A finn design világszerte híres természetközeli gondolkodásáról, életteli megjelenéséről és kreativitásáról. Az ötvenes évek berobbanó sikerei feltették az országot a designtérképre, mi több, azóta is az élvonalban járnak. A mai fiatal tervezők egy a hagyományokban gyökerező, de radikálisan megváltozott környezethez alkalmazkodva alkotnak. Ezt a világot mutatja be a kiállítás: Tero Kuitunent kurátori koncepciójáról, a korunk kihívásaira reagáló designer hivatásáról és saját inspirációiról kérdeztem.

PRAE.HU: Honnan jött az ötlet, hogy Budapestre hozzátok a kiállítást?

Az ötlet a FinnAgora intézményé volt, akik a finn kultúrát és tudományt népszerűsítik Magyarországon. Mivel a kiállítást bemutattuk Bécsben, remek alkalomnak tűnt, hogy Budapestre is elhozzuk.

PRAE.HU: Milyen volt a bécsi megnyitó?

Nagyszerű volt, több művész, illetve a finn kulturális miniszter is jelen tudott lenni. Nagyon jók voltak a visszajelzések a sajtóban, ami azt bizonyítja, hogy a finn kortárs design és művészet érdekli az embereket.

PRAE.HU: Hogyan lettél a kiállítás kurátora?

Finnország volt az idei bécsi designhét meghívott országa. A bécsi szervezők inkább a kortárs alkotásokat szerették volna bemutatni, de a legtöbb finn designkiállítás történeti fókuszú. Engem egy korábbi németországi kortárs designkiállításom miatt találtak meg, amit a Finn Intézetben csináltam. Így kerültem a projektbe.

PRAE.HU: Mi a kurátori koncepciód?

Be akartam mutatni, hogy mi zajlik épp a finn designszcénában. Úgy gondolom, nekünk, finneknek nagy örökségünk van a designkultúrát illetően. Mindemellett fontos számomra a fiatal tehetségek támogatása és segítése. Korunkra a gyártási folyamatok jelentősen átalakultak, már nem ugyanúgy zajlanak, mint Alvar Aalto és kortársai idejében. Elmúlt az az idő, amikor Finnországban egy designer ellátogat egy gyárba és ott bemutatja az ötletét, majd megtanulja, hogyan lehetséges a kivitelezés.

Amit én látok, és nagyon izgalmasnak találom, az az, hogy a tervezők mostanság több dologba kezdenek bele, kisebb mennyiségben, egy képzőművészetileg orientált attitűddel. Úgy érzem, hogy a design reneszánszának korában élünk, ahol az emberek szabadon mozoghatnak a különféle kreatív területek között. A művészet és a formatervezés egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

PRAE.HU: Mi a kapcsolat a kiállított tervezők között?

Mivel a kiállítás a Wild at Heart címet viseli, úgy hiszem, egy közös pontjuk az erős vizuális identitás: bátornak lenni és a magunk dolgát csinálni. Lehet, hogy elsőre nem ez jut az emberek eszébe a finn designról, pedig minden alkotónak érezhető a humora a munkáiban. Mi, finn emberek, nem vagyunk olyan komolyak, mint amilyennek tűnünk.

PRAE.HU: Manapság egyre hangsúlyosabbá válik a designerek társadalmi felelősségének kérdése. A kiállítás is reflektál erre.

A világunk már így is tele van tömve mindenféle kacattal és emiatt csak olyan tárgyak tervezésének és gyártásának van értelme, amik a legkevésbé rombolják a környezetet. Egy jól megcsinált, izgalmas tárgy egy életen keresztül használható. A legtöbb kiállításban szereplő tárgy vagy kis gyártásszámú, vagy teljesen unikális. Ez azt jelenti, hogy ezeknek az elkészítése kevesebb környezeti terhelést okoz. Manapság a designnak a jelentése is átalakult, bővült: már beszélhetünk például szolgáltatás-designról és design thinking-ről is. A sok új perspektíva ellenére, véleményem szerint továbbra is nagy az igény a szép és használható eszközökre. Ezt akartam hangsúlyozni a kiállításban is, azaz, hogy ebben a mai, a digitális technológia és az internet által orientált világunkban továbbra is szükségünk van arra, hogy fizikailag érintsük a tárgyainkat.

PRAE.HU: Jó látni a munkáidban a posztmodern hatását a természetes anyagok melletti határozott kiállásoddal vegyítve. Hogyan írnád le stílusodat?

Tervezői munkáimban az érintés aspektusait vizsgálom. Ismét csak azt mondhatom, hogy a gondolataim abból indulnak ki, hogy teljesen digitalizált környezetben kiemelten fontos a kézzel való alkotás és érintés. Az érintés három vonatkozását tanulmányozom: a felhasználói, az alkotói és az érzelmi érintkezést. A felhasználói érintésnél a tárgyak látványa által kiváltott érintési vágyat értem. Például a rojtok, amelyek több munkámon felfedezhetőek, szinte invitálják az ember ujját egy érintésre. A második az alkotói érintés, ahogyan láthatóvá válnak a darabban a kézművesség nyomai. Ez kifejezetten észrevehető a kerámiáimban. A harmadik aspektus arra vonatkozik, hogy mi érint meg téged érzelmileg. Számomra ezt a tárgyaimba tett kristályok és kövek jelentik, egyfajta spirituális kapcsolatot megjelenítve. A Wild at heart kiállításon a Marrakesh tükreimet is bemutatjuk, ezek kézzel készített, kerámiák. Az inspirációm egy Yves Saint Laurent marokkói házáról készült kép volt. A sötétkék ház, a forró időjárás és a hatalmas kert egyvelege nagyon ihlető: szeretek absztrakt dolgokhoz fizikai formát rendelni.