bezár
 

Felhasználói adatlap

Felhasználó által feltöltött tartalmak:

Három levél, egy üzenet
A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül Goran Bregovic és zenekara, a Wedding and Funeral Orchestra tagjai, három meghívott hegedűművész valamint a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában hallhattuk Goran Bregovic Three Letters From Sarajevo című művét.
Zene, tánc, mégsem mulatság - mi az?
A CAFÉ Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretein belül két Tihanyi László ősbemutatónak lehettem szem-és fültanúja a Müpában. A darabok leginkább hangszeres színházként, azaz stage music-ként definiálható műfajt képviselnek, így számomra nem csak a művek maguk szolgáltak újdonságként, hanem a műfaj is.
A gyerek szülő mellett is lehet magányos...
Az idei könyvhét négy napja közül talán a szombati volt a legesősebb, szerencsére azonban a Tilos az Á kiadó gondozásában megjelenő ifjúsági regények bemutatóját nem mosta el. Mészáros Dorka, Nagy Anikó Johanna és Molnár T. Eszter új műveiről Győri Hanna beszélgetett a szerzőkkel.
Mozart hitelesen
Az idei Budapest Tavaszi Fesztivál 15. napján került sor komolyzene kategóriában a fesztivál egyik olyan produkciójára, amire nagy érdeklődést prognosztizáltam a közönség részéről. A műsorban ugyanis kizárólag Mozart darabok hangzottak el, ami önmagában még nem valószinűsíti jóslatom beteljesülését, de az már igen, hogy a darabokat a Mozarteumorchester Salzburg tolmácsolásában hallhatjuk. S ha még ez sem elég, ezekhez járult a Kossuth-díjas Baráti Kristóf hegedűművész és az ő Stradivari hegedűje.
Hősök vagyunk koncertsorozat a Zeneakadémián és Schumann portrésorozat a BMC-ben
Ács Péter ügyvezető igazgató, Hámori Máté karmester, művészeti vezető, Kolonits Klára, operaénekes, Zombola Péter zeneszerző és Eckhardt Gábor, zongoraművész, zenepedagógus vettek részt azon a BMC-ben január 26-án tartott sajtótájékoztatón, melyen az Óbudai Danubia Zenekar 2016-os évadának tavaszi hangversenyeiről hallhattunk.
Szergej Krilov két arca
A Müpa nagyobbik hangversenytermében a színpaddal átellenes nézőtéri szakaszon és a 3. emeleten nem ültek, egyébként szinte teltház volt. Azt gondolom, hogy ez több mindenről szól: az emberek kíváncsiak az egzotikusnak számító külföldi, jelen esetben litván zenekarra, az ismert zenészre és nem utolsósorban a zsenire. Az utóbbi két jelző az orosz hegedűművészre, Szergej Krilovra vonatkozik, aki most karmesteri minőségében is megmutatkozott.
A csendről
Csend, majd harangkongás és ismét csend. Ez még kétszer ismétlődik, a végén pedig lassan bekúsznak a hangszerek. A jövőre 40 éve elhunyt angol zeneszerző emlékének szentelte Arvo Pärt a Cantus in Memoriam Benjamin Britten című, 1977-es művet. Majd Brittentől a Négy tengeri közjátékot hallhattuk, aztán a Kalevala egyik tragikus hősével, Kullervóval ismerkedtünk meg, Sibelius monumentális művében.
Óbudai Danubia Zenekar: Gyermekek vagyunk
Az előző évadhoz hasonlóan idén is tematikus koncertsorozatokkal jelentkezik a zenekar. A Zeneakadémián folytatódik a 4 koncertből álló koncertsorozat. Az őszi évad négy koncertjének szlogenje: Gyermekek vagyunk. Folytatódik a zeneszerző-portré sorozat is: idén Joseph Haydn áll a középpontban. Mundruczó Kornél Winterreise című darabját októberben kétszer láthatja a közönség a BMC-ben a zenekar közreműködésével.
Kurt Elling ismét Magyarországon
A Down Beat kritikusai által a világ legjobbjának tartott amerikai jazzénekes, az eddig 10-szer Grammy-díra jelölt Kurt Elling (1967) új CD-jével, a Passion World-del meghódítja Európát. Magyarországon ezúttal Nagykanizsán, a Nemzetközi Jazz- és Világzenei Fesztivál nyitónapján lép majd fel (november 6-án, pénteken).
Ez nem az a Hair!
Kapcsolják be mobiltelefonjaikat, fényképezzenek, írjanak sms-t, beszélgessenek, egyenek-igyanak. Sőt, aki a színes-szagos, szélesvásznú filmre vett jegyet, az most le is léphet. Gondolnák, hogy ezek a felszólítások egy színházi előadás elején, a közönségnek címezve fordulnak elő? Persze csak miután a „rendszer hivatalos hangja” éppen ezek ellenkezőjére szólított fel. 
Opera sótlanul
Donizetti e kevésbé ismert darabját Budapesten most csak egyszeri alkalommal mutatták be, hiszen a mű egy fesztivál (Armel Opera Festival) keretein belül, külföldi társulat (English Touring Opera) előadásában volt látható a Thália Színházban. Amely fesztiválnak egyébként már van eredménye is: az indított 5 versenyprodukció közül a belgiumi Musiktheater Transparant Private View című operája a legjobb előadásért, míg az Alföldi Róbert által rendezett Varázsfuvola Éj Királynője címszerepéért Marléne Assayag vehetett át díjat. A Calais ostroma különdíjas lett.
Három zseni egy színpadon
Dante megírta, Liszt megkomponálta, Kocsisék eljátsszák. Mi az? - hangzana a találós kérdés. Az Isteni Színjáték megzenésített változatával indult ez évben a Budapesti Nyári Fesztivál. Először mosolyogtam a szókapcsolaton, amit Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház ügyvezető igazgatója és művészeti vezetője megnyitóbeszédében elejtett: „Ezen a napsütéses éjszakán…”, de aztán rájöttem, igaza van – függetlenül attól, hogy direkt vagy véletlenül tette egymás mellé a két szót –, ezen a meleg nyári estén, Liszt drámai futamait hallgatva már nem is tűnt akkora bakinak az elszólás.
Ez gagyi, nem vicces
Én tényleg tudtam, hogy mire megyek: egy humoros darabra tréfálkozó színészekkel és Galla Miklóssal, a Budafoki Dohnányi Zenekar és az Akadémiai Kórustársaság pedig az est komolyságát adják majd. A gond az volt, hogy a Hollerung Gábor vezényelte 2 kitűnő társaság sem volt elég ahhoz, hogy megmentse a darabot…
A Dante-titok nyomában
A Könyvhét 2. napján Kelemen János filozófus „Komédiámat hívom tanúmul” – Az önreflexió nyelve Danténál című könyvéről (ELTE Eötvös Kiadó) Gaborják Ádám beszélgetett a szerzővel. A mű apropója Dante születésének 750. évfordulója.
Több költőtől több verset
Czinki Ferenc a Könyvhét második napjának kora délelőttjén a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Szép Versek 2015 című és a József Attila Kör által kiadott R25 antológiát mutatta be. Vendégei a szerkesztők voltak: Áfra János és Szegő János. Két verses antológiáról van szó: egyik inkább a klasszikus, a másik az aktuális. De – mint mondja – nem ezzel szeretné kezdeni, mert ez éppen szétválasztja a két kötetet, hanem azzal, ami egybekapcsolja őket, hiszen ő maga, végigolvasván a két könyvet sok hasonlóságot vélt felfedezni.
Zenés-játékos improvizáció
Hogyan fér meg egymás mellett a szarkofág és a cukitekercs? Aki nem jött el a Soharóza és Bélaműhely első közös karmesterjátékára, valószínűleg már soha nem fogja megtudni: ugyanis amit az estén hallhattunk és láthattunk, egyszeri és megismételhetetlen. A két csapat közötti együttműködés azonban - remélem - nem tiszavirág életű…
Izgalmas felfedezés
Julia Lezsnyeva alig bírta lehúzni a ruhája ujját... a rendező és címszereplő Max Emanual Cencic egyik áriája végén megakadt, az olasz szöveg helyett pedig erőtlen lalala-ba fojtotta kitörő nevetését. Cikis helyzetek? Hát igen, azok. A zene és előadás mellett mégis eltörpültek a bakik és amolyan kedves bájt kölcsönöztek a darabnak.
Itt nem lehet hibázni
Aki 5 perc hírnévre vágyik és ki szeretné próbálni, hogy milyen karmester válna belőle, látogasson el május 5-én, kedden a Trafóba, ahol a Soharóza és a Bélaműhely improvizációs estjére kerül sor: bárki felállhat a közönség soraiból és mozdulataival, gesztusaival irányíthatja a fellépőket. Az esemény kapcsán a 25 fős Soharóza kórus vezetőjével, Halas Dórával beszélgettem.
Baroque 'n' roll
A Monty Python 46. születésnapja alkalmából 2015. május 31-én Budapesten is látható lesz az a musical (helyesebben „vigyoratórium”), melynek 2007-ben Torontóban volt a premierje. 2009-ben a Monty Python társulat a 40. születésnapját ezzel a darabbal ünnepelte a londoni Royal Albert Hall-ban.
A lett és az angol találkozása
Komolyzenei koncerten ilyet még nem éltem meg: az előadókat háromszor visszatapsolták. Bár azt hiszem ez nem annyira a közönség lelkesedésének volt köszönhető (mert állva taps például nem volt), hanem inkább Elina Garanca operaénekesnek és Karel Mark Chichon karmesternek, akiket nem kellett nagyon unszolni a ráadásért. Amolyan betervezett grátisz volt.
Vidámság a Müpában
A Tavaszi Fesztivál, úgy látszik, elhozta a tavaszi időjárást és a jókedvet is. Előbbit onnan vettem észre, hogy a Müpába belépve végre nem kellett több réteget lefejtenem magamról, majd be- és kifele menet is hosszú perceket sorbaállnom a ruhatárnál. A jókedv pedig magának a koncertnek volt sajátja: nemcsak Petrovics és Orff zenéje, hanem Hollerung Gábor hihetetlen energiája és élvezetes dirigálása is egzotikussá és örömtelivé tette az estet.
A rávezetés mestere
Aki látta a Molnár Ani Galéria előző kiállítását – Gálhidy Péter: Messziről zöld –, annak igen feltűnő lehet a különbség: a galéria kis méreteihez képest is különösen szellősnek mutatkozó, helyspecifikus installációt is tartalmazó kiállítást a február 13-i megnyitón Forgács Péter totálinstallációja váltotta fel, aki a helyet a lehető legjobban kihasználva tett egymás mellé első látásra igencsak összefüggéstelen alkotásokat. Ami a későbbieket illeti, más lesz a helyzet.
A spanyol celeb
Kit ne villanyozna fel egy olyan előadás, ahol tükrökkel kirakott fal, jampi ruhákba öltözött táncosok, bőrszerkós, nagyszerű hangi adottságokkal megáldott énekesek, pomponos lányok és cuki kisgyerekek rohangálnak egyszerre? Ja, a villódzó diszkófényt kihagytam, de akkor a gyerekek már nem voltak ott. Igen, szép estét nyújtott az Erkel Színházban az Oberfrank Pál által rendezett Carmen.
Családban marad?
Már el is felejtettem, hogy egy ilyen illusztris, nagy méretekkel rendelkező komplexumban, mint a Müpa, meghitt, már-már családias légkörű koncertet is lehet szervezni. Na persze ez azért nagyban függ a közönség soraiban helyet foglalók számától. A Body of Songs nevezető koncerten a Fesztivál Színház hangversenytermében bizony még jó néhányan elfértek volna, pedig a közönségnek legalább a fele így is külföldi látogatókból állt. Úgy látszik, a magyar még nem eléggé nyitott, még idegenkedik a kortárs zenétől. Pedig ez az este is megmutatta: nincs mitől félni (félnem). Persze, minden kezdet nehéz…
Szépek, okosak és fiatalok
A helyszín a belvárosi, férfiruhákkal kereskedő Mr. Sale üzlet. Az apropó: az október 13-án tartandó nemzetközi Suit up day, azaz Öltözz öltönybe világnap (amiről ezidáig azt hittem, hogy az egyik amerikai sorozat agyszüleménye…). A résztvevők: „kortárs irodalmi élet színe-java”, az üzletben dolgozó emberek illetve a közönség, akiket három részre lehet osztani: törzsvásárlók, akik előre megfontolt szándékkal jöttek el az eseményre, vagy akiket eredetileg a nagy akciók csábítottak oda és csak úgy ottmaradtak, így azt sem tudták, mibe csöppentek bele, illetve akiket inkább az irodalom vagy Bach Máté képei vonzottak.
Ezek a szerbek tudnak valamit
Na nem vezetni (tudom, mert nemrég látogattam meg őket), de zenélni és hangulatot teremteni, azt igen. Jó, persze, a déli temperamentum... Boban Markovic és fia, Marko Markovic (na meg a „többi” fúvós és ütős hangszeren játszó fiatalember) olyan mulatságot rittyentettek Budapest leglátogatottabb Szabadtéri Színpadjára, hogy el is képzeltem, ahogy a szigeten arra tévedők is táncra perdültek. Merthogy hallani, azt nagyon jól lehetett, a színpadon kívül is.
Visszafogott Radames
Szabadtéren operát vagy egyéb komolyabb „ülős” előadást szervezni mindig rizikós, főleg most, ezekben a szeszélyes időjárású napokban. Ezen az estén szerencsére semmi (se eső, se szúnyog, de a hőség) sem akadályozta meg, hogy egy tökéletes interpretációját hallhassuk Verdi klasszikusának.
A zongora és az orgona esete
Mozart Figaro házassága nyitánya jó színvonalt sejtetett az estre. Aztán jött egy kevésbé izgalmas, ám annál hosszabb zongoraverseny, majd a 93 éves Menahem Pressler ráadás zongorajátéka, ez egészen egyszerűen lenyűgöző volt, végül Saint-Saens egyik szimfóniája koronázta meg ezt a majdnem tökéletes estet.
A lehetséges világok legjobbika
És tényleg ez a címe! Nem tudom, min csodálkoznak, én már egészen hozzászoktam. Daniel Banulescu, a legismertebb kortárs román író előszeretettel ad feltűnő címeket műveinek, elég csak ha az 1993-as Szeretni foglak az ágy végéig című verseskötetét nézzük. A Csókolom a segged azonban nem erotikáról, hanem egy eddig hagyományosan komor, realisztikus színezetben feltüntetett korszakról, a Ceausescu-diktatúráról szól. Kritikám első részét – miután belémivódott Banulescu groteszk humora – a könyv szellemében szeretném megírni, ebben az abszurd, parodisztikus hangvételben.
Nemes cél érdekében
Ez a koncert más volt, mint a többi. Nem öncélú. Na jó, a többi sem az, de itt az ember úgy hallgatta Bach csodálatos zenéjét, hogy közben tudta: jót cselekszik. Illetve cselekedett, amikor megvette a nem kis összegről – 25 ezer forintról – szóló jegyét.
Mendelssohn elfeledett remekműve
Mendelssohn halála után zenéjének megítélése hasonlóan alakult, mint csodált és általa felfedezett elődjéé, Baché: a feledés homályába merült. Újrafelfedezésére csak a 20. században került sor, Vashegyi György vezénylése pedig garancia volt arra, hogy Mendelssohn Paulusa a lehető legmagasabb színvonalon, értő olvasatban kerüljön előadásra.
A küszöbfélelem leküzdése
Az Inventio Arts szakmai beszélgetéssorozatának 4. része a kurátorok szerepkörét járta körül. Talán a nagy melegnek köszönhető, hogy a közönség a korábbinál szerényebb létszámban képviseltette magát, a meghívott vendégek azonban mind jelen voltak: Készman József (Műcsarnok); Kovács Krisztina (Várfok Galéria); Fenyvesi Áron (Trafó Galéria) és Frazon Zsófia (Néprajzi Múzeum), a moderátor pedig Kocsis Katica esztéta volt.
Legendák nyomában
A Könyvhét szombati napja időjárás szempontjából jóval kellemesebbnek ígérkezett, mint a pénteki. A beszélgetések pedig olyan üdítőek voltak, mint a nyári friss szellő. Az Oroszlános-kútnál a prae.hu szerkesztőségének tagjai – Benedek Anna és Balogh Endre – vezette a kora délutáni beszélgetéseket.
Szerepjátszás, ahogy általában az emberek teszik
Keresztury Tibor Sándor Ivánnal, Sajó Lászlóval, Sziveri Jánosról Reményi József Tamással, valamint Péterfy Gergellyel és Kovács András Ferenccel beszélgetett a Vörösmarty téri nagyszínpadon. A tikkasztó hőség ellenére a közönség nagy része végig kitartott, és szerintem nem bánta meg.
Csak az a színház
"Nem érdekel, mit játszanak a színházban, mindig jól szórakozom." A mindössze 152 cm magas festő, grafikus rövid ideig élt, de addig nagyon. Képein mintha Zola naturalista világa keveredne Degas könnyed mozdulatábrázolásával. Utóbbi nagy példaképe is volt Henri de Toulouse-Lautrecnek. A kiállításon a művész utolsó 10 évében készült, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályának birtokában lévő litográfiákat, egy olajfestményt, a bécsi Albertinából érkezett plakátokat, valamint korabeli hangfelvételeket és mozgóképeket is találunk.
Kiemelés a köznapiból
Óriási, a Magyar Nemzeti Galéria eddigi egyik legnagyobb kiállításával találhatjuk szembe magunkat, ha az "A" épületbe tévedünk. Nekem – aki jegyzetelt és "nagyon figyelt" – 4 órámba tellett, egy "átlagos" látogatónak (ami persze nem zárja ki a jegyzetelés és a "nagyon figyelés" lehetőségét) minimum 2 és fél órát rá kell szánnia. A kurátorok kitűnő munkát végeztek, megéri tüzetesen végignézni a posztumusz Kossuth-díjas Derkovits Gyula oeuvre-jét bemutató kiállítást.
Csak nyugalom
A Molnár Ani Galériába mindig szívesen megyek megnyitókra. A finom pogácsa és bor mellett érdekes kiállításokkal és színvonalas megnyitóbeszédekkel is találkozhatunk itt. A jelenleg kiállított művek Ernszt András keze nyomát viselik, a megnyitót Máthé Andrea esztéta tartotta.
Elfeledett dalok
Kovács Sándor zenetörténész, az est moderátora szerint ha a koncert szereplői helyett egy "civil" jelenik meg a színpadon, gyanakodnunk kell, mert vagy ünnepi beszéd következik, vagy műsorváltozás lesz. A Budapest Music Center koncertjén most az utóbbi következett be, ám közel sem volt olyan nagy a baj, ahogy azzal Kovács Sándor rémített minket.
Nyugatra vagy keletre?
A Lettre Európai Kulturális folyóirat tavaszi, 92. száma és a L’Harmattan Kiadó Valahol Európában című sorozat megjelenése alkalmából került sor arra beszélgetésre, ahol magyar írók (Kukorelly Endre, Spiró György), külföldi írók (Alida Bremer – Németország, David Zábransky – Csehország), a L’Harmattan szerkesztői (Karádi Éva, Váradi Péter) és a Jelenkor szerkesztője (Csordás Gábor, moderátor) vett részt.
A gonosz a legváratlanabb helyzetekben üti fel a fejét
Az 54 éves Bukarestben élő román szerző új regényének bemutatójára a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében került sor, a Scolar Kiadó gondozásában-rendezésében. Annamária Pop a könyv témájának megfogalmazódásáról, a merész címválasztásról és a román-magyar kapcsolatokról kérdezte a szerzőt.
Akkora hatalma van az emberen, mint Istennek?
Ferge Béla 2011 decemberében megjelent könyve (Értékes, vagy csak divatos?) érdekes, egyben nehezen megválaszolható kérdést feszeget: mit nevezhetünk értékes és mit értéktelen zenének? Hol húzódik a jó és rossz zene határa? A Könyvfesztiválon bemutatott könyv egy kicsit közelebb visz minket a kérdés megválaszolásához.
Érzelmek kávéházi hálójában
Az Andrássy úton (az Oktogon és az Operaház között) található a Párizsi Nagyáruház (mely egyébként az Alexandra Könyváruháznak ad otthont), aminek az első emeletén található egy kis ékszerdoboz, a Lotz Terem, mely amúgy kávéházként funkcionál. Ez az átlagos koncertteremnél jóval kisebb befogadóképességgel rendelkező helyiség kitűnően alkalmas kisebb volumenű, ám annál családiasabb hangulatú koncertek megrendezésére. Igaz, a pincérek néha leejtettek ezt-azt, nem ritkán az utcai zajok is hallhatóbbak voltak, mint a "normális" koncerttermekben, de ezek is csak a régi "házi koncert" érzését erősítették bennem.
Vigadó: Kelemenéket kabátban
Soha nem láttam őket élőben, csak a nevüket hallom egyre gyakrabban. Most tettem kivételt először, az Operaházhoz hasonlóan impozáns, ám annál tágasabb és világosabb Vigadóban.
Sebestyén Márta világa
Hogy hogyan fér meg három dudás egy csárdában (na jó, egy színpadon)? Illetve hogyan lehet szinte észrevétlenül átkötni egy olasz reneszánsz dalból magyar kalotaszegi népzenére? Sebestyén Márta estjén mindkét kérdésre megkaptam a választ.
Kafka újratöltve
Fejlődés? Nem lesz semmilyen fejlődés, maximum vissza-fejlődés, vagyis inkább hanyatlás a posványba, a gennybe, a rothadásba, a bűzbe, amolyan boschi világba. Ha élni nem is, meghalni nagyon pöpecül és modernül lehet majd. Legalábbis Farkas Tiborc regénye szerint.
A szépség és az érzés: Philip Glass és zenéje Budapesten
Ismét egy világsztárt fogadott március 22-én a Művészetek Palotája a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. Az amerikai zeneszerző nemcsak a koncert címében szereplő A szépség és a szörnyeteg című, általa szerzett operafilmet mutatta be, hanem néhány zongorára írott darabját is.
A rapper Petőfi
Március 15-én a Red Bull Pilvaker visszatér A szavak Forradalma című színházi előadással, amelyben a magyar kulturális élet különböző képviselői adnak elő megzenésített, rappesített, a ’48-as szabadságharchoz kötődő verseket.
Az univerzum tánca
Gondolkozott a kedves olvasó már azon, mik történnek a lába alatt és a feje felett több ezer méterrel? Az Élőkép Színház ebbe a "titokba" avatott be minket Élő felszín című előadásával, ahol is kiderült, hogy bámulatos események mennek végbe e helyeken.
Mozart: emberi, nagyon is emberi
Fiatalos, színes zenekar, kellemes hangú basszusénekes, szólót játszó nagybőgő, mese és Mozart. Kell ennél több egy vasárnap estére? Kell... és mégsem.
Pozitív pesszimizmus
Borsos Róbert, a korábban elsősorban a pop-art vonalat képviselő filc alkotásairól ismert művész most egy új oldalát mutatja meg: sörösdobozokat és videóinstallációkat láthatunk tőle. Borsos első egyéni kiállításának a Molnár Ani Galéria ad otthont.
Akit a sztárság nem érdekel
Szegedi muzsikuscsaládba született, mégis fizikus diplomával (is) rendelkezik Cser Krisztián operaénekes, akivel az Alexandra Kávézóban találkoztam. A Magyar Állami Operaház művészét külföldi lehetőségekről, példaképekről, Mozartról és február 23-ai Mozart-estjéről kérdeztem.
Sextus esete Titusszal
Nincsenek jelmezek, nincs díszlet, nincsenek változó fények, forgószínpad. Nincs színek kavalkádja, nincsenek vetítések vagy egyéb sallangok. Csak a Zene van. Röviden ez utóbbi kis mondattal leírható, amit február 5-én este a Művészetek Palotájában hallottam a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Vashegyi György által vezényelt Mozart-opera előadásán.
Álom az álomban, opera az operában
"Voltál már úgy, hogy nem tudtad, ébren vagy-e vagy álmodsz?" (Az 1999-es Mátrix című film egyik kulcsmondata.) Lehetséges, hogy az az élet, amit igaznak hiszünk, valójában hazugság és az álom az igazság? Álom az álomban, színdarab a színdarabban, zenekar a zenekarban – Selmeczi György újonnan bemutatott operájáról nehéz egyszerű mondatokban beszélni.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés