bezár
 

Felhasználói adatlap

Felhasználó által feltöltött tartalmak:

Szeplőtelen fogantatások
A második világháború utóhatásait nyögő Lengyelországba vezet vissza Anne Fontaine francia rendezőnő Ártatlanok című filmje, hogy egy újabb női történetet meséljen el. Legújabb munkája nem kevésbé stílusos, mint akár a Gemma Bovery vagy a Coco Chanel volt, témájával azonban Fontaine a történelmi film komplex műfaját kerülgeti.
A melodráma szelíd érintése
Az intenzív érzelmek ábrázolása nem idegen François Ozontól, valamint az sem, hogy ezt diszkrét formában tegye. A melodráma, melynek a filmtörténetben olyan kiemelkedő művelői voltak, mint a Frantz eredetijét jegyző Ernst Lubitsch vagy a korai Ozon-példakép, Rainer Werner Fassbinder, erre alkalmas terep, s Ozon valóban komolyan veszi a diszkréció, az elegancia és a visszafogottság érzelemkifejező erejét.
Egy szerelem romjain
Kiszolgáltatott és kellemetlen családi körülmények közé vezet Joachim Lafosse belga rendező Rég nem szerelem című drámája. Egyszerű, főleg két ember interakciójára épülő története sem enged ki könnyen zárt közegéből, de kifinomult stílusának köszönhetően is sokáig hordozzuk magunkban ezt a filmet.
Nehéz szívvel franciául
A Frankofón Filmnapok mintha „megkomolyodott" volna. Ez az érzés a nyitófilm mellett a szekciók megnevezésében és a hozzájuk társított filmek többségében is kimutatható volt: a Patthelyzet társadalmi-gazdasági problémákat feszegetett, az Igazságkeresés az ember alapvető igazsághajszolási kényszerét kísérelte meg bemutatni, a Válságkezelés pedig az ellentétes nézetek, eltérő világlátások ütköztetése mentén építkezett.
Van zsákomban minden rossz
Billy Bob Thornton megint teli zsákkal érkezik az idei év egyik legharsányabb karácsonyi folytatásfilmjében, a Tapló Télapó 2.-ben. Az 1. részt ismerve azonban számíthatunk rá, hogy semmi jó nem lapul benne. Mert ez a télapó bizony rosszabb, mint valaha.
Egy csipetnyi Cannes – 6. Mozinet Filmnapok
A Mozinet neve idén ősszel, október 28-31. között már 6. alkalommal fémjelzi azt a szemlét, amely rangos fesztiválok, ezúttal elsősorban Cannes sikerfilmjeinek premier előtti vetítését vagy újranézését kínálja. A forgalmazó, melynek egyébként is rengeteg cannes-i díjnyertes produkció bemutatását köszönhetjük, olyan darabokat hoz a legszínvonalasabb francia filmfesztiválról, melyek egyrészt ott debütáltak a nagyközönség előtt, másrészt többségük fontos díjakkal tért haza.
Aki görög, az is marad
Bazi hosszú idő telt el az eredeti produkció óta, ez azonban meg sem kottyant a Portokalos családnak, akik a Nanny McFee – A varázsdada rendezője, Kirk Jones vezénylete alatt térnek vissza a mozivászonra, hogy újra lagzizzanak egy jót. Aki szerette őket harsányságukért, most meggyőződhet arról, hogy még mindig nagyon, de nagyon görögök.
Szív küldi
A romantikus komédia még francia vonalon is kényes műfaj, nagyon körmönfontan kell bánni vele, hogy giccs helyett minőségi és élvezhető filmtermék kerüljön a vászonra. Az ovidiusi babérokra törő Emmanuel Mouret egész jól műveli ezt a zsánert, mely a Szívecskéimben is szemügyre vehető.
Francia hírességek a Frankofón Filmnapokon
A tavalyi rendezvényhez képest ebben az évben mintha csöndesebbre sikeredett volna a Frankofón Filmnapok, ám most sem múlhatott el kiemelkedő produkciók és illusztris vendégek nélkül, sőt, programja javát francia színészhírességekre építette. A fesztivál ezúttal is ügyesen vegyítette a nagyközönségnek szóló filmeket a rétegközönséget megszólító darabokkal, melyek közül néhánnyal még később is találkozhatunk a mozikban. A francia kultúrához és nyelvhez kapcsolódó filmeket Budapesten elsősorban az Uránia Nemzeti Filmszínházban és a Cirko-Gejzír moziban láthattuk a Filmnapokon, a Francia Intézetben és több vidéki nagyvárosban pedig még zajlanak a vetítések.
Rossz kisfiam
Az Így jártam a mostohámmal – mely az eredeti forgalmazásban szimplán csak Lolo címen (a kulcsszereplő nevén) fut – egy jobb sorsra érdemes vígjáték. Julie Delpy ezúttal is egy családi probléma közepén találja magát, felhígított ödipuszi meséje viszont még akkor is szólhatna őszintébben a témáról, ha tudva levő, hogy a rendezőnő nem akart túlzottan belebonyolódni mondanivalójába.
Isabelle Huppert-rel csábít a Frankofón Filmnapok
A 2016-os Frankofón Filmnapok és Fesztivál Isabelle Huppert-rel csábít moziba, aki nemcsak a plakáton álmodozik kortalanul és érzékien, hanem a fesztiválprogram retrospektív, többnemzetiségű darabjaiban is, a frankofónia megszemélyesítőjeként. A francia nyelv kulturális ünnepe idén 6. alkalommal kerül megrendezésre.
Eisenstein hátsó perspektívából
Magyarországon Peter Greenawaytől utoljára a 8 és ½ nő című 1999-ben készült filmet mutatták be moziforgalmazásban, azóta a Tulse Luper bőröndjei-trilógia és az Éjjeli őrjárat fesztiválok programjába, filmklubokba vagy DVD-tokba szorult. Ínyencség tehát, hogy újra a vásznon üdvözölhetjük őt, egyszerre tapasztalva ismerős és átalakult stílusjegyeit Eisenstein Mexikóban című produkciójában.
Vissza az arénába
Az utóbbi évek leginkább szemmel tartott, óriási izgalommal várt kasszasikere, Az Éhezők Viadala utolsó részéhez érkezett, mellyel már önmagában csalódást okoz, hiszen – több részre bontott befejezés ide vagy oda – végleg elfogyott az alapanyag. Az elkészült utolsó darab viszont korrekt lett, mert képes továbbvinni a sorozat korábban megteremtett erényeit, egy-két jelenetét azonban nem ártott volna jobban átgondolni.
A kamaszok megint belehúznak
A Szégyentelenek erősen provokatív stílusa miatt majdnem mozin kívül rekedt, hiszen egy ideig kérdéses volt, hogy bemutatják-e nálunk Larry Clark legfrissebb elmeszüleményét. A film végül – a korábbi legmagasabb korosztály besorolás ellenére – moziba kerülhetett, így 18 év felett szabadon válthatunk jegyet Clark kései kamasz-szexuáliájára.
Menő Münó
Sajátos meseszövés és visszahúzódó báj teszi ellenállhatatlanná a Münó, a holdbéli manó című francia animációs filmet, mely egy szokatlan bolygó szokatlan lakójának napfényes és holdvilágos történetét meséli el. Talán elég a túlcsorduló fantázia ahhoz, hogy megszeressük?
Kézjelek és hangjegyek
A franciák már megint a fogyatékosság kérdését feszegetik, ezúttal a siketnémaságon keresztül, s hogy mennyire jól teszik, azt A Bélier család népszerűsége is igazolja. A film, amely hazájában legyűrt pár amerikai nagyprodukciót, egyszerű humorával, nagyon mai témafelvetésével és félelmetesen hatásos érzelmességével vesz le a lábunkról.
Besárgult a mozivászon
A mizantróp Gru függelékeiként megismert apró és sárga kitudjamicsodák, népszerűségüknek hála, kaptak egy szép kerek filmet, melyből igenis világossá válik, hogy kicsodák, micsodák is ők. A jól besárgult minyongenezisben Pierre Coffin, a Gru 1-2. elsőszámú rendezője (és a főminyonok szinkronhangja) Kyle Balda társrendezővel bizonygatja, hogy lényecskéi érdemesek az önálló nagymozira.
A szex (már) nem elég
Tonie Marshall dolgozott már Nathalie Baye-jel, Audrey Tautou-val és Catherine Deneuve-vel, s új produkcióját is egy igazi nagyágyúval (vagy stílszerűen nevezve szexbombával) igyekezett megtámogatni. A Sophie Marceau-val forgatott Szex, szerelem, terápia valószínűleg mégsem lesz elsőrangú sztármozi, hiszen az a fránya szex ehhez már nem elég.
A svédek is szeretik a svédasztalt
A Svédországban sikerrel futó „Sune” gyerekkönyvszériából filmtrilógia készül, melynek első része a Szeleburdi svéd család nyaral: All Inclusive. Az ifjúsági mozi egzotikus helyen, Görögországban nyaraltatja hőseit, akik kicsit sem olyan decensek, mint az Ikea-katalógusok jólfésült családmodelljei.
Nevetve mesélni a vegyesházasságokról
A Bazi nagy francia lagzik rendezője, Philippe de Chauveron elkísérte filmjét a magyarországi bemutatóra, és elkísérte a történet egyik kiemelt szerepében feltűnő Noom Diawara is. A vígjátékok avatott francia szakértőjével, aki nem csak rendezőként, de forgatókönyvíróként is tevékenykedik és a stand-up comedys múlttal rendelkező színésszel a bemutató kapcsán beszélgettünk.  
Sokszínű előítéletek
A francia Philippe de Chauveron rendezői munkáit hazánkban eddig nem övezte zajos siker – vagy nem is volt lehetőségünk megismerni ezeket –, a Bazi nagy francia lagzikkal azonban igazi sikerprodukció látogatott el hozzánk. A film az előítéletességet neveti ki jól fejlett humorával, miközben még romantikus is, mert cselekménye négy esküvő körül bonyolódik. Christian Clavier főszereplése már csak a ráadás.
Házhoz jön a szépirodalom
A magyar közönség leginkább az Audrey Tautouval leforgatott Coco Chanel kapcsán véshette emlékezetébe Anne Fontaine rendezőnő nevét, aki ezúttal egy lírai hangvételű tragikomédiát készített. Legújabb filmes munkája, a Gemma Bovery egy nagy világirodalmi klasszikust éleszt fel – egyszerre rendhagyóan és rendbontóan –, címét olvasván nem is olyan nehéz kitalálni, hogy melyik remekműről lehet szó.
Határainkon túl
Bemutatása előtt az új Életrevalókként emlegették a Sambát, de vajon Olivier Nakache és Eric Toledano valóban ugyanazt szerették volna közölni, mint a 2011-es sikerfilmben? Aligha, s bár kiindulópontja hasonló, az ellentétes származású emberek érzelgős kötőanyaga ezúttal a szerelem, mely a multikulturalizmus jegyében szökken szárba a film hősei között.    
Drágám, kölcsönadnád a nőiességedet?
François Ozonnak idén is sikerült beletenyerelnie egy olyan gender-problematikába, mely a nagy átlagtól eltérő, de a nagy átlagot feltételezhetően érdeklő életmódot és szexualitást sugall. Transzvesztita történetére remélhetőleg ma már nem néz görbe szemmel a nagyvilág, főleg annak ismeretében, hogy a provokatív jelleg helyett humor és érzékeny pszichológia adja Az új barátnő sava-borsát.
Rosszalkodás kisiskolás fokon
A kis Nicolas kalandjai Laurent Tirard direktori tevékenykedéséig csak könyv formájában léteztek, 2009-ben viszont elkészült a Nicolas az iskolában című filmes feldolgozás. A népszerű gyerekregény-széria első, és talán legjobb moziváltozata, bár kis késéssel, de hozzánk is megérkezett, hogy népszerűsítse Nicolas, a hétköznapi francia gyerkőc kacagtató kalandjait.
Megfiatalodott a Frankofón Filmnapok
A Francia Intézet idén 15. alkalommal rendezi meg a Frankofón Fesztivált, melynek leginkább várt és látogatott eseménye a Frankofón Filmnapok. A kerek egy hónapnyi programsorozatot kínálgató Fesztivál bevezető filmes rendezvénye immáron 5. évét tapossa, kellő tapasztalatot gyűjtött zsengeségét pedig mivel is ünnepelhette volna jobban, mint a fiatalságról szóló filmek tömkelegével?
Ozoni variációk sok témára
François Ozon manapság a legnépszerűbb francia, ám a hollywoodi álomgyár által még érintetlen rendező, kifogyhatatlan témabeli és műfaji variációk lapulnak tarsolyában, széles közönséget tud bűvkörébe vonni. Kellően (és vállaltan) excentrikus művészszemélyiség ahhoz, hogy kibeszéljen minden kellemetlen témát, és ha szükség van rá, provokáljon. Az idei Frankofón Filmnapok programjában szerepel A házban, valamint a Fiatal és gyönyörű ismétlő vetítése, ráadásul premier előtt tűzi műsorra az Uránia mozi Az új barátnőt, ami március 19-én kerül a mozikba.
Az 5. Frankofón Filmnapok
A 15. Frankofón Fesztiválon belül 5. alkalommal nyit kaput az Uránia Nemzeti Filmszínház a frankofónia nemzeteken átívelő kifejezése alá tömörülő filmtermésnek, mely a Budapesti vetítéseket követően Miskolcon, Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Tatabányán, Szombathelyen, Egerben, Jászberényben és Szolnokon sem mulasztja el szórakoztatni a vidéki nagyvárosok közönségét.
Schiller biedermeier babái
A Weimari Klasszikusok ifjabb írójáról készített kosztümös szerelmi drámát Dominik Graf, a főként tévéfilmes munkákat maga mögött tudó német rendező. A két nyelven, németül és franciául szóló Szerelmes nővérek című produkció Schiller rejtőzködő viszonyairól rántja le óvatosan a leplet.
Festménymese, filmvalóság
Az amerikai Edward Hopper festészeti munkái különösen élethű, valóságszerető, mégis elméleti, elvont darabjai kora művészetének. Képei szinte komplett, ám teljesen szabadon értelmezhető történeteket zárnak magukba, melyek erős, kővé dermedt látványát ezúttal nem valamelyik filmtörténeti géniusz, hanem egy kevésbé ismert, ám sokat tapasztalt művész, Gustave Deutsch "filmesíti" meg, a szó legszorosabb értelmében.
Mágikus menedékhely
Egy pillanatra hunyjuk be a szemünket, és képzeljünk el egy kopott pesti bérházat, melyet mágikus lények lepnek el, úgy mint manó, hobbit, elf, troll, tündér, szalamandra, sárkány és garabonciás. Ráadásul ezek a különleges szerzetek hétköznapi, igazi magyar talajból gyúrt külsőt öltenek. Bizarrnak tűnik, de pontosan ezt tette Tasnádi István A kőmajmok háza című ifjúsági regényében, mely először 2012-ben jelent meg, s kiadása idején meg is választották az Év Gyermekkönyvének.
Össznépi Középfölde-sóvárgások
Peter Jackson legújabb, egyben utolsó (?) Középfölde-kalandja a sóvárgások grandiózus ütközete, az elvakultságból zendített végső összecsapás. Minden sereg ácsingózik valamire, őshazára, kincsre, hatalomra vagy puszta életben maradásra, s győzni akar törp, tünde, ember, ork és hobbit, meg a többi függelék. A film láttán ellenben a néző is sóvárog kicsit, valami másra, valami régi jó lendületre.
Harcról fecseg a poszáta
Az éhezők viadala-széria eddig jól teljesített a mozi hatalmas arénájában, és időközben még az „ifjúsági”, „népnevelő”, „társadalomismereti” és hasonló kategóriákból is ügyesen kibújt, mert profi munka és van neki aurája. Az új darab, A kiválasztott 1. című majdnem befejezés, kioldalogva az önkényuralomból, hála a jó égnek belecsap az akcióba, de vissza is vesz belőle, mert a vég még messze van. Addig akár elolvashatjuk a könyveket is, jövő ilyenkorig, a következő éhezésig bőven lesz rá időnk.
A szerelem szeánsza
A Káprázatos holdvilággal Woody Allen ki tudja, hányadik habkönnyű filmrománcát készíti már, de a néző orra előtt elhúzott mézesmadzag még mindig működik és működni is fog. Mindenki kedvenc mozibölcselője, aki magát sem veszi túl komolyan, ezúttal a '20-as évek francia Riviéráján ujjgyakorlatozik.
Fekete, mint az ében, fehér, mint a hó
Az idei Spanyol Filmhéten akár némafilmet is nézhetett a közönség, ha elcsípte Pablo Berger Hófehérkéjét. Nem a hangosfilm beköszönte előtti termésből származik azonban e feketeségbe-fehérségbe burkolt mozi, hanem korunk filmtörténeti kihívása és szabados meseértelmezése.
Szexvonat a pénz fővárosába
Zürichben prostitúcióval legendás összegeket lehet keresni, még az utcai meló és az autósszex is jól fizet. A szomorú ebben az, hogy országunk lányai is érintettek a témában, erről regél nekünk egy svájci rendező, Men Lareida, akinek Viktória – A zürichi expressz című filmje a szexmunka borzalmaival és a hátrányos helyzetű szűkölködők rossz választásaival szembesít.
Grátisz belépő
Kint voltunk, vagy nem voltunk kint a Szigeten, ez évről-évre az augusztus egyik kulcskérdése. A Free Entry lánykái zsebpénz híján sem szeretnének lemaradni az össznépi bulizásról, így a karszalag hamisítás rafinált módszeréhez folyamodnak. A fesztivált rózsaszín szemüvegükön, szembe lógó frufrujukon keresztül láttatja Kerékgyártó Yvonne rendező.
Apám, a kísértet
Hazai terepen kevéssé jellemző, hogy kísértetsztorikkal próbálkozna a filmgyártás, az Utóélet viszont merészen, bár rendhagyóan belevág. Kísérteties fővonala mellett falusi hévvel vesz szájára testet, lelket, elmét és sok viselt dolgot, sőt, mókával és kacagással feszíti keresztre nagy félelmünket, a halált.
Szórakoztató hangjegyuniverzum
Az Egyszer rendezője, John Carney elkötelezett híve a zene filmhatásokat megsegítő, megsokszorozó alkalmazásának, ezért az idén moziba kerülő Szerelemre hangszerelve című vígjátékában ismét megzenésíti a filmkockákat.
Nincsen tövis rózsa nélkül
A francia Christophe Gans hosszú alkotói szünet után A Szépség és a Szörnyeteg világszerte ismert sztoriját tartotta érdemesnek az újrafeldolgozásra. A rendező-forgatókönyvíró szinte festményt alkotott a vászonra a 18. századi romantikus varázsmeséből, Belle és az oroszlánfejű szörny szerelméből.
A lakótárs-puzzle kirakása
Cédric Klapisch francia rendező a tavalyi évben leforgatta korábbi sikerfilmje, a Lakótársat keresünk harmadik részét, záró fejezetét. A Már megint lakótársat keresünk felnőtt problémákról, felnőtt útkeresésről szól, ám a film – legnagyobb örömünkre – nem kíván leragadni a passzív önsajnálatnál, hanem alkotó problémamegoldásra sarkall, friss természetességgel, stílusosan.
Mesés sóhaj a Föld tüdejéből
Thierry Ragobert francia rendező Amazónia 3D című mozija – melynek premier előtti vetítéseit leleményes húzással a Föld napjára időzítette a hazai forgalmazó – szelíd történetével egzotikus bolyongásra invitál az amazonasi esőerdőbe. A természeti valóság puszta lefilmezését nagyszerűen kamatoztató fikciós dokumentumfilm cselekménye végtelenül egyszerű, ám mégis lenyűgöző, mert képkockáit maga a friss élővilág szervezi hiánytalan mozgóképes egésszé.
Az angyalok márkinője újra angyali
Nosztalgiát ébresztő sikerregény- és sikerfilm-széria nyomán készült Ariel Zeitoun filmadaptációja, az Angélique. A XIV. Lajos korába kalauzoló feldolgozás egy fiktív, arisztokrata származású kalandornő hol idilli, hol viszontagságokkal teli sorsát festi meg, testközelbe hozva a főhősnő szemszögéből láttatott történelmet.
Éretlen tanárok, éretlen film
Francia nyelvterületeken igen közkedveltek a – jobbára komikus hangvételű – képregények és a belőlük készült adaptációk. Láthattuk már filmvásznon a gall Asterixet, a múmiavadász Adèle-t, a riporter Tintint és a cow-boy Lucky Luke-ot is. Pierre-François Martin-Laval Nagytudásúak című vígjátékával egy hazájában népszerű, relatíve új képregényt, a Les Profs című bande dessinée-t fordítja egy másik vizuális műfaj, a mozgókép nyelvére.
Sikkes frankofónnak lenni
Manapság sikkes frankofónnak lenni, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Frankofón Filmnapok lelkes szervezése, stabil színvonala, humánus céljai és az erre buzgón ráharapó, mindenható közönségbázis, mely 2014-ben már negyedik éve látogathat el a rendezvényre.
Dickens szép reményei
Charles Dickens haláláig titkolt szeretője Claire Tomalin regényének és Ralph Fiennes filmjének köszönhetően most kilép a nyilvánosság elé. A titokzatos szerető Nelly Ternan története, aki hosszú éveken át a háttérbe húzódva volt meghatározó szereplője az író magánéletének.
Maisie már nem tudja, ki volt Henry James
David Siegel és Scott McGehee Maisie tudja című érzékeny drámájának vajmi kevés köze van a film azonos című alapművéhez, valamint annak szerzőjéhez, a lélektani realizmust tökélyre vivő Henry James-hez. Elrettentő tanmeseként azonban kiválóan működik, melynek formájában sokunknak érdemes szembesülni a rossz, valamint az azt felülíró jó nevelési példákkal.
Nevelésmódszertan a kréta korból
Úgy tartja a közhiedelem, hogy az évek száma és a bölcsesség együtt jár, érdemes hát tanulni az idősödő lelkektől. Ha pedig a leckét több millió éves múlttal, nemes ősökkel rendelkező élőlények mesélik, nem árt odafigyelni a tanulságra. Játékos fordulattal élve most a földtörténet középidejében kihalt dinoszauruszok és szárnyas barátaik válnak tanítómesterré egy szórakoztatóan didaktikus kalandfilmben.
Hegyfoglalás Sárkányföldén
A sárkányok mindig kivételes helyet foglaltak el a mozi történetében, meseszerű lényük ábrázolása kihívás a filmkészítők számára. Az utóbbi években ismét szívesen vendégeskedtek moziban, tévében egyaránt, elég csak az olyan darabokat felidézni, mint a Harry Potter és a Narnia krónikái egyes részei, a Trónok harca-széria vagy Az így neveld a sárkányodat című animáció. A hobbit – Smaug pusztasága most egy excentrikus, mégis káprázatos sárkányképpel gazdagítja tovább a filmtörténetet.
A lángra lobbant történet
Az éhezők viadala nem elégedett meg a média és a bizarr valóságshow-k karikírozásával, mondanivalóját inkább (ál)történelmi távlatokba vetítette. A show folytatódik, Az éhezők viadala: Futótűz az első részben felvillantott eljövendő rémségekkel riogatja tovább a disztopikus világgal ismerkedő nézőket.
Ifjúkori baklövések
A hiedelmekkel ellentétben nem biztos, hogy kellemes férfimunka spermadonornak lenni, ám kizárt, hogy a fiola megtöltése közben bárki végiggondolná a leadott mintából születendő gyermekkel járó felelősségvállalást. Ken Scott rendező Starbuck című vígjátéka ezt a témát fűzi tovább és túlozza el a végtelenségig, avagy lehetséges egyszerre 142 egykori lombikbébiről apaként gondoskodni?
Egy szürreális lótuszvirág szomorú mellékhatásai
Boris Vian és Michel Gondry meglepő, de egyáltalán nem véletlen találkozásának lehetünk tanúi a boncasztalon, ha a Tajtékos napokra váltunk jegyet. S hogy a végeredmény valóban szép-e, az már ízlés kérdése, ám a film láttán egy életre megjegyezzük, hogy a tüdőlótusz bizony csúnya valami.
Ismétlés franciából
Az Anjou Lafayette rendezésében idén is volt Francia Filmtavasz, Budapesten ezúttal duplázott is a fesztivál, emellett a megszokott módon több vidéki nagyvárosban is megfordultak az eseménysorozat filmjei.
Egy félszerzet várva várt utazása
Peter Jackson, Fran Walsh és Philippa Boyens, avagy A Gyűrűk Ura forgatókönyvírói, kiegészülve az eredeti rendezőnek szánt, hajdani producerrel, Guillermo Del Toroval, ezúttal J. R. R. Tolkien egy rövidebb, kevésbé ismert írását, A hobbitot kapták billentyűzetük alá. A Peter Jackson rendezésében megvalósult produkció végül három részesre duzzadt, és a film készítői mindent megtettek annak érdekében, hogy technikailag se maradjon alul az új trilógia a régihez képest.
Vámpír lesz a lányból
Fekete, piros és fehér színek a főcímben, akárcsak a híres könyvszéria nyomtatott példányain. A Hajnalhasadás közeleg, ami egyben a Twilight-saga produkciók utolsó része. A rendezői székben ezúttal ismét Bill Condont üdvözölhetjük, Stephenie Meyer négy kötetes könyvsorozatának utolsó példányát pedig az eddigiekhez híven Melissa Rosenberg írta vászonra.
Egyszer kopp, sokszor hopp
Hajléktalanfilmet már kaptunk a franciáktól, ám Xabi Molia szociálisan érzékeny darabjában olyan munkát tisztelhetünk, ami reálisabb dimenziókba vezet, és csak nagyon halványan őrzi azokat a szimbolikus jegyeket, amit A Pont-Neuf szerelmesei vagy a Versailles. A Hétszer lenn, nyolcszor fenn hátterében a buddhizmus húzódik meg csöndesen, kérdés, hogy ez illik-e a történethez.
Az egyiptomi Coming Out és a szaunatörténeti kutatások
Egy kényes francia és egy délceg északi fiú agyonbonyolított love story-ját kíséri végig Mikael Buch elsőfilmes munkája, mégpedig úgy, hogy közben a rendező sem felejt el nevetni saját történetén. A Szauna Párizsban szellemesen abszurd modorban bővíti a queer-mozik évtizedek óta szélesedő gyűjteményét, és szemtelenül beszél ki egy másik népszerű tabutémát, a zsidóság kulturális hagyományait.
Párizs vs. New York
Julie Delpy első önálló munkája, a 2 nap Párizsban után négy évvel elkészült a folytatás, a 2 nap New Yorkban. Főhősnőnk éppen szakít korábban megismert párjával, és összebútorozik egy színesbőrű Obama-rajongóval. Mindennapjaikat felkavarja Marion zajos, francia családtagjainak látogatása, akik a fotóművésznő kiállítására érkeznek. Vajon kibírja a csöndesebb amerikai mentalitás a harsány francia ostromot?
Szószátyár születésnap
Julie Delpy negyedik önálló nagyjátékfilmje, a Francia hétvége egy nagycsaládos ünneplés apróbb-nagyobb eseményeit vállalkozott vászonra vinni, megőrizve a születésnapon zajló szituációk természetes áradását. És persze a szavak bőséges csődületét, ami az összejövetelt kíséri.
Eseménydús napok Frankofóniában
Már az első Frankofón Filmnapok is alapos szervezésre vallott, és a sztárok sem kerülték el a filmek stáblistáját, mégsem övezte zajos siker a széles programot, nem volt olyan produkció, ami igazán megrengette volna a moziszéket. A második rendezvénysorozat most rástartolt a külföldi fesztiválsikerekre, és szerencséjére még Oscar is beleszólt a történet alakulásába.
Vérözön lábai között
A Twilight-szériának lassan bealkonyul, hiszen korunk egyik legnagyobb hatású regény- és filmfolyama is a végéhez közeleg. A Hajnalhasadás I. a vég kezdete, mert marad még egy epizód 2012-re is, amit szintén a Dreamgirls-ös Bill Condon jegyez majd, akárcsak az első részt. A negyedik egész estés Alkonyat-mozi szinte elveszti vámpírfilm jellegét, de a vérrel ezúttal sem spórol a produkció, csak épp nem a vérszívás apropóján.
Felelősségük teljes tudatlanságában
A francia színész-rendező, Guillaume Canet két estére is elegendő (2 és fél órás!) filmje tavaly már felbukkant a Frankofón Filmnapokon, bemutatója viszont idén novemberre csúszott. Az Apró, kis hazugságok hosszasan ízlelgeti a szereplők közötti viszonyokat az urbánus Párizsban és az autentikus francia plázskörnyezetben.
RetrOzon
Ozon nem vész el, csak átalakul. Sokadik meghökkentő stílusváltásán vagyunk már túl a francia rendezőnek, aki ezúttal egy nagy adag pomádéba nyúlt. A retró még számára is színes, szagos és rágós falat, ám hősnője, aki egy igazi született feleség, még ebben a lekerekített világban is megállja a helyét, feltéve, ha nála van a hajcsavarókészlete.
Hazugságok (haj)hálójában
Egy rossz helyen landolt szerelmeslevél káros és áldásos hatásait meséli el Pierre Salvadori rendező a Mosás, vágás, ámításban, új filmjét pedig nem más, mint Audrey Tautou hazudozza végig - egy fodrászszalon ollócsattogásaival kísérve.
Mentsvár a tengerparton
François Ozon, aki előszeretettel váltogatja a habkönnyű és a véresen komoly témákat, most ismét tajtékosabb vizekre evez. Utoljára mozgóképes „lányregénye”, az Angel láttán kapta fel fejét a közönség, mert hát tudva levő, hogy Ozon képes szélsőséges műfaji kalandozásokra, de ilyet még nem láttunk tőle. Habos-babos filmjének sikere után viszont korábban elindított halál-tematikáját kezdte tovább szövögetni, ennek folyománya, a Menedék a Titanic Filmfesztivál programjában is szerepelt már tavaly.
Egy galamblelkű krumplifej irodalomórái
Jean Becker már A lápvidék gyermekei című filmjében is a meditatív vidéki nyugalmat használta forrásként és háttérként képeihez. Nincs ez másképp most sem, mert a Nem beszélek zöldségeket is az élet csöndes oldaláról mesél, bár, ha lehet, Becker még takarékosabban bánik a cselekményszövéssel, mint valaha.
Bienvenue, Frankofón Filmnapok
Az idei év egyik örömteli mozgóképes képződménye a Frankofón Filmnapok. Bizonyára sokunknak hiányzott az elmúlt két évben a kultrendezvénnyé nőtt Francia Filmnapok, amit fel már nem támaszthattak hamvaiból a szervezők, de kreáltak helyette valami hasonlót, valamit, ami nevében és irányultságában hasonlít hozzá. Reméljük, hogy hatásában és hangulatában is utoléri, vagy túl is szárnyalja a népszerű elődöt.
Fapados kalandtúra Velencében
Vajon tényleg leesik minden pasi álla, ha Angelina Jolie ellibben előtte? Nem hinném. Az utazó jeleneteinek nagy százaléka mégis ebből szeretne profitálni. Na jó, meg persze Velencéből, amitől azért jogosabban marad tátva a száj, mint a rögtönzött divatbemutatóktól. A kérdés az, hogy vár-e még ránk extra meglepetés a fapados velencei fenékriszáláson kívül Florian Henckel von Donnersmarck filmjében.
Az élet konyhasója
Több, mint két órányi utazást kínál aranytálcán az Ízek imák szerelmek Julia Roberts evős-ivós, meditálós-szerelmes alakításával, sok-sok képben elmesélve ezt a nagy ívű, szabadon lapozgatható turistakalauzt. Toldozásra-foldozásra szorul ugyan, mert néprajzi ismereteit jól elméretezte, mégsem kidobott pénz, ha mi is repülőre szállunk egy mozijegy áráért.
Kriptaszökevények a Louvre folyosóin
Luc Besson elővett egy férfias, feleselős papírmasé öreglányt Jacques Tardi 70-es években népszerű képregényeiből, és faragott belőle egy ifjú, vonzó, ám ugyancsak szemtelenül szájaló, elmés üstökét habos kalapok alá rejtő hölgyeményt, a múmiákkal diskuráló és őslényeken lovagló Adèle Blanc-Sec-et.
Ír és kortárs tánc fúziója
Tánc és tánc jelentősen különbözhet egymástól, jelen előadás azonban mégis a kapcsolódási pontokat keresi. A Con-Fusion Dance ír és kortárs elemekkel dolgozó Kortárs Ír Tánc performansza a két stílus közötti válaszfalat döngeti erősen, eddig szerencsére vastapsos sikerrel.
Tétova szonáta
Stéphane Brizé Tétova tangójának szerelemértelmezése vajon megállja-e helyét egy francia kisváros műértő tanárnőjére és izmos kőművesére adaptálva? A Mese a szerelemről nem kevésbé tétova hősei tangó helyett ezúttal egy hegedűszonáta dallamaira gabalyodnak egymásba.
Bella szűz marad - vérkép csata után
Ha még nem tudnánk, hogyan kell letörni egy újszülött vámpír fejét, akkor mindenképpen nézzük meg a Twilight-saga harmadik darabját, mert hasznos tanácsokkal szolgál e téren. Cullenék a seattle-i vámpírok ellen kelnek birokra Stephenie Meyer bestsellerének legújabb moziváltozatában, de vajon a sok harc közepette lekerül-e Belláról az erényöv és ép marad-e nyakán a bőr?
„Csuklyás Robin” csuklya nélkül
Nottingham és a sherwoodi erdő – ahol manapság egy pláza aljában találjuk a hajdani szegénynegyed múzeális relikviáit – valahogy mindig újra és újra elcsábítja a filmipart. Eddig nem nagyon láthattunk olyan feldolgozást, ami ne táplálná az évszázados Robin Hood-ideált, a sherwoodi erdő tüzes íjászáról formált kulturális képet. A legújabb produkcióban Ridley Scott tesz kísérletet a mítosztörésre.
Cunami egy kanál vízben
Az ázsiai partokat sújtó szökőár láttán egy életre megtanultuk, hogy mit jelent a 'cunami' kifejezés. A több méteres „parti hullámot” és az általa letarolt térséget az utóbbi években kezdte felfedezni a filmművészet, így Fabrice Du Welz Vinyan – Elveszett lelkek című filmje egyedi kezdeményezésnek tűnik, különösen, ha műfaji szempontból vizsgáljuk. Sűrű kérdőjeleket hagy azonban maga után a Vinyan, és nem csak a bizarr thriller-horror séma és a katasztrófa-sztori összeházasítása miatt.
A vérrel pingált Báthory-szürreália
Báthory Erzsébet, a magyar "vérszívó" szépség az öröklét spirituális és felvilágosult úrnőjeként gyógyít, kotyvaszt és irányítja birtokait a szlovák képvarázsló, Juraj Jakubisko vérbő szerelmi és rémdrámájában. Színpompás vérfürdője szemvidító látvány, egy rakás avítt celluloid darabbal a felszín alatt.
Rembrandt szeme – 3. rész
Rembrandt az Éjjeli őrjáratban egy több apró "festékdarabból" összekomponált utat jár be, és miközben a festészet technikai és elméleti lehetőségeit kutatja, az út végén felnyílik szeme a nőre, aki kiemeli őt a sötétségből, a vakságból. (Az első rész itt , a második rész itt olvasható.)
Rembrandt szeme – 2. rész
Mit láthatott Rembrandt, aki "mérföldnyi sötétséget" festett, és aki az "éjszakát figyelve" építette föl vásznait? Greenaway misztikus elmélete azt meséli az Éjjeli őrjáratban, hogy a festő művészete a vakságból születő látás dokumentuma. ( Az első rész itt olvasható. )
Tim Burton tükrén túl
„A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.” – mondja Lewis Carroll allegorikus meséje, az Alice Csodaországban.
Esküvő Nyomorországban
Fenekestül felforgatott realitás jelenik meg az Alíz és a hét farkas mesevilágában, amely a valóság darabjaiból építi fel szürreális és groteszk képét szereplőiről és zárt szituációs drámaközegéről. Paródia-hang „Nyomorországból”.
Rembrandt szeme – 1. rész
Greenaway szerint Rembrandt Éjjeli őrjárata egy bűntényt foglal keretei közé, miképpen anno a rajzoló grafikái tették. A kérdés itt is az, hogy megtalálhatja-e a főhős a rejtély kulcsát, avagy létezik-e egyáltalán megoldás (megváltás?) az átlagon felüli látással és egyben vaksággal megáldott-megvert művész számára.
Csontvelő a fa alatt
Ez a francia ünnepi mese a maga nemében igen cinikus alkotás. Arnaud Desplechin filmje még véletlenül sem használ olyan kliséket, mint a karácsony környéki ványadt műsorkínálat. Ehelyett inkább meginvitál minket pár megmosolyogtató konfliktussal teli beszélgetésre, amolyan franciás modorban, felékesítve karácsonyfáját egy közelgő tragédia díszeivel.
Veszedelmes viszony
Michelle Pfeiffer szecesszióba burkolt alakja láttán kicsit kínos arra gondolni, hogy már a második filmben siratjuk el a színésznő hervadó szépségét. Stephen Frears hajdani Madame de Tourvel-je a Veszedelmes viszonyokból most Lea de Lonval, a kiöregedett kurtizán szerepében csábít újra fiatalabb férfit magához, ahogyan tette ezt Amy Heckerling kétes színvonalú komédiájában, az Anyád lehetnékben.
Gyöngybe foglalt varázsmese
Karácsony közeledtével valahogy fogékonyabbak vagyunk a tündérmesékre. Akár a meleg szobában, akár a mozi sötétjében nézzük az olyan varázsmeséket, amilyen Csupó Gábor Holdhercegnője, az ünnepi hangulat nosztalgikussá bűvöli a fantasztikus történetekkel töltött perceket. A hazai vonatkozású film talán legnagyobb erénye, hogy ismert motívumain keresztül régi elfeledett mesék élednek újjá.
Ugassuk inkább a Holdat…
Cirka egy éve száguldott be a Twilight-saga nyitódarabja, az Alkonyat a hazai könyvesboltokba és mozikba. Sikere óta gomba módjára szaporodnak a romantikus vámpírtörténetek, elég, ha csak a metróplakátokról csorgó reklámvéres sztorikra gondolunk, amellyel egy-egy vámpírrománcot kínálgatnak a kiadók.
Báthory Erzsébet vérben fürdő széphistóriája
Báthory Erzsébet hasonlóan kellemetlen háttértörténettel vonult be a kulturális emlékezetbe, mint a filmművészetben már mindörökké magyar akcentussal megszólaló Dracula gróf. Szűzlányok vérében fürdő, vérszomjas bestiaként tartja őt számon a történelmi bulvár. Julie Delpy filmjében a csejtei Vérgrófnő ugyan a reménytelen szerelem áldozata, ám ez a gondolat sem elég ahhoz, hogy revideálja a grófnőt alakját vagy hitelessé tegye az igencsak „vérszegény” filmet.
Ízelítő a balga belga humorból
Félreértés ne essék, a címbéli szójáték nem negatív kritika akar lenni, sőt. Aubier és Patar új munkájával ugyanis a belga-francia animáció egy figyelemre méltóan őrült darabja látogat el hozzánk: érdemes részt venni ebben az eredetileg tévészériaként elhíresült, önmagán is ironizáló, kétbalkezes komédiában.
Majdnem szajha?
Coco Chanel ollójának varázsa abban állt, hogy kényelmes és egyszerű, mégis stílusos mintájú véget szabott az 1910-es évek fodros-csipkés divatjának. Legendás kiskosztümjét, tengerészcsíkos-nagykockás darabjait és fekete-fehérbe burkolózó művészi kreációit örömmel üdvözölhetjük az Audrey Tautou főszereplésével készült Coco Chanel (Coco avant Chanel) című filmben, divathóbortunknak összességében mégis csalódás okoz a mozi haute couture-je…
Ballada tűnt idők asszonyairól
A francia nő fogalma a kultúra történetének folyamán eggyé vált a szépség, a titokzatosság és a bátorság eszményeivel. A Versailles-ba tartó asszonyok menetétől a francia ellenállásban és kémhálózatban közreműködő női hősökig árnyalt képet szolgáltatott a történelem a lázadó és hazafias francia nő alakjához. Jean-Paul Salomé a Kémnőkkel azok előtt a férfiként harcoló honleányok előtt rója le tiszteletét, akikről az utókor hajlamos volt elfeledkezni.
Belga filmnapok
Idén harmadszor kerül megrendezésre a Vallónia-Brüsszel Filmfesztivál, ahol elsősorban ifjabb generációs, francia nyelvű belga alkotók rövidfilmjeit és nagyjátékfilmjeit nézhetjük meg az ország három nagyvárosában, Pécsett, Szegeden és Budapesten, november 10. és 16. között.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés