Fény derült Viktor Pelevin, az évekkel ezelőtt eltűnt kortárs orosz író, az ukrán alvilág renegát figurájának hollétére. Nem megerősített információink szerint legutóbbi regényének publikálása után a kijevi székhelyű maffia egy, volt KGB-s kapcsolatokkal rendelkező vezetője megszerezte a szerző titkosított címét. Pelevint ismeretlen helyre vitték.

Nézzük meg, vajon kiféle-miféle e keménykötésű, Nagy Koppány Zsolt-féle ikerregény, ha egyszer már fogta magát, és ott volt a gáton, de úgy, hogy rögtön a második helyre futott be az Irodalmi jelen negyvenezer dollár összdíjazású pályázatán.

Vers és diszkó együtt. Képzeteim erről az ötvözetről az ijesztőtől a fullasztóan nevetségesen át a fanyarul szarkasztikusig kétvalagnyi hangulatot megidéznek. Magam elé képzelem Rilke archaikus Apolló torzóját, amint csípőrángásokkal-hullámozva lengeti a karjait föl-alá valami Bee Gees-klasszikusra. Vagy egy trubadúrt, aki sikeresen átcsöppent a posztmodernbe, és egy rave dühöngő zajai és fényei közt keresi kétségbeesetten imádott nője repkényes verandáját. De most őszintén, az, hogy VersDiszkó, nem tűnik legalább akkora paradoxonnak, mint mondjuk az egyenlő tőkefelosztáson alapuló vadkapitalizmus?