bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Cseicsner Otília --

felhasználói adatlapja

Cseicsner Otília által feltöltött cikkek:

Csontdaráló
Csontdaráló
Kele Fodor Ákos: Az egyse. Comico-tragicus fekete daljáték a legnagyobb bocsánatos bűnről
A Színházi Dramaturgok Céhe a 2018/19-es színházi évadban hat művet választott ki fejlesztésre a Nyílt Fórum sorozat keretében. Idén először egy zenés színházi mű, Kele Fodor Ákos fekete daljátéka is a mentoráltak között volt. A darabfejlesztésnek több stációja van, és a vége az ősszel megjelenő Nyílt Fórum drámaantológia. Előbb azonban a művet a POSzT idején felolvasószínházi formában ismerhettük meg. A bemutatót szakmai beszélgetés követte, ennek szerkesztett változatát adjuk most közre. A kérdező: Cseicsner Otília dramaturg. 
Macbeth, avagy a most hatalma
Macbeth, avagy a most hatalma
Interjú Klaudyna Rozhinnal és Peter Čižmárral
Szeptemberben zajlott a szlovákiai Spisskán (Iglón, ami a régebbi nevén Szepesújfalun vagy Szepesújhelyen) egy Shakespeare-monodráma fesztivál, a Shakespeare Forever, ahol Klaudyna Rozhin lengyel rendező és Peter Čižmár szlovák színész is jelen volt a Macbeth című előadásukkal. Az interjúval a Gyulai Shakespeare Fesztiválra is visszatekintünk, ahol ez az előadás vendégszerepelt.
Tág világban
Tág világban
Interjú Ubrankovics Júliával
Ubrankovics Júliát legutóbb az ötödik kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon a Toys – A Dark Fairy Tale, azaz Gyerekjátékok – egy sötét mese című produkcióban láthattuk. Az előadás létrehozására Ubrankovics Júlia produkciós céget is alapított az USA-ban és rendezőnek Tompa Gábort kérte fel. Ebben az interjúban arról beszélgettünk, hogy jött létre ez az előadás, ő hol tart most, és merre tart a pályáján. Szó esik röviden Pálfi György Mindörökké című filmjéről is, amit már nagyon várunk.
Géher István halálára
Megemlékezés
Eötvös Collegium-i óráin gyakran mondogatta huncut mosollyal, hogy a tervezett Faulkner-monográfiát inkább nem írja meg, mert azt álmodta egyszer, hogy ha megírja, meghal. Mintha így kicselezhetné a halált, nevettünk vele, de a szívünk mélyén szerettük volna hinni magánmitológiáját, és hogy számunkra mindig elérhető lesz tanácsaival. Olyannyira, hogy a halálhírére így reagáltam: Hogy lehet? Hiszen a Faulknert nem is írta meg!
Svájc a svájciaké?
A Rimini Protokoll vendégjátéka a Budapesti Őszi Fesztiválon
A Radio Müezzin című előadás a müezzinek világát mutatja be. Négy történetet, ugyanabból a szempontból. Kiindulási alapként (ihletforrásként?) az szolgálhatott, hogy az egyiptomi Vallásügyi Minisztérium elrendelte, hogy ezentúl nem minden minaretben egy, hanem országszerte összesen harminc kiválasztott müezzin éneke lesz hallható.
Bobby McFerrin és az együttműködőkészség
Bobby McFerrin: Bobby Meets Budapest. Koncert. 2010. augusztus 23. Budapest, Syma Csarnok
Bobby McFerrin új albumát, a VOCAbuLarieS-t bemutató, márciusban indult világkörüli turnéja a magyar fővárosban fejeződött be. Improvizációs készség, interkulturális projektek, más kulturák iránti érdeklődés és alázat – egy életműre jellemző sajátosságok a legújabb lemezen Bobby McFerrin ars poéticájává is váltak.
Shakespeare-szólók fesztiválja
Shakespeare Fesztivál hatodszor a Gyulai Várszínházban
Hatodik éve illeszti a majd kéthetes Shakespeare Fesztivált a közel fél évszázados Gyulai Várszínház szezonális, a nyári fürdővendégek számára változatos, lehetőség szerint minden igényt kielégítő kulturális programkínálatába. A célja összetett: híres nemzetközi és hazai, illetve koprodukcióban készülő magyar Shakespeare-előadások és Shakespeare-hez kapcsolódó zenei programok szerepeltetése, meghívása, szakmai konferencia szervezése. De ki a célközönség?
A Kennedy-királydráma
Luk Perceval rendezése a BTF-n
A 2010-es Budapesti Tavaszi Fesztivál legizgalmasabb színházi előadásának ígérkezett Luk Perceval rendezése. A német színház fenegyereke nem először jár Budapesten, ezúttal a Kennedy család igaz történetét hozza el. Korabeli dokumentumok alapján, brechtiánus eszközökkel és sok rögzített improvizációval eleveníti meg az elmúlt évszázad emblematikus családjának a történetét.
Amit a sárkányokról tudni kell
A Vivarium Studio előadása a Trafóban
Melankólia kint is, bent is. A Trafó nézőterébe lépve behavazott táj fogad, sudár nyírfácskák között a hóban elakadt egy autó. Hol vagyunk? Finnországban? Egy Kaurismäki-film forgatásán? De hol a sárkány?
A helyzet a fontos
Interjú Tilo Wernerrel
Tilo Wernert még Bécsben, a Burgszínház Kantinjában kérdeztem – magyarul – a kétéves Shakespeare-évadról és az osztrák, magyar, német színházi élet különbségeiről. Nem volt könnyű vele időpontot egyeztetni, Bécs, Budapest és Hamburg között ingázott éppen. A hamburgi Thaliában történetesen már Mundruczó Kornéllal dolgozott.
Bartók és a happy ending
A Kékszakállú herceg vára – Egy opera kétszer. Magyar Állami Operaház, 2009. október 14.
Amikor a mennyiség átcsap minőségbe, élcelődik némileg vonakodó kísérőm, amikor megtudja, hogy Bartók nem épp kímélő művét egymás után kétszer adják és fogjuk is végignézni. Ha elsőre nem érteném meg az üzenetet, viccelődik tovább, végiggondolhatom még egyszer. Vagy talán az egyik happy end?
Macbeth Dallasban
Macbeth a burgszínházi Shakespeare-ciklusban
Ha Peter Sellarsnál Othello Obama Amerikáját idézte fel, akkor Kimmig Macbeth-rendezése a Bush-kormány végnapjait. Macbeth és Banquo arany cowboy-kalapban, veszkócsizmában, revüzenére lép a színre. A vadnyugat-tematika végig megmarad az előadásban, ami végkicsengésében inkább egy társadalmi szatírára emlékeztet, mint egy nagytragédiára.
A félelem állapotában
Andrea Božić multimédiás installációja a bécsi ImPulsTanz Fesztiválon
A jugoszláviai „Nem érhet minket meglepetés" nap arra volt hivatott, hogy minden lehetséges katasztrófahelyzetre felkészítse a délszláv lakosságot. Ehhez a parádéhoz képest a fegyveres erők napja szolid ünnep lehetett… Azonos a címe a horvát Božić előadásának is, ami az emberi félelmet vizsgálja.
A gazdasági világválságra adott fabre-i válasz
Jan Fabre az ImPulsTanz Fesztiválon
A bécsi ImPulsTanz Fesztiválon naponta több rangos táncprodukcióból, fiatal koreográfusok bemutatóiból, ingyenes táncfilmvetítésből és workshopból lehet válogatni. A több helyszínen futó fesztiválra igaz a fő helynek számító Kunsthalle újabb szlogenje: „Több, mint amit el lehet viselni." Sokak számára a Toleranciaorgia (Orgy of Tolerance) című előadásra ez a jelmondat önmagában is áll.
Szteppkoncert
Savion Glover a bécsi ImPulsTanz Fesztiválon
Bare Soundz a címe a bécsi kortárs táncfesztiválon vendégszereplő tap dancer superstar produkciójának, mely megtölti a Museumsquartier művészeti komplexum legnagyobb csarnokát is. A Bill Clinton által is nagyra tartott (Savion Glover at the White House című felvétel ezt jól bizonyítja) harmincöt éves sztepptáncos Bécsben is bebizonyította, a sztepp és a dzseszz tulajdonképpen ugyanaz.
A színházi szuperközeli innovációja
A Wiener Festwochen projektjei
A színház – nem újdonság – más médiumokból merít: a televízió, a film és a rádiós monodráma eszközeivel nyit új dimenziókat. Az efféle rendezések újszerűsége izgalmas lehet a néző számára, azonban valódi kihívást a színészeknek jelent, akik konvencionális színészi eszközöket nem használhatnak az arcukba tolt kamerák előtt. A Bécsi Fesztiválhetek több sokórás előadást kínál, amelyek a terjedelmi mellett a műfaji határok kitágítására is kísérletet tesznek.
A cigányság története, hátborzongató epizódokban
Duna TV, augusztus 2. 21:00
Augusztus másodikán, a porrajmos, a cigány holokauszt napján adja le a Duna TV a Csíky Gergely Színház tavalyi, Csak egy szög című előadásának felvételét. Hogy jó-e? Aki látta, megnézi úgyis, mert tudja, aki nem látta, nézze meg, és megtudja.
Fokozhatatlan, vakító fehér borzalom
Vége A Rózsák háborújának: III. Richárd a Burgtheaterben
Csak aki A Rózsák háborúja rendezői változatára váltott jegyet, az láthatta a koncepció szerint szorosan ide tartozó, ezért a trilógiával együtt is játszott III. Richárdot. A hosszú verzió fizikai „színház": testileg-lelkileg is beletöri a nézőt a borzalmak mégoly stilizált ábrázolásába is. A Richárd maga pedig egy kimerevített pillanat, a fokozhatatlan borzalom, mint afféle új millenniumi kínzóeszköz, pupillatágítóan az arcunkba ég.
Sacher-Masoch báró ükunokája
Marianne Faithfull a bécsi Jazz Fesztiválon
A koncertre az összes jegy elkelt, sőt, némelyik kétszer is. Engem például a bejáratnál rögtön lekapcsolnak, és a balkon helyett a karzatra küldenek: ott úgyis jobb az akusztika, szól a vigasz. Ismerem a Házat, a karzaton valóban intim-közelinek tűnt Edita Gruberova pianissimója is – de én látni is akarom a song nagyasszonyát. Különösen, hogy Marianne Faithfull berobban a színre.
A Rózsák háborúja: Shakespeare-ciklus a Burgtheaterben
A Burgszínház Shakespeare-tetralógiájának leginnovatívabb előadása távol tartotta magától a közönségét. Nem csoda, csak fanatikus Bundestheater-hívők (az államilag támogatott színházak látogatóinak külön kasztja) és elkötelezett Shakespeare-mániások vállalják be az egy év alatt már „mindössze” hétórásra érett előadást. A bemutatótól a darabtemetésig.
Primadonna assoluta
Edita Gruberova két Donizetti-operában
Münchenbe, Bécsbe kell menni érte, miatta. Aki egyszer látta, rajong érte. Aki „csak” hallotta, mint 2005 szeptemberében Donizetti Roberto Devereux-jének koncertszerű előadásán a Müpában, talán sohasem tudja meg, milyen színpadérzékeny színésznő a koloratúrszopránok koronázatlan királynője.
Addig jár a korsó...
Kleist: Az eltört korsó – Peter Stein rendezésében
Brandauer meghízott. Annyira, hogy immár kopasz, sebes fejét nem is ismerem fel Az eltört korsó plakátjain. Peter Stein rendezése, a Das Berliner Ensemble előadása, a bécsi Wiener Festwochen fesztiválon vendégszerepelt.
Lear halott?
Lev Dogyin rendezése a Budapesti Tavaszi Fesztiválon
„Ilyen a Lear király? Még sosem láttam” – kérdezi egy ismerősöm, mikor a színház után összefutunk. Nekem főleg az előadás tempójával van problémám, neki a leegyszerűsített stilizáltságával. Annyi bizonyos, legyen szó akármilyen élő legendáról, Lev Dogyin színháza minket már nem varázsol el.
Nem a hangzást, a hatást kell rekonstruálni
Két Haydn-opera a Budapesti Tavaszi Fesztiválon
A Budapesti Tavaszi Fesztivál számos operacsemegét kínál, Kovalik Balázs és Zsótér Sándor pedig innovatív Haydn-rendezéseket. Kovalik zsótéri gesztussal egy igencsak alternatív térbe, a Vasúttörténeti Park hangárjába helyezi produkcióját, Zsótér az Operaházban Rost Andreát rendez.
Politika helyett színház
Marx: A tőke. Első kötet (BTF 2009)
Végre! 2006 óta várok arra, hogy a berlini színházi találkozóhoz kapcsolódó workshopon indított projekt eredményét, a Rimini Protokoll Marx: A tőke. Első kötet című színházi előadást láthassam. Az első blikkre hajmeresztőnek tűnő ötlet után maga a projektmunka is ironikus poénnak tűnt – a Budapesti Tavaszi Fesztiválon látott előadás viszont katartikus élményt hoz. Hogy mitől lesz A tőke egyáltalán színpadképes? A hiteles emberi történetek nézőt megszólító, a publikummal kokettáló, nyílt színházi reprezentációjától.
Gyula, fesztiválváros, Shakespeare-hagyomány
Rajongó útinapló
Aki csak fürdeni jön a városba, az is számoljon vele, a megszállott filológusok és színházcsinálók pedig jobb, ha már most beírják a naptárukba a jövő évi Shakespeare-fesztivált. Többről van szó, mint Közép-Európa egyetlen megmaradt (és gyönyörűen rekonstruált) reneszánsz téglavárának ügyes kihasználásáról: hagyományteremtő kísérlet ez. Gyulával számolni kell.
Irak és Izland metszéspontjában
Breaking News – Rimini Protokoll
Két éve találkoztam velük először. A berlini Theatertreffenhez kapcsolódó workshopon éppen Marx Tőke című alapművét készültek színpadra állítani. Ehhez a legkevésbé sem drámai szöveghez illő történeteket, sorsokat kerestek, amelyekben már ott a drámaiság. A céljuk a valóság színpadra állítása, a színházi realitás helyreállítása. Most épp a Breaking News című produkcióval.
Az utolsó szög, avagy magyar embernek magyar bíróságot!
Csak egy szög – Darabtemetés Kaposváron
Május végén tévéfelvétel kedvéért felújítják Mohácsi János talán legsikeresebb és legkidolgozottabb rendezését, kapom a hírt. A Csak egy szög a Mohácsi-életmű különleges, a 21. századi magyar színház megkerülhetetlen előadása – rajongóként pedig a legfontosabb színházélményem.
Shakespeare és a rádió aranykora
Szeget szeggel, Bécset Béccsel
Shakespeare egyetlen Bécsben játszódó műve az osztrák fővárosban: Szeget szeggel-rendezésében Karin Beier a Burgban a híres bécsi dialektust és az életstílust is karikírozza.
Az anyag nem vész el, csak átalakul
avagy Hamlet a köbön
Lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés. A Krétakör megszűnéséről vagy átalakulásáról szóló hírek a Duna folyásirányával szemben is elérték Bécset. Ha a hír igaz, hamlet.ws című előadásukat továbbra is játszani fogják. Ha mégsem, a bécsi Burgban az első verzió továbbra is műsoron van.
Igaz történet a sachsenhauseni haláltáborból
Stefan Ruzowitzky: A hamisítók (2007)
Die Fälscher. Február vége óta az osztrákok az első Oscar-díjuk bűvöletében élnek. A regiment nyilatkozat azonban nem Stefan Ruzowitzky filmjéről, sokkal inkább a díj kultúrpolitikai vonatkozásairól szól: pénzről, stúdióról, a finanszírozás átalakításáról. Kritika jószerivel nem is született. Mintha az Oscar-díj minden esetben esztétikai minőséget is jelentene, vagy mintha bármely recenzió csökkentené ennek a kultúrtörténeti ténynek a jelentőségét. Vagy talán mert a film tökéletes?
Judit, jössz-e még utánam?
A Kékszakállú Bécsben - Bécs, Musikverein, 2008. április 13.
Két kedvezményes árú jegyet kínálnak a vasárnapi koncert előtt egy órával. Mozart Linzi szimfóniája és a Kékszakállú herceg vára van műsoron. Kizárt dolog, hogy Bartókot egyedül meghallgassam, érvel a jegyet kínáló hölgy, különben sem érteni belőle egy szót se: magyarul van. Neki ború, nekem derű. A plakáton ugyanis az operát német fordításban ígérik - márpedig én biztos nem vagyok kíváncsi egy Judith, kommst du mit? - verzióra.
Armageddon Veronában
Milyen esély van a szerelemre egy olyan társadalomban, amely nem szeret, csak projektál? A bécsi Shakespeare-ciklust megnyitó Rómeó és Júlia-előadással a rendező, Sebastian Hartmann erre a kérdésre keresi a választ.
Fehér zaj, free jazz
Az Otomo Yoshihide New Jazz Orchestra Bécsben
Amikor a bárkás Hamlet utolsó előadásán egy fiú epilepsziás rohamot kapott, fenntartással fogadtam a jelenlévő barátnőm értelmezését: olyan előadás volt, hogy minden idegszálunk egyszerre rezdült. Azóta saját bőrömön is megtapasztaltam, van olyan - jelen esetben zene -, amely újramotiválja a kiüresedett frázis jelentését: az idegeimen játszanak. Legutóbb a japán Otomo Yoshihide New Jazz Orchestrájának sikerült.
Gyümölcskosár, virágember, fütyitál
Arcimboldo-kiállítás 2008. június 6-ig a bécsi Kunsthistorisches Museumban
Arcimboldo neve ma már fogalom: ki ne ismerné a gyümölcsökből-virágokból megrajzolt portréit? A 16. századi olasz művész a Habsburgok udvari festője volt, de csak az 1937-es New York-i újrafelfedezése révén vált a modern, főleg a szürrealista művészet ihletőjévé. A Museum of Modern Arts "Fantasztikus művészet, Dada, szürrealizmus" című kiállítása Arcimboldót például nemcsak Dali előfutárként, hanem az optikai csalódások és paradoxonok mestereként is bemutatta.
Süldő lányok nem viccelnek
A Sok hűhó másnapján a Szentivánéji álmot adják a Burgban. Mintha az előző napi játék folytatódna: hatalmas fekete fólia feszül sátortetőként a színpad fölé, alatta sürgés-forgás - esküvőre készülődés. Az esküvői előkészületeket hamar elmosó vihar pedig egyszerre idézi a ciklusban futó előadások közül a Lear viharjelenetét és magát A vihart is.
Sok hűhó – nem semmiért
A bécsi Sok hűhó semmiért előadásnak kétségkívül Joachim Meyerhoff (A vihar Arielje) és Christiane von Poelnitz versengése áll a középpontban. Benedek és Beatrice civódása itt szó szerint az egész színházat betölti, a színpadon kívül a színfalak mögött, a színpad előterében, a földszinti nézőtéri járásokban, az előcsarnokban is folytatódik.
Szelet vet - A vihar arat
A bécsi Shakespeare ciklus eddig legformabontóbb előadása minden kétséget kizáróan A vihar: a darabot 80 (!) percben, három, azaz három (!) színész játssza - kirobbanó sikerrel.
Shakespeare Bécsbe költözött
Julius Caesar a Burgban
Nem lehet elégszer leírni: ez az évad Bécsben Shakespeare-ről szól. Alig párszáz kilométerre a magyar fővárostól. Konferenciától a Shakespeare-ciklusig mindent megtalál a németül beszélő világfi, nagyvilági dáma - vagy (doktori) ösztöndíjas hallgató.
Megmondom, mi van a bécsi Operában
Megmondom, mi van, ha az ember Operába akar menni Bécsben, és nem tud, vagy nem akar, állni. A legendás lehetőség (kimész reggel, délután sorban állsz, és három euróért vagy a legjobb látványt kapod a zsöllye hátsó traktusában, vagy a legjobb akusztikát a karzaton) az előadás idejét is beleszámítva akár hat-nyolc órás helyben állást is jelenthet: nálam szóba sem jöhet.
Perceval, az ügynök és Maria Stuart
A berlini Schaubühne vendégjátéka a Bárkán
Már egy hete, hogy láttam, mégis mindennap eszembe jut egy-egy kép az előadásból. November 11-én a Bárka Fesztivál vendége volt a berlini Schaubühne Luk Perceval-rendezése, Arthur Miller: Az ügynök halála.
Herzog és Bhabha, avagy jelentések a gyarmatokról
5. Beszámoló a Müncheni Filmfesztiválról
Werner Herzog itt bemutatott majdnem teljes életművéből ötletszerűen kiemelni néhány filmet nem könnyű feladat. Csak az vigasztal, hogy a teljes oeuvre-t megismerni nem is lesz mód soha: állítólag van egy filmje, amelyet még senki nem látott, és csak halála előtt vetíti majd le egyetlen barátjának.
Kelet és Nyugat
4. Beszámoló Münchenből
A nemzetközi programot rögtön a cannes-i nyertes Cristian Mungui-filmmel kezdem. Nemcsak sznobizmusból, hanem mert a 4 hónap, 3 hét meg 2 nap főhőse Otilia, így, egy t-vel, akárcsak az én nevem.
Hogyan definiáljuk a skizofrént?
3. Beszámoló a 25. jubileumi filmfesztiválról Münchenből
35-nek, ha kinéz, vékonyszálú, barna haja (egész gálfys frizura), háromnapos borostája (szakálla?) és tipikusan amerikai, innen (Európából és a Selbsthass őshazájából) nézve szemtelenül öntelt modora van. De azért megnyerő. Gyors fejszámolás (1990-ben épp a müncheni filmfesztiválon futott be a Slackerrel, most 14 filmje szerepel a retrospektív válogatáson), hogy gyanús legyen, a harmincöt nem stimmel: mint egy vele készült interjúból rögtön ki is derül, Richard Linklater 47 éves (volt/lesz?) az idén.
Mosoly és melankólia
2. Beszámoló a 25. jublieumi filmfesztiválról, Münchenből
Mivel elhatároztam, hogy egyik szekció kedvéért sem mondok le a többiről, így nincsen módom részletes értékelést, „csak” beszámolót nyújtani a fesztiválról. Az új német mozi szekció elég vegyes: a Gegenüber (a.m. Szemben), a Die Unerzogenen (A neveletlenek) által képviselt sötét világkép ellenpontja a fesztiválzáró filmként vetített Ein fliehendes Pferd (Az elszökött ló).
München, Filmfest: a bőség zavara
Beszámoló a 25. jubileumi filmszemléről Münchenből - 1. rész
„Micsoda hülyeség! Amíg az ember az egyiket eszi, húsz másikról lemarad” – a városszerte kiplakátolt négyzetescsoki-óriásreklám egyik szlogenje ugrik be. Hiába nőnek meg ugyanis a kritikus lehetőségei azzal, hogy a reggel 10 és a délután 3 közötti sávot is kihasználhatja a sajtóvetítésekre, állandó frusztrációt jelent, hogy már reggel tízkor is csak lemondás marad.
Eltűnni két szempillantás között
Interjú Igor Buharovval
Ivan és Igor Buharov filmeket készítenek. Ők írják a forgatókönyvet, szerzik a pénzt, ők állnak a kamera mögött is. Amikor egyiket se teszik, akkor meg valami mást alkotnak. Lassú tükör című filmjük elismerő oklevelet kapott az idei szemlén. A riporter tudni akarta, fél-Buharov is kitesz-e egy egészet. Megtudta.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés