bezár
 

Felhasználói adatlap

Vass Norbert által feltöltött cikkek:

Iránytű nélkül a dimenzióingoványban
Pinczés József sötét, fojtó tereinek szigorát szellős színszitálmányok oldják játékossá. A festő Emlék-komposztáló című kiállítása kapcsán előbb a vásznain kavargó szürreáliák rejtélyén merengünk el, majd megkíséreljük felvázolni a hullámok és füstgomolyok földjén zajló luftballon-apokalipszist. Alább a Nemzeti Táncszínház aktuális kiállításának megnyitószövegét adjuk közre.
Az uszonyok már a lefolyóban vannak
Martos Gábor munkája hatalmas számokkal és nagy sztorikkal van tele. A szerző az aukciók izgalmas világába merült alá, recenzense pedig nem emlékszik már pontosan, hogy az árveréseken elkelő festmények láttán, vagy azok árának hallatán kezdett-e el levegő után kapkodni. Az Egy cápa árát mindenesetre minden bölcsésznek olvasnia kell, mielőtt megveszi élete első Francis Bacon-képét.
A literatúrás egen komoj dolog
A minap friss kézirat landolt postafiókom mélyén. Petrence Sándor Fagyott pacsirta című verseskönyvének levonata. Kíváncsi lettem a feladóra, így aztán levelezésbe kezdtünk a kalap alatt költő rejtélyes kispocsolysági szerzővel. Alább villanydrót-komaságunk nyomai olvashatóak.
ÁlomalleGOREiák
Barkácshorrorok storyboardjából elcsent pillanatok, vagy a kollektív tudattalan mélyéről felszínre fejtett személyes emlékképek? Arcnélküli figurák és eldönthetetlenül berendezett helyzetek. Karsai Dániel első önálló kiállítása felforgató-harmonikus agymozivetítésre hív bennünket. – Alább Vass Norbert Dovin Galériás megnyitójának szövegét adjuk közre.
Hol ér véget egy beszélgetés, hol kezdődik egy vita?
Merre van Sztálinváros vége? – Ez a tér-idő kontinuumot pimaszul összeborzoló, a nemzeti identitást a kortárs képzőművészeti kompasszológia kontextusa irányából faggató kérdés állt a Szépirodalmi Figyelő estjének meghívóján. A Műcsarnok Mi a magyar? című – sokak hangulatát felpaprikázó – kiállítása kapcsán szervezett beszélgetésre az Erzsébet téri Design Terminálban került sor.
Modell-erdő a magyar pavilonban
A tervezést még csak tervezgető építészhallgatók épületmodelljeit állítják majd ki a 13. Velencei Építészeti Biennálé magyar pavilonjában. A MúzeumCafé estjén a projekt két kurátora mellett Gulyás Gábor nemzeti biztos és Puskás István, a Magyar Biennálé Iroda vezetője beszélt a közelgő seregszemle előkészületeiről.
Ki beszél Brennerről?
A halálból visszatért, lidokaintól tompa Brenner nyomozónak fel sem tűnik, hogy végig a halál torkában kószál. A narrátor gyengébben muzsikál, Ausztria pedig ezúttal is sötétebb arcát mutatja. Mi van akkor, ha az elbeszélő elfárad, miközben hőse örök életre vágyik?
Érezzék sajátjuknak a műtárgyakat
Bohócképek babaszobába, harmónia a hálóba, egy kis trash a TV fölé. Durica Katarina szerint a weben gyorsabban, szélesebb réteghez jut el a képzőművészet. Az ArtLoop online galéria vezetője regionális marketingről, színek és méret szerint listázható festményekről, továbbá a kényelmi szempontról beszélt nekünk.
Fények, zajok, mozdulatok – avagy a KOMA-féle foma
Tényleg minden azzal kezdődik, hogy elromlik a bojler? Mit tudhat egy bajszos-bozontos, cinikus Lucifer-figura a magyar valóságról? Egyáltalán, mi az a foma? Kérdések és válasz-kísérletek az Áldja meg az Isten, Mr. Vonnegut kapcsán.
A technikai képalkotás mint digitális palimpszeszt
Úgy volt, hogy Perenyei Monika A médiumok velünk vannak című könyvének bemutatójára ülök be. Aztán a méltatók fotóelméleti kalandozásai közepette arra döbbentem rá, hogy ami ott történik, valójában elbeszélhetetlen. Mihez kezd ilyenkor a tudósító, és egyáltalán megjelent-e az a bizonyos könyv?
No Future, mondta a teacher
Így summázható a szerkesztő, Diego Trellez Paz provokatív címválasztása. A jövő nem a miénk című nemzedéki antológiában szereplő elbeszélések hősei pedig bukásukkal, könnyeikkel, vérükkel, életükkel bizonyítják kemény kijelentését. Hűvös hang, dekadencia, ketrecbe zárt nihilizmus, vad vágyak, erőszak. Ilyenek a legfrissebb kisprózák Latin-Amerikából.
Gondnokra várva
Életben tartó, halogatott teendők, hosszan kitartott mexikói felállás. Pantoffelheldek és Patópálok egy londoni raktárszobában. Fennhangon rikácsolt sirámok, nyomasztó csendek. A Nézőművészeti Kft. a Szkéné Színházban mutatta be Harold Pinter A gondnok című darabját.
A magyar képzőművészet új hulláma
Szombat este reménykedő arcokkal telt meg a Műcsarnok kávézója. A világ vezető kortárs művészeti lapjának, a Flash Art magazinnak az első magyar nyelvű lapszámát mutatták be az érdeklődőknek.
A designszakma diszkrét bája
Dizájner wannabe-k figyelem! A most következő tudósítás nektek készült! Aki hódítani akar, de nem tudja még, hogyan, íme itt elolvashatja! Cosmo-tipppek és fapados önbizalom-fitness között bizonytalanul billegő kinyilatkoztatás következik, a Design Terminálban elhangzottak kivonata.
A huszonötödik képkocka
Adott egy akrobatikus képességű műgyűjtő, aki nemes egyszerűséggel ellopja a neki tetsző festményeket. Adott egy bogaras, whiskey- és nőbolond detektív, aki fülön csípi az elkövetőt. Adott egy képzőművész, aki azt állítja, a test színház, és adott egy társulat, aki bemutatja, hogy tényleg az. A Ruben Brandt fekete humorával, műfaji kavalkádjával és a szuggesztív színészi játékkal nyűgöz le.
Árammal írók köre
A Magyar Elektrográfiai Társaság jubileumi tárlatán minden, a MET (áram)köréhez tartozó alkotó bemutatkozik. A kiállított munkák a ritmus, a zene és a képversek mintázatait rajzolják ki, és feltárják egyszersmind a magyarországi elektrográfia útjait, lehetőségeit is.
Repülés az álmokban
A Tükör és füst egy bizonyos Neil Gaiman nevű próteuszi porondmester műfaji hibrideket felvonultató egyszemélyes illúziócirkusza. A kritikus elégedett a látottakkal, de azt találgatja, vajon miért érzi mégis úgy, hogy túl hosszúra sikeredett a show.
Rippl-Rónai világai 2.
A kaposvári Agórában az év végéig látható a város szülöttére emlékező Rippl 150 című nagyszabású kiállítás. A tárlat kurátorával, Horváth János Milánnal készített interjúnk második részében egyebek mellett Rippl-Rónai József Kaposvárhoz fűződő különleges viszonyát, a kukoricás korszak képeit és Zorka alakját idézzük meg. ( 1. rész )
Rippl-Rónai világai
Az idén átadott új kulturális központban, a kaposvári Agórában augusztus óta látható a város szülöttére emlékező Rippl 150 című nagyszabású kiállítás. A tárlat kurátorával, Horváth János Milánnal készített interjúnk első részében a festő indulásáról, müncheni és párizsi tanulóéveiről és a Munkácsy segédjeként töltött időszakáról beszélgettünk.
Mint egy közös vacsorakészítés
Októberben az 5K Központ szabadegyetemén kortárs képzőművészettel foglalkozó kurzus is indul a Kossuth Klubban. Ennek kapcsán 5 ’K”-t, azaz öt kérdést intéztünk az elméleti és gyakorlati képzés vezetőjéhez. A PRAE.HU villáminterjúja Süvecz Emesével.
Felpofozott történelem
Megidézett, lélegző sorsok. Családbeszélybe ojtott szociológiai körkép. Álom, ébrenlét és bor határmezsgyéjén kirajzolódó, predesztinált pszichokrimi. Feloldozás nélküli beletörődésregény. Grendel Lajos Négy hét az élet című könyvében irónia és melankólia kel kegyetlen táncra.
A sok tévézéstől kirohad az ember agya
Nem keveset merít a képregénykultúrából, szívesen randizgat új festészeti stílusokkal, és azt sem zárja ki, hogy ha elege lesz jelenlegi művésznevéből, felcsap a sötét oldal mulatós zenészének. horrorpista, alias Máriás István képeibe a FRISS-en szerettünk bele, és már akkor elhatároztuk, hogy beszédünk van vele.
Akin a konvoj áthajtott
Tud-e egy kiállítás egyszerre szólni pezsgőhabban pácolt tekintetű műgyűjtőkhöz és tarisznyás kép-gourmandokhoz? Fontos-e még mindig, hogy szemtől szembe álljunk egy műalkotással, és zavaró-e az, ha egy akt bokája szinte a fölé akasztott hangszeres figura gitárját pengeti? Ha a recenzens rövid időre álruhát ölt is ugyan, saját bőréből azért nem bújik ki!
A halott köszöni, jól van!
Mintha egy későnyári sírpiknikre tévedtem volna, egyenest a Bizottság-parcellába. A szép emlékű megholtat szellemi holdudvara, rajongótábora, és saját tagjainak munkái idézik meg. A Sírba visztek című kiállítás idejére ravatal-trattóriává változtatott Műcsarnokban nemcsak falatozhatunk az emlék-bőségtálból, hanem magunk is hozzátehetjük ahhoz a saját történetmorzsánkat.
Rajzfilm-panoráma
Vajon mióta léteznek animációs filmek? A kardfogú medvéket egyszerű alabárddal szakadékba kergetgető, kerge ősemberek barlangok falára rótt road-movie-ját ugyan még korai lenne ős-animációnak tekinteni. Michelangelo kápolnafalon elbeszélt Teremtés-történetét azonban legalábbis korabeli képregényként kell értelmeznünk, kis fantáziával pedig könnyen észrevehető a gótikus rózsaablakok napsugár-döfte árnyképe és a vetítőgép-világította filmkocka közötti analógia is.
Párolgó beszéd
Ködös vízpart, autósztráda, villamos- és vasútvonalak, unalmas nagy- és kihalt külváros, lemezlovasnak tetsző község. Az eget erdei pintyek és eres nyakú nádiposzáták dalolják tele, a háttérből Clash szól, vagy Mary Whiterspoon, a vadászbálon techno, egymásra találáskor a Nem leszek a játékszered. Egy szereplő érthetetlen gyűlölete félálomban gyilkossággá torzul, egy másik saját haláláról feledkezik meg halaszthatatlan biciklizhetnékjében. Azon már kár is volna meglepődnünk, hogy a baráti grillezésnél fontosabb a tékából kivett Attenborough-film, és a nyírnek vélt lomb is nyárfa tulajdonképpen. Veres István markáns kötettel debütál.
Bizottság a Műcsarnokban
Alászállunk. Csigalépcsőn vezet utunk a Műcsarnok alagsori előadótermébe, a Bizottság elé. Időben vagyunk, a meghallgatás még nem kezdődik, ezért az előtérben a Google-rajzpályázat díjnyertes munkáit vizsgálgatjuk. Közben azon kezdek töprengeni, vajon feLugossy László, Wahorn András, ef Zámbó István, vagy Bernáth(y) Sándor miféle keresőfeliratot kerekített volna? Egy biztos: a Bizottság nehezen lenne két kövérkés magánhangzó köré csoportosítható. „OO” helyett legfeljebb – már csak a vegyes hangrend okán is – „A.E.”
Japán fókusz
Toszkán életöröm, New York-i yuppie-zen, és Mennyből küldött levelek. A Mai Manó Házban a japán fotóművészet legújabb irányairól hallgattam előadást Yoshiko Suzukitól, aki néhány Moholy-Nagy kép kíséretében érkezett Magyarországra.
Herceg terpeszállásban
Pop-art svindler vagy fotóművész? Giccses vagy őszinte? Szimmetriát vagy aszimmetriát keres? Középre tolakszik vagy elbújik? A várost vagy a benne élő embert fényképezi? A Magyar Nemzeti Múzeum Pop City Trash című kiállításán jártam.
Lebegő, súlyos álomalakok
A Műcsarnokban hullámzik felettünk a fény. Pillanatokra játékos bárányfelhők borítanak árnyba egy-egy termet, aztán tova is nyargalnak. Michaël Borremans is a kiállítótér fényjelenségein álmélkodik. Először másfél éve járt a Műcsarnokban – meséli. Akkor ősz volt. Komorabb megvilágítás. Szakállat enni szinte lehetetlen. Vagy mégis lehetséges?
Ocskay, Szuper, Palkovics...
Kimerevíteni a mozdulatot, a sebességet ecsettel ragadni meg. Ahogy Opánszki Tamás képein, a találékony keresetlenség talál el, és rögvest magához ránt a jég. A vásznon izmok feszülnek. A levegő forr, a lehelet mégis látszik. Masszív, maszkos monstrumok vívnak ádáz, sportszerű viadalt a havon. A gyorsaság egy pillanatra lelassul, megmutatkozik, láthatóvá válik. Szituáció-szilánkok, homályos helyzetek csillannak meg.
A posztapokaliptikus mosoly könyve
Vajon mekkora esélye van egy fagylaltkehelynek a pokolban? Mit rejtegethet egy démon a széfjében? Hány percébe telik egy gyakorlott okkultistának, amíg áttekint a Túlvilágra? Neil Gaiman és Terry Pratchett közös könyve elárulja a választ. Aki elolvassa, arról is meggyőződhet, hogy a halesőt jövendölő ősi prófécia addig tűnik csak obskurus blablának, míg egy jókora lazac be nem töri a szélvédődet a sztrádán.
Árnyékköltők és fényzenészek
Árammal mart metszetek, photoshoppolt kompozíciók, sokszorosítóval készített egyedi képek, algoritmusokkal hosszabbított gondolatok. Fiatal alkotók izgalmas művei egy izgalmas, fiatal műfajban. A Kaposvári Egyetem Művészeti Karán, elektrográfia szakirányon tanulók és oktatóik fénnyel írt munkáit a szigetvári Sóház Galériában állították ki.
Mezőszemerei anzix
Ritkuló erdők, indázó, buja vezetékek, végtelen villanyoszlopsorok. Humor, melankólia, profán és szakrális. Tus-mocsár, kréta-ég, pasztellföld és tempera-földműves. Bukta Imre legújabb, Nagymama unokája című kiállításán jártam.
Nulladik nap
A jól végzett sajtóbejárás után ízletes, currys lencselevest kanalazgatok a Műcsarnok központi termében. Két falat között azon töprengek, vajon hogy lesz ebből kiállítás-ismertető? Körülöttem faládákból érett nárciszok mosolyognak, mosolygó csöppségek libikókáznak, a többi teremből kalapács, fúró zaja hallik. Csavarokat húznak, fénymásolót izzítanak, projektorokat és projekteket élesítenek. Kezdődik az Egyszerű többség-fesztivál. A nagyszínpad már áll.
Látni és majdnem hallani Karim Rashidot
Mese köz, Varázs utca, Napos út. Mintha a környék is a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre látogató Karim Rashid napfényes, varázslatos mesevilágához keresztelkedett volna. A köldöknéző minimalizmusra adott egyszemélyes, szivárványszínű és buborékszerű válasz serény fogalmazóját tucatnyi tárgya kísérte el Budapestre.
Arcél-párbeszédek
Két fiatal művésznő. Őszinte tekintetek, játékba rejtőzések, meglesett helyzetek, kortársak és sorstársak: Szunyoghy Viktória és Nagy Sára egyedi hangon építkeznek a portréfestés évezredes hagyományához játékosan kapcsolódva. A Kogart Galéria Retina – kortárs portrék című kiállításának megnyitóján jártunk.
Mohácsiék kaposvári Játéka
Vegyünk két sikeres színházi társszerzőt. Nevezzük őket, mint Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művében, Turainak és Gálnak. Vagy hívjuk őket, akár az előadás rendezőjét és dramaturgját, Mohácsinak. Istvánnak és Jánosnak. Vegyük hozzá, hogy gondolataik minduntalan a színház körül forognak, életük félig színház, félig valóság. Vagy e kettő összemosása, összemosódása. Kiváló vígjáték-terep. Csoda klassz anekdóta!
Összegyűrt füst a falon, a papíron képregény-istenek
A Műcsarnok felé tartva befagyott pocsolyákat, megdermedt vízátfolyásokat kerülgetek. Az épület homlokzatára óriási plakát, jéggé fagyott és vérvörös virágornamentika feszül. Alatta logogramokkal és betűkkel kiírva: Taiwan Calling – A szabadság fantomja. Európai referenciát ígér. De vajon mit nyújthat még a kortárs távol-keleti tárlat?
Nem keserít, nem nemesít
Ahogy a műsorfüzet címlapjára tekintek, a színházi plakátok aranykora dereng fel lelki szemeim előtt. A századvég, a boldog békeidők világa. No meg a korszak színháza is, hisz ebben a közegben és elsősorban ennek a közegnek készült Csiky Gergely A nagymama című vígjátéka.
Erzsébet-mítosz dalba mártva
Mintha borostyánba mártották volna a kaposvári Csiky Gergely színházat, a nyári csipkerózsika-álomból éppen ott ébredt fel a színpad, ahol az előző idény véget ért. A Mohácsi-fivérek szerzői népszínműve, A falu rossza, a levert szabadságharc utáni korszakot mutatta be alsó perspektívából. Az évadnyitó, Babarczy László által rendezett Erzsébet című daljáték pedig a megtorlástól, betyároktól, zsandároktól színes, szoros nadrágszíjú, bajusz alatt morgó hatvanas éveket tárja elénk.
A séma az utcán hever
Hetedik alkalommal tartott őszi művészszüretet a Kogart Ház. A kiállítótérben fiatal művészek vásznaiból, videóiból, plasztikáiból, sőt sátraiból szemezhettünk kedvünkre. Mészáros Zsolt kurátorral a válogatás szempontjairól, a műtermek utcára való kacsintásáról, a keményfedeles műtermekről, valamint a képzőművészek első „nagyjátékfilmjéről” is beszélgettünk.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés