelyikben Butch Cassidy és a Sundance Kölyök mégsem száll szembe a fél bolíviai hadsereggel, hanem mondjuk beülnek együtt egy fasza kis kávézóba, elrágcsálnak pár kokalevelet, majd átbeszélik a délutáni, ház körüli teendőket, gyereknevelési problémáikat? Hát, nagyjából ekkora unalom és csalódottság kíséri a Green Day legutóbbi három lemezének hallgatását is.
Ironikus apokalipszis
Magyarország ritkán kerül fel a rock nemzetközi térképére, az meg még ritkább, hogy akkora sztárok, mint a Muse zenészei, Budapestet is útba ejtik a bő egy hónapja megjelent albumuk turnéján. Több volt ez, mint koncert: a jó angolok kétórás, tökéletesen koreografált performanszt produkáltak.
Cigányok ideje
A Band of Gypsys Reincarnation vezetőjének célja "hidat létesíteni Jimi Hendrix zenei világa és a magyar romák által játszott jazz és tradicionális cigányzene között." A híd jó ötlet, bőven van létjogosultsága, ám – valahogy – a hídon való átmenet mégis kissé darabosra sikerült.
A romantika hercege
A Philippe Pagès néven született, Nancy Reagen által a romantika hercegének nevezett párizsi, akinek wikipédia-diszkográfiája abc-sorrendben és nem kronológikusan van szedve, teltházas, fantasztikus és különleges, meglepetésekkel teli, látványos koncertet adott a franciául is remekül értő, művészetre kiéhezett budapesti közönségnek.
Régi csibészek
Mick Jagger elismerően bólint, ránt egyet a heréin feszülő nadrágján, majd odafordul Keith Richardshoz, tekintetében a te bírnád az iramot kérdéssel, Charlie Watts a térdén próbálja tartani a ritmust, de ennyi dobot még nem látott, a duplázást pedig még csak nem is érti, elegánsan megigazítja nyakán a selyemsálat és kisétál, Ronnie Wood csak pislog, Bill Wyman megnyugszik, hogy időben kilépett az együttesből, vokálozni, mozogni és még játszani is egyszerre, na az már sok lett volna, Ian Stewart pedig, ha még élne, örülne, hogy túl nagy állkapcsa miatt hivatalosan sosem lett tagja a Rolling Stonesnak. Bezzeg Brian Jones. Ha élne se érdekelné...
A kilences számú felhőn - Bryan Adams
Minden előzetes megbeszélés ellenére sem bírt magával az esküvőmön az anyakönyv-vezető, és búgó hangon, kissé erőltetett, de azért kedves mosollyal az arcán kiemelte azt a három dolgot, amit nem szabad elfelejtenünk elégszer mondani egymásnak: szeretlek, kérlek és bocsáss meg. Bryan Adams ezt a kérést és tanácsot ellenkezés nélkül megfogadta, sőt, meg is énekelte nekünk bő két és fél órában.
Öt év után újra Budapesten Bryan Adams
Már csak két hetet kell várni Bryan Adams budapesti koncertjére, hogy meghallgassuk az érces hangú kanadai slágerköltőt, sőt egy szerencsés az első sorokból még el is énekelheti Melanie C részét a Baby when you’re gone című számból a fehérpólós, koptatott farmeros, örökszőkés, örökzöld Bryan oldalán.
Ide süss! – avagy punk szakácskönyv
A magát lucky motherfuckernek, illetve a very beautiful human beingnek nevező vagány, nonkonform, mockney-t beszélő, rekordot döntő, polgárpukkasztó, világhírű Yehudi Menuhin-tanítvány ráadásokkal, szavaztatásokkal, humoros, nárcisztikus illetve önironikus (a megfelelő aláhúzandó) kiszólásokkal tarkított, közel kétórás koncertet adott együttesével a lelkes negyedháznak.
Rammstein: Elementáris porno- és pirománia
A világ legnépszerűbb német nyelven éneklő együttese, a Rammstein nem okozott csalódást turnéjuk budapesti állomásán. A szinte teljesen megtelt Budapest Sportaréna közönsége elégedett lehetett, volt minden, ami kellett, de a kritika nem bír magával: valami mégis hiányzott. Elérték a tökéletest, onnan pedig nagyon nehéz továbbmenni.
Tedd kettesbe, Faszi!
Magyarország első számú alternatív rockegyüttese A templom egere turné keretében megtartotta évi rendes karácsonyi koncertjét a PeCsában. A 12. lemezénél tartó Quimby igyekezett az újonnan érkezettek mellett az oldschool rajongókat is kielégíteni, így az utóbbi tíz album mindegyikéről szóltak slágerek. Teltház volt, meglepő fordulat nem.
Quimby – A templom egere turné
Végre Budapestre is elérkezik a Templom egere turnéval a Quimby, hogy megmutassa, mekkora levegőt vettek.
Kelet, az kelet
Jim Morrison először - akkor még nem bízva magában - háttal énekelt, Stuart Sutcliffe, az ötödik Beatle annyira nem tudott gitározni, hogy háttal játszatták Hamburgban, de Kóbor János is függöny mögül énekelt az Omega első fellépésén. Bezzeg az East 17 - szemtől szemben.
A legelők hőse
Mark Knopflert két dolog teszi híressé Magyarországon: a Dire Straits és magyar származása. Előbbi 15 éve szűnt meg. A közönség szinte teltházzal honorálta mindezt az énekes, gitáros, zeneszerző legújabb, Get Lucky című albumát promotáló, csendes-ülős koncertjén. Kicsit fáradt, kicsit unott, mégis a miénk!
A legszexibb rocker hibái
Matthew Bellamy-t, a Muse értelmi szerzőjét, énekesét, gitárosát és billentyűsét a Kerrang magazin 2005-ben 28.-nak sorolta az 50 legszexibb rocker közül, amit az olvasói levelek hatására gyorsan első helyezettre módosított, pedig hát… Úgy tűnik, érdemes zenélni, hiszen az megszépíti az embert. Úgy pláne, hogy egy másik szavazás alapján minden idők 14. legnagyobb rock and roll hősévé vált Bellamy. Nem véletlenül...
Ez is punk?
Billie Joe Armstrong, a Green Day együttes énekes-gitáros-zeneszerző-szövegírója még a nyolcvanas évek végén beszélgetett egy barátjával arról, hogy mi a punk. Billie Joe felrúgott egy kukát, és azt mondta: ez. Erre a barátja is felrúgott egyet, de azért biztos, ami biztos, megkérdezte: ez? Nem, ez trendi, mondta Bille Joe.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés