Nem számít, hogy A végtelen történeten vagy éppen a Harry Potteren palléroztuk fantáziánkat gyermekkorunkban, jól esik néha egy olyan filmet látni, ahol az eddig megszületett fantasy-mítoszok jó pár motívuma összekacsint egymással. Mert Csupó Gábor valójában nem sok újat teremt, igazából csak felhasználja a fantasztikus elemek jól megismert tárházát, egyszerű története mégis képes felkelteni az otthonosság érzését, talán pont azért, mert tudjuk, hogy legendája darabkáit már láttuk valahol.

 

A varázslatokkal teli Grimm-mesék, a nyolcvanas-kilencvenes évek csehszlovák tévé-matinéi és az elmúlt bő harminc év fantasztikus irodalma és filmtermése mind ott lüktet a festőien ábrázolt képek mögött. A film számos hibája mellett ezt én magam értékes tulajdonságnak tartanám, ám ennek ellenére elismerem, hogy a költőien megidézett közhelyek mégsem működnek tökéletes összhangban, így az Elisabeth Goudge negyvenes években íródott gyermekregényéből – A fehér lovacskából, ami állítólag J. K. Rowling kedvence – készült sztori kicsit tenyeres-talpas produkciónak tűnhet az olyan nagy dobások mellett, mint a Harry Potter-széria és A gyűrűk ura-trilógia, aminek sikerét már a Narnia krónikái, az Eragon, Az arany iránytű és a Csillagpor sem tudták elérni.

 

A filmben Az arany iránytűből megismert Dakota Blue Richards eleveníti meg Maria Merryweathert, a Holdhercegnő alakját, aki egy mágikus könyvet örököl apjától a történet kezdetén. A könyv lapjain megelevenedő história egy családi viszályt mesél el, amely Holdfölde varázslatos erővel bíró gyöngyeiért folyik a Merryweather és a De Noir família között. A gyöngyfüzér – miképpen A gyűrűk ura Frodóra bízott ékszere –, az elvakultság démonát képes felébreszteni az emberi lélekben, ha óvatlan kezekbe kerül, így csak a tisztalelkű Maria képes a gyöngyök egyszerre pusztító és áldásos hatalmától megszabadítani Holdfölde átoktól sújtott vidékét.

 

A lány izgága nevelőnőjével, Miss Heliotrope-pal (Juliet Stevenson) együtt Londonból morcos nagybátyja ódon kastélyába költözik, ahol egyre több mágikus jelenetnek lesz szemtanúja, és nem mellékesen az is kiderül nagybátyjáról – aki amolyan Mr Darcy-féle karakter –, hogy a könyvben olvasott ősi családi harc egyik főszereplője ő maga. Szerelme balul sikerült krónikája tárul föl a titokzatos könyvben, egy részleteiben átkopírozott, Rómeó és Júlia-féle viszálytörténet, ám a film mágikus meséjében nem végződhet tragikusan Sir Benjamin Merryweather (Ioan Gruffudd) és a tündérszerű Loveday (Natascha McElhone) románca. Közben Maria is tovább bonyolítja a családok közötti ellenszenvet, mert összebarátkozik Robinnal (Augustus Prew) az ellenség táborából, aki kinézetre olyan, mintha az ifjú Malcolm MacDowell ugrott volna ki másfél óra erejéig a Mechanikus narancsból.

 

A Maria által képviselt örök és tiszta értékek talán már jól kifacsart moralizálásnak tűnnek, ám szerencsére pont ezen nem bukik el a film, mert az egyszerű, már-már klasszikusnak mondható filmes eszközök és az őszinte alkotói lelkesedés helyére teszi az univerzális mondanivalót. A vizuálisan nagy műgonddal kidolgozott Holdhercegnőt inkább a kis költségvetés és jó pár ügyetlen jelenet avatja középszerűvé, de a színészi gárda populárisabb oldala – gondolok itt a ripacskodó Tim Curryre és a szerepében jelentéktelen Natasha McElhone-ra – sem hozza az elvárt színvonalat. Örömünkre szolgálhat, hogy a szerzői humort és játékosságot sem kell nélkülöznünk, mégsem hinném, hogy szükséges lett volna olyan alpári jellemkomikum használata, mint a nevelőnő folyamatos böfögése.

 

Kritikai berkekben többen hibának rótták fel, hogy a film lényegében nem tartalmaz valódi akciójeleneteket, mert az összecsapások jó része a helyi erdőben, gyerekesnek bélyegezhető kergetőzésekben merül ki. Valóban, ez dramaturgiailag mindenképpen hiba, vizuálisan azonban kárpótol minket a különleges helyszínek látványa, és az utolsó jelenet mágikus színekkel életre keltett tengeri jelenete a hullámokon vágtató unikornisokkal, aminek láttán talán megbocsátjuk a csekély statisztériából eredő bakikat is.

 

Csupó Gábor magyar tájakon forgatott fantasy-története egészében véve nem törekszik arra, hogy grandiózus legyen, így hangulata bensőségesebb, inkább otthoni megtekintésre és nem mozivászonra való, bár látványosabb jeleneteivel közepes sikerre számíthat ott is. A rendező előző munkája, a Híd Terabithia földjére lenyűgözőbb alkotás, de kerek egészet alkot a Holdhercegnő is, annak ellenére, hogy néhány év múltán pusztán kellemes közjátékként emlékszünk majd vissza rá.

A klasszikusabb, televíziós elbeszélésre szabott mesék kedvelőinek ajánlom tehát a Holdhercegnő legendáját, ezt az ősi gyöngyökből fűzött, bűbájos történetet, hogy véletlenül se érje azokat csalódás, akik a korszakalkotó fantasyk színvonalát kérnék számon a filmen.

 

 

Holdhercegnő / The Secret of Moonacre 

Szereplők: Dakota Blue Richards, Natascha McElhone, Tim Curry, Juliet Stevenson, Ioan Gruffudd, Barabás Kiss Zoltán, Augustus Prew, Tóth Tamás, Szathmári György