bezár
 

art&design

2009. 05. 31.
Anton Corbijn és a Depeche Mode
Anton Corbijn-interjú a Ludwig Múzeumban - II.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Anton Corbijn és a Depeche Mode Hányszor fordul meg az egyszerű zenehallgató és koncertlátogató fejében, hogy egy zenekar bebetonozottnak tűnő imidzse mögött hány embernek, kiknek a munkája áll? Anton Corbijnt, a fotóst az alábbi beszélgetésben olyan, designerként, rendezőként végzett feladatairól kérdeztük, amelyek a Depeche Mode-hoz és a Depeche Mode arculatának alakításához kötötték az utóbbi évtizedekben és kötik a mai napig.

PRAE.HU: Magyarországon a Depeche Mode-nak nagy rajongótábora volt és van, így sok ember nevében elsősorban az ezzel a zenekarral való munkáidról kérdeznélek. Tizenhat évvel ezelőtt itt forgattad a Condemnation klipjét, mely Dave-et egyfajta Messiás-pózban ábrázolta, ahogy a háttér-énekesnők a „szerelem oltárához” viszik. Tudom, hogy ez a klip nem tartozik a kedvenceid közé, elárulnád, hogy miért voltál elégedetlen vele?

Anton Corbijn: Ezt a videót egy hosszú, zsúfolt turné alatt forgattuk, és éppen itt, Magyarországon volt rá időnk. Nehéz időszak volt, főleg Dave életében, aki, mondjuk úgy, hogy nem volt túl megbízható akkoriban, személyes okokból. Maga a klip ötlete elég jó, de nem volt túl MTV-barát, azt hiszem. Talán valami egészen mással kellett volna előrukkolnom. Ez egy nagyon jó dal, az együttes gospeles időszakából, a Songs Of Faith And Devotionról. Egy album utolsó videóival mindig az a helyzet, hogy az embereket… a zenekart már nem érdeklik annyira. Amikor az együttes turnén van, akkor egészen máshogy gondolkodnak, mint egyébként. Akkortájt ez volt a legtöbb, amit ebből a helyzetből ki tudtam hozni.

PRAE.HU: Elmondanád, melyik Depeche Mode klipre vagy a legbüszkébb?

 AC: Van néhány, ami közel áll a szívemhez. Az Ultra album klipjeit például, a Barrel Of A Gunt, az It’s No Goodot nagyon szeretem, és a Uselesst is. Aztán ott van a Walking In My Shoes - magát a számot és a hozzá készült videót is szeretem. A korai klipekről is jó emlékeim vannak, az Enjoy The Silence is ilyen… Most már talán máshogy készíteném el, de ahhoz képest, hogy a bandából senki sem akarta megcsinálni azt a videót, szerintem elég jól sikerült. A Never Let Me Down Againt is élveztem, talán csak a végét nem. Ami ezekben nagyon tetszett, hogy szuper 8-asra forgattuk őket, ami intimitást adott, és az akkori fiatal rendezőkre nagy hatással volt, valamint a Depeche Mode-ról kialakult képet is segítette. Nagyon büszke vagyok erre, főleg a Strange klipválogatásra, ami nagyon progresszív volt a maga idejében, önálló koncepttel bírt. A Pimpf című számmal ért véget, és a dalok között rövid, különálló szakaszok voltak. Később megcsináltuk a Strange Too-t is, de az eredeti Strange sokkal furcsább, inkább egyfajta számadás, azt hiszem.

PRAE.HU: Nemrégiben jelent meg az új Depeche Mode-album, a Sounds Of The Universe, aminek minimalista stílusban készült borítója sokak számára meglepetést okozott. Elmondanád, mit jelképeznek a borító képi elemei?

 

SOTUDM

 

 

AC: Az univerzummal, a hangokkal kapcsolatos ötlet részét képezte. A különböző színek más-más hangot jelképeznek. El kell, hogy mondjam, hogy a borító nem az igazi színekkel lett kinyomtatva, azok csak az iTunes-on láthatóak. Igazából csak egy könnyedebb borítómegjelenést szerettünk volna. Voltak nagyon sötét tónusú borítói a Depeche Mode-nak, mint a Violator vagy a Songs Of Faith And Devotion, és az Ultra is nagyon sötét volt. Az Exciter borítóján már több volt a fény, a Playing The Angel valahol a kettő között állt, de volt benne egyfajta komorság. Ezt a mostanit poposabbra, lightosabbra akartam. Azt hiszem, visszaadja azt az általános képet, ahogy az emberek a Depeche Mode-ot látják. A rajongóknak talán kicsit túlontúl is lightos, de azt hiszem, jól illik a Soundshoz. És az album is nagyon jól szól, ha hangosan hallgatod. Sok jó hangot találni benne, de ahhoz néhol fel kell tekerni a hangerőt.

 
PRAE.HU: Hogy a Depeche Mode-dal való jelenlegi munkádnál maradjunk, az együttes májusban indul turnéra, ahol ismét te látod el a színpadtervezői feladatokat. Elárulnál néhány apró titkot, hogy mire is számítsunk ez alkalommal?

AC: A legnagyobb titok, amit elárulhatok, hogy öt ember lesz a színpadon. Ez a színpadkép egyszerűbb az előző turné során használthoz képest, amikor több különböző színpadi elemet, képernyőt is alkalmaztunk. Én is akkor fogom először látni, amikor a produkciós próbák kezdődnek. Addig nem akarok róla beszélni, amíg nem láttam, működik-e egyáltalán.

(Az új színpadképet azóta már leleplezték, hiszen - egy luxemburgi bemelegítő koncert után - május 10-én, Tel Avivban hivatalosan is kezdetét vette a 2009/2010-es Depeche Mode turné. Bár Dave Gahan betegsége miatt több koncertet is le kellett mondaniuk, remélhetőleg a hazai közönségnek is lesz alkalma az új színpadkép megtekintésére a június 23-i budapesti koncerten. a szerk.)
 
PRAE.HU: Ezúttal is tervezel koncertfilmet forgatni, ahogyan 1993-ban és 2001-ben is tetted?

AC: Remélem, hogy fogok! Vicces, de más még nem adott számomra annyit, mint a Depeche Mode. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy én ne lennék velük objektív, csak úgy gondolom, hogy azzal, ahogyan én látom őket, megpróbálok az ő legjobb vizuális tolmácsuk lenni. A legutóbbi turnén nem tudtam nekik filmezni - de én terveztem mindent -, mert a saját filmemet forgattam. Valaki más tette ezt meg, de egy nagyon gyors vágású filmmel, amiből hiányzott a lélek. Számomra viszont nagyon fontos Martin és Dave kapcsolata a színpadon, engem ez érdekel. Persze az én koncertfilmjeim sokkal lassabbak. De nagyon szeretnék forgatni, és meglátom, mit tehetek az ügy érdekében, mert közben egy másik filmembe is belekezdek.
 
PRAE.HU: Az utolsó kérdésem az lenne, hogy mik a terveid a budapesti tartózkodásod idejére?

AC: Sajnos, minden napom hivatalos teendőkel telik. Nehéz dolog lesz bármit is megnéznem Budapesten. Ráadásul, elég különös alak a sofőröm - úgy vezet, hogy közben be kell csuknod a szemed. Így végképp nem látok sokat a városból.

Még egy gyors dedikálás - a nagy becsben tartott „Work” című fotóalbumomba Anton bejegyezte újdonsült kedvencét, a „Munka” szót, azután elköszönünk egymástól.
 

A holland fotós munkái július 5-ig tekinthetők meg a Ludwig Múzeumban.
 


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

További írások a rovatból

art&design

Az az izgalmas, ami nem gyanús – a háttér ünnepe Az az izgalmas, ami nem gyanús – a háttér ünnepe
Hartay Csaba kiállítást megnyitó szövege Bach Máté képei elé
art&design

Távolhatás, kölcsönhatás, ellenhatás Távolhatás, kölcsönhatás, ellenhatás
Távolhatás - Action at a Distance, Capa Központ
art&design

Pár(t)ban, mégis egyedül? Pár(t)ban, mégis egyedül?
Anna - Változatok székely asszonysorsra. A Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum időszaki kiállítása a Magyar Nemzeti Múzeumban
Kaz Rahman Islamic Art and Modernism című könyvéről, New East Foundation, Isztambul, 2017.

Más művészeti ágakról

irodalom

Tömény inspiráció Tömény inspiráció
FISZ-tábor 2. nap
Szubjektív, beszámoló, Bánkitó ’28
Brad Bird: A hihetetlen család 2


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés