A magyar forgalmazási cím tökéletesen lett megválasztva, amennyiben a közönség olyan rétegeit kívánják megragadni és moziba csábítani, akiket a pszichoanalízis, a kosztümös film, vagy a Freud, Jung, esetleg Cronenberg hívószavak egyébként nem indítanának arra, hogy a pszichoanalízis diszciplínájának történeti kezdeteiről készült, a századelőn játszódó kosztümös drámára váltsanak jegyet. A Dangerous Methodból ("Egy veszélyes módszer") így lesz Veszélyes vágy, mely egyből izgalmasabban hangzik, a pszichoanalízis díványon fekve beszélgető processzusa helyett a libidó, a fixáció, a perverzió konnotációit kelti fel, s tagadhatatlan, hogy ezzel a David Cronenberg név is jobban összecseng. Ilyesmire azonban ne számítsunk, a lélek sötét mélységébe való alászállás helyett biedermeier történelmi filmet kapunk – egy, csupán a szellemtörténet szempontjából kiemelkedő pillanattal a középpontban.



A kanadai rendező életművének legjelentősebb darabjaiban kíméletlenül őszintén vette górcső alá a hús-vér, morfózisra képes testet. Ám az ember nem csupán biológiai lény, a lélek, a psziché ezer szállal kapcsolódik hozzá, s reagál a test minden rezdülésére, Cronenberg tehát eddig sem kerülte el ennek a bonyolult kölcsönkapcsolatnak a bemutatását. Most azonban áthelyezte a súlyokat, a Veszélyes vágyban a tudattalan rejtett mélyei kerülnek lencsevégre, a probléma ezúttal a pszichében gyökerezik, s innen szivárog ki a számos elfojtás és az ego zsarnoki öncenzúrájának védőbástyái mögül, hogy a mélyből utat nyerve testi manifesztációkban törjön felszínre. Ez volna a neurózis. A filmnek azonban ez csupán az egyik dimenziója, mely méltatlanul kevés teret és játékidőt kap ahhoz, hogy kibontakozhasson – a pszichoanalízis megalapításának krónikájával, valamint egy szerelmi történettel is osztoznia kellett a filmidőn.



Carl Gustav Jung (Michael Fassbender), az ifjú svájci orvos pszichotikus páncienseket kezel a Bécsből származó új módszerrel. A terápiás beszélgetések sikeressége arra sarkallja Jungot, hogy felkeresse a revelatív elmélet atyját, Sigmund Freudot (Viggo Mortensen). Kettejük között termékeny szakmai kapcsolat és figyelemre méltó barátság alakul ki, kezdetben nézeteltéréseik is ösztönzően hatnak munkásságukra. A konfliktus a rendkívül művelt és eszes, ám komoly, elfojtásokból származó pszichózissal küzdő nőbeteg, Sabina Spielrein alakjában (Keira Knightley) érkezik, aki Jung páciense lesz, majd csakhamar a nős orvos és a fiatal, impulzív, perverz szexuális vágyakkal élő beteg szeretőkké válnak. Speilrein azonban a gyógyulás útjára lép, mi több, maga is pszichoanalitikusként ténykedik tovább. Ebben a háromszögben tudományos és szakmai etikai kérdések éppúgy feszültséget szülnek, mint az egyre bonyolódó magánéleti problémák, mindenekelőtt Jung meghasonlottsága önmagával.



A pszichoanalízis két úttörője közt ábrázolt viszony kétségkívül a legfigyelemreméltóbb pontja a filmnek. Freud a tudattalan megismerésének, az álomfejtésnek és a neurózis vizsgálatának elméleti alapjait teszi le. Létrehoz egy új diskurzust, melyben tudományos érvénnyel helyezi el a lélektant, s emellett a végsőkig kitart. Akadémiai attitűdjével inkább leír, semmint a gyógyításra törekszik – éppen ettől maradt tanainak jó része mindmáig érvényes: mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a psziché strukturált és jóval bonyolultabban működő rendszer, mint hittük, egészség és betegség, normális és abnormális a lélek, a tudattalan működésének viszonylatában meglehetősen relatív fogalmak, melyekkel óvatosan kell bánnunk. Jung ifjonti hévvel hisz a gyógyulás lehetségességében, s előszeretettel kalandozik az ezoterikus tanok területén a szigorú értelemben vett tudományosság dacára is. Ő az ifjú lázadó, az ödipális konfliktus fiúgyermeke, aki meg akarja haladni az apát, akit egyszerre fél és tisztel, mégis zsigerileg szembeszegül vele.

Az alapanyagként szolgáló színmű adaptálása szükségképpen kamaradarabot szült, melyben a színészek hangsúlyozottan közös játéka a szokottnál is nagyobb szerepet kap. Nem véletlen, hogy a Knightley által túlzó gesztusokkal és félelmetes arcjátékkal megformált Spielrein és Jung kettőse nem működik a vásznon, szexuális érintkezéseik a túlfűtött érzékiség mindent felemésztő volta helyett idegennek és távolinak hatnak – s nem csak tőlünk, nézőktől távoli, ami kettejük között történik, de mintha ők maguk sem találnák azt a közelséget, amitől magával ragadóvá válhatna viharos szerelmük. Szerencsére ez nem mondható el a két férfi duettjéről. Mortensen mint Freud mindent egybevéve a film csúcspontja, s a film legkellemesebb részei azok, melyekben a két nagy elme találkozik. Jung karaktere, annak ellenére, hogy ő van a háromszög csúcsára, a történet középpontjába állítva, nem megfelelően árnyalt. Igaz ugyan, hogy Freudé sem, ám mellékszereplőként – ha mégoly fontos asszisztense is a főhősnek –, az aprólékos kidolgozás hiányát nem kérhetjük számon. Ám erre nincs is szükség, Mortensen néhány vonásból is képes életre kelteni a figurát.



A rendezés ezúttal konzervatívan láthatatlan, Cronenberg zsenije a háttérben marad, csupán megfigyel, majdhogynem dokumentál. A forgatókönyv hiányosságai a visszafogott rendezéssel ellentétben már sokkal fájóbb pontjai a műnek, minthogy méltatlanul leegyszerűsíti és sematizálja a pszichoanalitikus elméleteket. Annak ellenére, hogy éppen a mélyreható, tudományos szemlélet megalapozásának pillanatát, a lélektan nagy hatású kezdeteit hivatott ábrázolni, a film gyakran puszta attrakcióvá formálja a pszichés betegségeket – jól példázza ezt a tény, hogy szinte kizárólag a gyermekkori szexualitás fázisairól, Spielrein kapcsán kiváltképpen az anális fixációról van szó a történetben. Az Ödipusz-komplexus, az ösztöntan csupán mutatóban tűnik fel, az álomfejtés pedig afféle unaloműző, egymásra licitáló szópárbajjá, ötleteléssé devalválódik Freud és Jung között, egyszerű megfeleltetésekre redukálva annak bonyolult, négy lépcsőből álló és sok áttétellel operáló processzusát.



A Veszélyes vágy érdekes darabja a cronenbergi életműnek, kalandozás a lélek mélye felé. Lehetséges, hogy tendenciává válik, de elképzelhető, hogy csupán egy vargabetű a rendező pályáján. Akárhogyan is, ez most még a felszín, a téma mélyrétegei egyelőre feltáratlanok.


Veszélyes vágy (A Dangerous Method)
Színes, feliratos, angol-francia-német-kanadai-svájci thriller, 99 perc, 2011.

Rendező: David Cronenberg
Forgatókönyvíró: Christopher Hampton
Operatőr: Peter Suschitzky
Producer: Jeremy Thomas
Vágó: Ronald Sanders

Szereplő(k): Michael Fassbender (Carl Jung), Viggo Mortensen (Sigmund Freud), Keira Knightley (Sabina Spielrein), Vincent Cassel (Otto Gross)

Bemutató: 2012. március 15.
Forgalmazó: Budapest Film