Felhasználói adatlap
-- kiricsi zoltán --
felhasználói adatlapjakiricsi zoltán által feltöltött cikkek:
2007. 12. 23.
Szellem-idézés – emlékezés Tar Sándorra. Alexandra Irodalmi Kávéház, 2007. március 28.
Tar Sándorról még egy róla szóló beszélgetés hatása alatt is nehéz írni, mert az egész élete olyan, mint egy szomorú-könnyes regény, mintha valami életunt írócska játszott volna vele végig, pöckölgette volna a pokol egyik bugyrából a másikba.
2007. 06. 20.
Puskin utca lapbemutató. PIM, 2007. május 7. péntek
Nem tudnám megmondani, hogy miért, de én biztató jelnek tartom, hogy a Puskin utca című új egyetemi újság PIM-béli beharangozó estje a laphoz biggyesztett keserű és önreflexív előszóként is olvasható. A májusban megrendezett esten korábbi egyetemi újságok szerzői és szerkesztői jelentek meg, olyan személyiségekkel beszélgetett Urfi Péter, a Puskin utca (továbbiakban PU) szerkesztője, mint Mezey Katalin, Sumonyi Zoltán, Kukorelly Endre, Szilágyi Ákos, Csaplár Vilmos, Vámos Miklós, Karafiáth Orsolya, Király Levente.
2007. 03. 24.
A teljes Krúdy – Könyvbemutató. FSZEK Központi Könyvtár, Fogadóterem, 2007. március 8. csütörtök, 18 óra
Azt hittem, Krúdyt olvasni trendi, de úgy látszik nem, vagy nem úgy, mert gyéren gyűltünk össze a Szabó Ervin Könyvtár fogadótermében. Be is szúrok rögtön egy ide illő idézetet Kelecsényi Lászlótól: „Nem olyan nagy divat Krúdy, mint amekkora kellene, hogy legyen. Életében sem foglalkoztak vele eleget.”
2007. 02. 26.
Nyitott Versest. INDA Galéria, 2007. február 8. csütörtök, 18 óra
A „nyitott” versolvasóestek abban különböznek a hagyományos irodalmi estektől, hogy a hallgatóság vállalkozó kedvű tagjai is előadhatják műveiket. A „műfaj” egy New York-i kávéházból indult, ahol Jack Kerouac olyan hatásosan adta elő egy szövegét, hogy egy vendég is kedvet kapott saját verse felolvasásához.
2007. 01. 27.
Prózai látlelet a Lettre téli száma kapcsán. PIM, 2007. január 15. hétfő, 19 óra
Hogyan tegyünk úgy, mintha egy órán keresztül irodalomról beszélgetnénk? A PIM-es Légy Ott-on az irodalomról nem sokat tudtunk meg, viszont cserébe választ kaptunk arra a régi, kínzó kérdésre, hogy miért olyan a magyar irodalmi élet, mint egy békanyálas kacsaúsztató.