bezár
 

Felhasználói adatlap

Tillmann, J. A. által feltöltött cikkek:

Növekvő struktúrák
Melkovics Tamás újabb munkái arra késztetnek, hogy eltűnődjünk az eredetről. A keletkezés és kibontakozás rejtélyéről, a fejlődés folyamatáról. Az alakulás, kibomlás és kiágazás útjairól, labirintikus ösvényeiről. Arról, hogy egyszerű lépésekből, vonalakból, elmozdulásokból, az újra és újra továbbvezető, ismétlődő kiágazásokból hogyan épülnek föl egyre komplexebb alakzatok. Esetében két és három dimenzióban, a képeken és a képeken kívüli térben. 
Létképletek
Az utóbbi időben egyre többször merült föl előttem az inga képe. Méghozzá legalább annyira mozgásának íve, mint az iránya miatt. Lévén az a sajátsága, ahogy lefelé haladva egyre nagyobb lendületet vesz; valamint az, amerre megy: a végpontja felé. Valójában a végletek felé történő mozgása és a növekvő lendület kapcsán bukkant föl a képe – mert ez a végletesség körülöttünk egyre számosabb.
A közösségi kertek képei
Az ember régóta művel kerteket. Tízezer éve bizonyosan, de meglehet, kezdetei még régebbiek. Vélhetően akkor sem volt mindenkinek, sem saját, sem közös kertje, de bővében volt a térnek, a tájnak, az élő és holt természetnek. Erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, amikor régmúlt időket, vagy sajátunkat, a haladottságunkat vesszük tekintetbe.
A légószürke szépsége
A légószürke nem a LEGO építőjáték valamilyen új színvariánsa, hanem egy sajátos színárnyalat, ami a szocializmussal és légvédelemmel kapcsolatos. Egykori iskolám alagsorának rejtélyes, vastag és mindig zárt vasajtaját festették ilyen színűre, ami a légópincébe vezetett. 
Jövőmúzeum
A jövő mindig jövendő, eljövőben van, a múzeumról meg sokáig azt gondoltuk: maga a múlt, közelebbi vagy távoli időszeletekből származó dolgok tárolásának és szemlélésének helye. 
Szigetvilág
Az európai elméket időről időre lenyűgözi a Kelet: az eltérő jegyek, a különös formák és az idegen minőségek. A Kelet már az ókori művészeket is vonzotta, a hatására kialakult stílus ázsianizmusként kapott helyet a művészettörténetben. Míg régebben a közeli Kelet egzotikus vonzása érvényesült, a modernség évszázadai során már inkább a távoli Keletre vetült az érdeklődés fókusza. Ahogy aztán az érdeklődés tárgya is változott: a kerámiák, a papír és a porcelán mellett a szellemi fejlemények is egyre inkább képbe kerültek. Leibnizet a kínai írás igézte meg, az univerzális nyelv lehetőségét látta benne, elragadtatásában még a császárnak is írt levelet... 
Mi van jelen? Mi valóságos?
Mi van jelen? Mi valóságos? Miről is van szó? – kérdezi a Schwabenzug egyik német résztvevője. Méltán vetődnek föl ezek a kérdések, mert a projekt alapját érintik: ténylegesen mi is van jelen a svábok valóságából? Miről is van szó – hiszen a közép-európai történelemnek ez a jelensége szinte már nincsen, fokozatosan eltűnt, s leginkább a képzelet fekete projekciós felületeként működik – már nem jelenvaló, csak elbeszélésekből, tudósításokból, fényképekből, levelekből és ereklyékből áll. – Alább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Staatliche Akademie der Bildenden Künste­ Stuttgart közös fotóprojektjének megnyitószövegét adjuk közre.
A nem túl távoli jelenen innen
"Régebben a jövő is jobb volt." Ezt Karl Valentin német humorista állapította meg, de az állítás – a humorán túl – tényszerűen is érvényes. A jövőre vonatkozó feltevések tekintetében ezt konkrétan tanúsíthatom: a 60-as évek, amikor felnőttem, a rózsaszín remények ideje volt. Nemcsak a különféle társadalmi és kulturális várakozások tekintetében, hanem a jövő fő műfajában, az ún. tudományos-fantasztikus irodalomban, amelybe belemélyedtem, s nem utolsósorban azért is, mert a szocreál szürke unalmához képest színes világok sokaságát kínálta. – Tillmann J. A. megnyitójának szövegét adjuk közre, amely 2014. május 27-én hangzott el az FKSE Stúdió Galériájában.
Széljegyzetek a szélhez
Egy testben, egy égitesten élünk. Ha erről esetleg elfeledkeznénk, a nehézkedés segít helyreállítani az önérzékelésünket. A gravitáció mellett időről időre egy másik érzéki élmény is közrejátszik abban, hogy ne feledjük el teljesen testünk tényét és helyzetét egy égitesten: a légáramlás. A bőrünket, az arcunkat érő szelíd fuvallat is meggyőző visszajelzést ad testhatárainkról. Egy szélvihar pedig kétségtelenné teheti, hogy egy levegőtenger mélyén élünk.
Sziget-tenger
A tenger képzetével először alighanem a Babar utazásaiban találkoztam. Ez a színes francia mesekönyv tette számomra valamelyest érzékelhetővé azt, hogy létezik olyan nagy víz, aminek nincs vége. Ahol nincs túlpart; az odaát nem látszik. És rajta messzire vezető utazásokra lehet indulni. Közben persze hajótörést is lehet szenvedni… Ám egy kedves bálna segítségével meg lehet menekülni, és el lehet jutni a legközelebbi szigetre… – Alább J. A. Tillmann megnyitójának szövege olvasható tovább.
Hangmozgás – avagy a zenei képről
Az eleven test megértő test (…) Észlelésével és mozgásával eleve értelmezi, strukturálja mind a belső, mind a külső valóságélmény szövetét. (…) A test minden orientáció centruma, a térélmény null-pontja, ahonnan minden irány (…) differenciálódik. (…) Mozgása és észlelése átélt egységet alkot, dinamikusan egybetartva az érzéki modalitásokat, mozogva-észlelve formálja önnön világát – írja Merleau-Ponty Az észlelés fenomenológiája című művében
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés