bezár
 

film

2011. 10. 05.
Bűn és bicikli
Jean-Pierre és Luc Dardenne: Srác a biciklivel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Jean-Pierre és Luc Dardenne új filmje ezúttal sem okozott csalódást, a megszokott cannes-i siker sem maradt el, idén a Zsűri nagydíja vándorolt hozzájuk a díjátadón. A monotematikus alkotópáros fáradhatatlanul ismétli el újra meg újra mondandóját, s meghökkentő egyszerűséggel szembesít a kíméletlen valósággal. A Srác a biciklivel mégis a legpozitívabb darabja az eddigi életműnek.
A dokumentumfilmes múlttal rendelkező alkotópáros már hosszú ideje foglalkozik azzal a témával, amely az elmúlt években egyre nagyobb teret hódít, rendre felbukkanva a különböző európai nemzetek filmművészetében (ld. az idei Titanic Fesztivál fődíjasát, a Vadembert), tudniillik, hogy a mindenki által idealizált, közcsodálatnak örvendő jóléti államokban ugyanúgy, mint akárhol máshol, megtaláljuk azokat a sivár vidékeket, lepusztult ipari tájakat, melyek perifériára szorult lakói számára a szociális érzékenység luxus, a társadalmi és egyéni felelősségvállalás ismeretlen. A miliő, amelybe ezek az emberek beleszülettek, embertelenségre és bűnözésre determinálja őket.


 
A tizenegy éves Cyril nem rossz gyerek, csupán a végletekig ki van éhezve a törődésre és apja szeretetére, mindezek tökéletes hiánya azonban elvadítja az érzékeny kiskamaszt. Ez a család, ez az apa-fiú kapcsolat már a film legelső pillanatában szétesett, halott – erre a néző nagyon hamar rájön. Nem úgy Cyril, aki makacsul kitart minden átlátszó hazugság mellett, amely táplálja a reményt, hogy édesapja kiveszi őt a gyermekotthonból, hogy nem adta el a biciklijét, hogy egyáltalán akarja a fiát. A bicikli megszállott keresése valójában a szeretet, a családi otthon utáni vágy szimbóluma, s mivel az apa eltaszítja magától gyermekét, Cyril ragaszkodása áthelyeződik e tárgyra, melyet aztán foggal-körömmel védelmez. A biciklinek köszönhetően talál nevelőszülőt a fodrász, Samantha személyében, akinek gondoskodása lassan-lassan megszelídíti a fiúban tomboló elemi vadságot.
 
Az őket körülvevő környezet negatív hatásai, az emberek lelketlensége azonban – ismét a biciklin keresztül – beleavatkozik a gyógyulásba: egy fiatal díler kerül közel Cyrilhez azzal, hogy a megsérült kerékpárt megjavítja, a fiút pedig befogadja a bandába. A kisstílű bűnöző afféle groteszk apapótlékként működik egy rövid ideig, minthogy átmenetileg kielégíti Cyrill sóvárgását a férfiúi tekintély iránt, melyre a kedves és szelíd Samantha nem volt képes.


 
A film bázisát az erős történet mesteri felépítése jelenti. A drámai szerkesztés célja, hogy érzelmében-hangulatában in medias res, az első pillanattól berántsa a nézőt a film világába, ez pedig tökéletesen sikerül annak árán, hogy az expozícióban csak lassan, darabonként áll össze a fejünkben a konfliktus. Mialatt pereg a film, folyamatosan érezzük, hogy egy-egy jelenet – akár a valóság – hosszabban tart, mi azonban a közvetlen előzményeket, a felvezetést nem látjuk, ahogyan legtöbbször az esemény lecsengését sem, csupán az adott jelenet csúcspontját. Mintha a bressoni dramaturgia mintájára a rendezők megkeresnék minden esemény, minden folyamat azon pontját, ahol a legmagasabb fokon izzik, ahol a legnagyobb intenzitású a jelenet, s ezt az olykor csak néhány pillanatot rögzítenék. A film felvillantja a drámai feszültséggel telt pillanatokat, egyiket a másik után, miközben tudjuk, hogy a jelenet valahol egy meghatározhatatlan időben folytatódik tovább – de az már nem fontos a számunkra, hiszen következik az újabb tetőpont. Ezekből az apró érzelmi kicsúcsosodásokból épül fel az egész film – ebből következik, hogy a Srác a biciklivel azon Dardenne-filmek közé tartozik, melyekben a mélyben meghúzódó, sűrű érzelmek utat találnak maguknak. Kézenfekvő ehhez a megoldáshoz a kamasz főhős, az őszinte és lobbanékony gyermeki természet. Ebbe a típusba tartozik az életműben a Rosetta is, ahol a címszereplő egy kamaszkorból éppen kinövő, de máris a családfenntartás terheit viselő vad, fiatal lány. A gyermek, A fiú és a Lorna csendje főhősei ezzel ellentétben a bennük éppúgy munkáló szenvedélyeket a felszín alatt tartják, a kirobbanással fenyegető indulatokat visszanyelik – e filmek hangulata ezért olyan fojtogató.


 
A Dardenne-filmek közelítésmódja a megmunkálandó anyaghoz, témához azonban nem annyira pszichológiai, sokkal inkább metafizikai. Unalomig ismert tény, hogy az életmű nem tud szabadulni bűn és bűnhődés problémájának bűvköréből. Az, hogy ehhez a témához egy gyerekhőst választanak, egyértelművé teszi, hogy a bűn valódi természete áll a fókuszban. Sem a konkrét bűnök elkövetése, sem a lelki torzulás, sem az igazságszolgáltatás nem érdekes a számukra, a bűnt magát szeretnék ábrázolni. A gyermek hős (vagy a gyermek elkövető, mint A fiú Francisa) absztrahálja a bűnt: képtelenség a maga rideg-szikár valóságában tekinteni azt, hiszen a gyermek ártatlanságának, romlatlanságának, az éteri figura e világon kívüliségének toposza az emberi kultúrában egészen mélyen, jóformán kiirthatatlanul rögzült. A figyelem tehát áthelyeződik a konkrét Cyril konkrét bűnéről és bűneiről annak ontológiájára. A Dardenne-művekben a dosztojevszkiji felfogás érvényesül, mely szerint mindannyiunkat a bűn fog össze egy sorsközösségbe. Ennek a tudatában ítélkezéstől mentes, résztvevő tekintettel tudjuk szemlélni azt, azzal a reménnyel, hogy így mind többet megértünk önmagunkból is.
 
Bűnhődésre azonban – ahogyan az orosz mesternél is – mindig szükség van, a vezeklés elengedhetetlen a feloldozáshoz. Ezt állítja a Srác a biciklivel is: a történet legfontosabb kérdése, az elhelyezés megoldódik, nyugvóponthoz érkezünk, akár vége is lehetne, a film mégis pereg tovább. A teljes lezáráshoz, a bűn problémájának megoldásához hátra van még a megtisztító büntetés. A penitenciát, úgy tűnik, még a gyermekek sem kerülhetik el.


Srác a biciklivel (Le gamin au vélo)
Színes, feliratos, belga-francia-olasz filmdráma, 87 perc, 2011.

Rendező: Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne
Forgatókönyvíró: Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne
Operatőr: Alain Marcoen
Vágó: Marie-Hélene Dozo
Szereplők: Thomas Doret (Cyril), Cécil De France (Samantha), Egon Di Mateo (Wes), Jérémie Renier (Guy Catoul)

Forgalmazó: Mozinet
Bemutató: 2011. szeptember 22.
 
nyomtat

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, elemzéseket és társadalmi témájú esszéket. Érdeklődési területe a kortárs magyar filmművészet, a feminista kritika és a környezetesztétika.


További írások a rovatból

Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
Prikler Mátyás: Hatalom
Interjú Dér Asiával a Nem halok meg című filmje kapcsán

Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés