bezár
 

irodalom

2009. 11. 06.
Egy priuszos Szindbád
Kerékgyártó István: Trüffel Milán. Kalligram, 2009. 342 oldal, 2990 Ft
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy priuszos Szindbád Márai talán legjobb regényében, a Szindbád hazamegyben a főhős éveken át megszállottan keresi éttermekben, kocsmákban az asztali bort. Ami olyan jó, mint amit egyszer valaha, valahol, véletlenül talált és ivott egy ebédhez. Nem történelmi borvidéken készített híres bort, hanem a rendes bort. Hát ilyen regényben a Trüffel Milán.
A múlt századfordulón-századelőn vagyunk a Nagy Béke utolsó pillanataiban, amikor felépítik az Erzsébet-hidat, mikor lehetett tudni, hogy az írók melyik kávéházba járnak, mikor még léteztek nemzetiségi városnegyedek sajátságos folklórral, mikor az úri kaszinóban még valódi főrendek kártyázták el birtokaikat, de már maguk sem tudták biztosan követni a többi család leszármazási vonalait, és mikor a monarchia politikusai pártállástól függetlenül éppúgy urambátyám alapon rendezték el a választási és közbeszerzési ügyeket, mint ma, csak nekik még nem kellett mindezt titkolni és szégyellni. Mesevilágba csöppenünk, ami csak annyiban mese, amennyiben nosztalgiára használjuk, hiszen ez a mese aprólékos kutatáson alapul, és biztosan mozog a Monarchia korának társadalmi, tárgyi és kulturális közegében.

A hatalmas háttérre rajzolt pici, finom részletek között pedig ügyesen szlalomozik hősünk, az elegáns szélhámos, Trüffel Milán, a félig sváb, félig szerb tabáni gyerek. Kalandjai pikareszk-szerűen követik egymást, és ha pikareszk, akkor ezek az elemek szinte felcserélhetők is lennének, azonban ahogy Milán cseperedik, a kalandok egyre tágabb körökben, egyre nagyszabásúbban indáznak, módszerei egyre nagystílűbbek és egyre kifinomultabbak, hogy közben vissza-visszatérjen mitikussá váló szülőhelyére, és hogy végül a Monarchia mediterrán és nyugati határain túl Európát és Amerikát is kipróbálja, majd kissé megöregedve – nem lévén képes követni az itthoni új éra új rendőri módszereit (ez már a 30-as évek) –, úgy áldozzon le a csillaga, ahogy a szép Tabánt is lebontják.

A hős és a regény neve ugyanaz, együtt kezdődnek, együtt végződnek, nem tudjuk, melyik inkább ez a Trüffel Milán – a regény, vagy a hős? A kettő csak együtt létezhet, kiderül, hogy a visszaemlékezéseit író és közben a végső, nagy „csapolására” készülő szédelgőt a rendőrség figyeli, ő erről mit sem tud, mi, az olvasók viszont igen, látjuk, hogy közeledik felé a veszedelem, és akár észrevesszük magunkon, akár nem, félteni kezdjük, legszívesebben bekiabálnánk neki, hogy vigyázzon. Ennek az információs deficitnek kell kiegyenlítődnie a regény végére, ennek a feszültsége tart izgalomban bennünket, de ha ez nem lenne, akkor a színes-mesés hömpölygés, az egyszerre ravaszul kimódolt, mégis naiv csalások láncolata és a regény 19. századi fénykorát, a nagy, istenáldotta elbeszélőket idéző hangulat is elég lenne az olvasónak. A szerző nem fél sokat próbált, évezredek alatt szelektálódott sablonokat használni (pl. akkor veszítjük el szerelmünket, mikor már épp elérnénk a boldogságot), és hálából ezek az időtlen mintázatok harmonikusan simulnak egybe a mesével: a megcsapolt pénzemberek, elhagyott, imádott, elvesztett nők eseteivel, Trüffel a szépségért, az életért hozott áldozataival, politikai manővereivel, a féktelen zabálás és részegeskedés, aztán a világ érzékek általi megélésének művészi szintre emelt élvezetével és a csalás-szédelgés esztétikájának kidolgozásával.

A Trüffel Milán nem akar üzenni, eredeti lenni, nagy lenni, nem akar semmi különöset, nem erőlködik, csak éppen olyan szépen működik, amilyen elegánsan Trüffel Milán lavírozott át saját és áldozatai életén.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Horváth Viktor --


További írások a rovatból

irodalom

Jó lenne érteni egymást Jó lenne érteni egymást
Interjú Nényei Pállal Az irodalom visszavág 3. – A hit fényétől az ész világosságáig megjelenésének apropóján
26. Nemzetközi Budapesti Könyvfesztivál, Gyerek(b)irodalom
irodalom

Se férfi, se nő, se kutya, se macska Se férfi, se nő, se kutya, se macska
Női szerzők, női témák a kortárs európai irodalomban - 2019. április 27.

Más művészeti ágakról

Interjú Rév Marcell operatőrrel rendezőkről, trendekről, filmekkel eltöltött évekről
színház

Testvérek között Testvérek között
Tisztasági festés - a Stereo Akt előadása a Trafóban
Interjú Marék Veronikával a meseírás művészetéről, a példaképekről, a gyerekirodalom helyzetéről és a siker titkáról
színház

Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje Hősök, árulók, bohócok: Coriolanus és a művészet egyesítő ereje
Az ukrán Ivan Franko Nemzeti Drámai Színház vendégjátéka a MITEM-en


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés