Csontvelő a fa alatt / Arnaud Desplechin: Karácsonyi történet / PRAE.HU

A Karácsonyi történet, amely 2008-ban esélyes volt a cannes-i Arany Pálmára, miközben őrzi, melengeti a karácsony szentségét, egy bizarr történet elmesélésére használja fel a szeretet ünnepét. Amikor december 24-én a meleg szobában nézzük a híradót, és jobb esetben elmorzsolunk egy-két könnycseppet az utcán didergő, éhező hajléktalanokért, arra már talán nem is gondolunk, hogy a halálos betegek, az alkoholisták vagy éppen a pszichikailag sérült emberek miként élik meg a karácsonyt. És bár Déspléchin filmje megmarad a maga szolíd, elegáns, finoman csipkelődős modorában, azért tőle kaphatunk ízelítőt ebből is.

A francia Vuillard családot mágnesként vonzza haza a karácsony ünnepe és a családanya végzetessé fajulható genetikai betegsége, amin csak egy csontvelő-transzplantáció segíthetne. Már ha találnak donort, mert egyelőre úgy néz ki, hogy a megvizsgált családtagok egyike sem alkalmas erre. Junon, az édesanya (Catherine Deneuve) és Abel, az ő idősebb férje (Jean-Paul Roussillon) korábban már elveszítették egy fiúgyermeket, aki ugyanebben a kórban halt meg, és valójában azért vállalták harmadik gyermeküket, hogy megmentsék a beteg Joseph életét. A születő kisgyermek azonban nem volt kompatibilis genetikai tekintetben, így Joseph belehalt betegségébe, amiben most Junon is szenved. A család történetét beárnyékoló tragédia mellett a családtagok közötti konfliktusok is fokozzák az érzelmi zűrzavarokat, amit a fenyőfa körül kell majd megoldani, ha egyáltalán lehetséges. Mert arra bizony érdemes felkészülni, hogy a szereplők búját-baját jól megrágja a film, ám közel sem biztos, hogy ez elvezet a megoldáshoz.

A Karácsonyi történet locsog-fecseg, és lelkesen ugrándozik a hosszúra nyújtott sztori egymásba fonódó szálai között. Láthattunk már ilyet a beszélgetős filmek mesterétől, Eric Rohmertől, a másik hajdani újhullámostól, Jacques Rivette-től vagy az új francia filmes Agnes Jaouitól, és e rendezők filmjeit látva talán nem egyedül lelkesedtem azért a stílusért, amely – sablonosan szólva – annyira franciásan pimasz és szabad. Desplechin tovább mélyíti a dialógusok dominanciájára épülő filmek hagyományát azzal, hogy felkarol pár olyan képi vagy narratív játékot, amik egy pillanat erejéig kiragadják filmjét a realitásból. Bár a játékos képi elemek elszórt használata sem következetesnek, sem kreatívnak nem nevezhető, formailag érdekes lelemény a film elején feltűnő bábjáték és a sötét kerettechnika újhullámos idézete. Félig álomszerű, félig reális történetbe merülhetünk így bele, melynek fő mozgatórugója mégis a rideg valóság, melyben a család büszke feje, Junon élete a tét, akit Catherine Deneuve a tőle megszokott méltósággal alakít, és nem mellékesen néha narrálja is a történetet.

Desplechin a karácsonyi filmek kliséjéből mindössze egyetlen momentumot őriz meg: az ünnepet, amely összehozza a családtagokat, barátokat. Mert a karácsony még a komolyabb konfliktusok ellenére is egy fenyőfa alá állítja a Vuillard család apraját-nagyját, akkor is, ha valaki olyan távol került már a famíliától, mint a cinikus, időnként heveny alkoholizmustól szenvedő Henri (Mathieu Amalric), aki, mint később kiderül, a legmegfelelőbb donor Junon számára. Eltekintve az édesanya által hordozott betegségtől, a karácsony összetartó ereje mellett mégis ő és férje példaértékű házassága tekinthető a legbiztosabb pontnak a családtagok szétzilált érzelmi világában. Mert nem csak Henrival vannak problémák ebben a családban, Junon és Abel másik két gyermeke, Elisabeth (Anne Consigny) és Ivan (Melvil Poupaud) élete sem tekinthető szokványosnak. Elisabeth, a drámaíró nemcsak saját deprimált lényétől szenved, hanem pszichikailag instabil kamasz fia kitöréseitől is. Ivan pedig arra kárhoztatott, hogy sztoikus nyugalommal és humorral szemlélje, amint felesége a lehető legtermészetesebb módon bújik ágyba mással, akár a családon és az ismeretségi körön belül is. Bármennyire közhely is, azért még mindig jól esik nézni, hogyan nyűglődnek a franciák.

Bár nem kenyerem a filmvégi titkok felfedése, mégis meg kell jegyeznem annyit, hogy híven a stílushoz, természetesen nyitott végű történet kerekedik ki e bőven áradó, szószátyár drámából. A konfliktusok csak részlegesen oldódnak meg, sok szál elvarratlan marad, mégis lenyugszik minden az ünnep szentségének hatására.

Aki kellő türelemmel és érdeklődéssel bír ahhoz, hogy több mint két órán keresztül szemlélje Desplechin fanyar, játékos tragikomédiáját, örömmel üdvözli majd e „franciás” stílusú, bizarr karácsonyi mesét.

Karácsonyi történet / Un conte de Noël

Színes, feliratos, francia vígjáték, 150 perc, 2008.

Rendező: Arnaud Desplechin

Forgatókönyvíró: Arnaud Desplechin, Emmanuel Bourdieu

Szereplők: Catherine Deneuve, Jean-Paul Roussillon, Mathieu Amalric, Emmanuelle Devos, Emile Berling, Anne Consigny, Melvil Poupaud
Bemutató: 2009. december 24.
Forgalmazó: Szuez Film Kft.

film

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról