bezár
 

irodalom

2011. 01. 24.
Teljesen idegen itt
Esther Kinsky: Üdülő (Tankó Tímea fordítása) Scolar, 2010.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Teljesen idegen itt Esther Kinsky Üdülő című regényének középpontjában az elvágyódás és a magatehetetlenség áll. A kisváros lakóival a kánikula évében találkozunk, amikor évek óta először "elmaradt az ár". A mű egészén végigvonuló szárazság és szomjazás egyben a szöveg metaforikus olvasatának lehetőségét is adja. A címben megjelenő "üdülő" a vágyak célpontja, amitől azt remélik, minden jobb lesz, ahol végre "hűsölhetnének" a szereplők, akik különben már-már élettelen lassúsággal vánszorognak egyik napról a másikra, értelmet nem találva az életüknek.
A regény nyelvezete, mondatai és szerkezete is  az értelmetlen hőségben vergődnek: rég olvashattunk ennyire lírai prózát, ennyi metaforát és megszemélyesítést regényben (pl.: erdőhurka, kacajfelhő). Mondatfolyamok nehezítik az olvasók dolgát, minden szó és vessző súlyozva van, komolyan kell őket venni ("Most már akkora hasadások voltak a földben, hogyha az ember nem figyelt, becsúszott, érezte a mélyre benyúló hőséget, és arra számított, hogy bármelyik pillanatban fogak mélyedhetnek a lábába, miközben a felé nyújtott kezek és karok segítségével szabadulni próbál."). A terv jó, hiszen az a jelen levés, értelemadás, amire vágynak a szereplők, éppen a világ szépségében, a képiségben születhetne meg. Sajnos ez a végére mégis kifárad, mert kioltódik a szövegben, a nyelvben az a feszültség, ami magával ragadná az embert, és így a figyelem, koncentráció is nehezen megy. A sűrű szöveg egésze ugyanis nem áll össze egy képpé, messziről nem egységes, amit látunk, hanem kusza; közelhajolva pedig barokkosan bonyolult képekekkel kell megbirkóznunk.
 
Esther Kinsky: ÜdülőAz Üdülő legjellemzőbb vonása a filmszerűség,  a szöveg állandóan pontosít, részletez, bizonyos dolgokra, eseményekre vissza-visszatér, mintha ráközelítene a képre, amelyen legtöbbször a táj elemeit látjuk, közel s távol a kisváros, az üdülő, a folyó környéke lesz az, ami a hangulatot és a miliőt megteremti,. Hogy Darvasi Lászlót idézzem: minden eleme hihetetlenül fontos. Szerepcsere történik, a szereplők lesznek a regény díszletei és kellékei és a táj kerül reflektorfénybe. A kisváros színeit viszont "kimarja a hőség", a szereplők szinte arctalanok, ezt nevük is mutatja, csupa "Ferik, Tibik, Attilák, Zolik" vannak a "Zsuzsák és Marikák" mellett. A regény elején megérkező Kozákfiúkról is annyit tart fontosnak kiemelni a szerző, hogy rendet raknak az üdülőben, ők a felügyelők. A szövegben megjelenő rengeteg ige a fiúk maszkulitását hivatott erősíteni - ezek nem nyafognak, nem hezitálnak, "a szatelitjük körüli füvet lenyírják, autóval és motorral jöttek, mint minden évben egymás után pakolták ki a láda söröket, rakták ki a rádióikat, nevettek, már kora reggel ordítoztak, vállon veregették egymást".

Hiába a Kozákfiúk izomtól duzzadó teste, a nők lábán a szandál, az állandóság, erősebb az ellenpont, az idei szárazság, és az a réteg, aki "férfiafolyónál akar lenni". Aki azt mondja, "Az üdülőbe szeretnék menni. Semmit sem akarok látni, végre egyszer már semmit sem látni" - mondja Esther Kinsky Üdülő című regényének egyik szereplője, Antal (ellentétben  azzal, amit a regény egésze vállal, hogy mindent megmutat). Ez az alak lldi és Miklós mellett kiemelt helyzetben van: a szerző külön fejezetet is szentel e három embernek, különben egy széthullott család tagjainak , hogy belső gondolataikba is belelássunk. 
 
Kinsky olyan tájra mutat, ahol nincsen semmi. Antal meséli: "mint egy film, amiben nem történik semmi, és mégis ülve marad az ember, és nézi, mert nem tud mit tenni ellene, és soha többet nem felejti el azt a filmet". Ezt a filmet az előbb említett három szereplőn kívül a többi arctalan szereplő is meséli,  történeteik dokumentumfilmszerűen állnak össze, melyekben az egyetlen közös "pont" a víz: az áradás, a folyó. Ellentétekkel teli fogalom ez, egyszerre nyugtató, álmaik netovábbja, hiszen amíg nézik, felejtenek, másrészt viszont belefulladnak, a folyó elviszi mindenüket, az iszap lapátolásával kezdhetik a szezont.

Idén viszont minden más. Nincs áradás, helyette itt a kánikula és itt az Új Nő, csupa nagybetűvel, aki csak áll és bámészkodik, aki "itt ül, mint egy kő, mintha semmihez semmi köze nem lenne - állandóan csak néz, mintha a világ egy nagy tévé volna". Több férfi is a kőhöz hasonlítja, vagyis ő az, aki elmerül a vízben, sima, nehéz, mozdíthatatlan, passzív szereplő, aki nem megy soha úszni. És persze a legizgatóbb, mert idegen, a leggyűlöletesebb, mert idegen. Semmiképpen sincs helye ebben a térben, ebben a kánikulában. Ildi mellől elrabolja Antalt, és épp ilyen agresszíven mutat rá arra is, hogy hiába minden, ezeknek az embereknek nincs esélyük a változásra, belülről iszaposak, mint a folyó is az alján, és nincs az a szárazság, ami kiszárítaná őket.
 
Az ő tragédiájával végződik, és erre fut ki a történet, a regény, amiben valójában semmi se történik. Minden egy szigeten fejeződik be, ahol az Új Nő, az idegen teste a bozótból hallgatja a Kozákfiúkat, ahogy énekelnek, majd elhalkulnak, szedelődzködnek lassan. Az Új Nő tekintetén keresztül mutatja be Kinsky a kisváros és az üdülő világát, így egy percig sem lesz ismerős. Az Üdülő mozaikos, darabos, látomásos, de legfőképp idegen marad.
 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Csobánka Zsuzsa --


További írások a rovatból

irodalom

Boszorkánymesterek Boszorkánymesterek
Harry Partch vs Gergely Edit*
irodalom

huszonegyedik #8 huszonegyedik #8
Túl ismerős, túl távoli: David Attenborough Climate Change – The Facts
irodalom

Utak a sötétségbe Utak a sötétségbe
Horváth Márk A digitalitás paroxizmusa: Spektákulum, szimulákrum, kibernetikai állapot és a virtualitás hiperkaotikus okkultúrája

Más művészeti ágakról

art&design

Velünk élő hagyományok Velünk élő hagyományok
Korniss Péter Változások című kiállítása Kolozsváron
Interjú Néder Panni színházrendezővel a személyességről, intimitásról, Berlinről, autobiografikus színházról
art&design

Ami általános, ami emberi Ami általános, ami emberi
Interjú Ember Sárival lehetséges megközelítésekről, utazásokról, önazonosságról, piaccal való megbékélésről
A Fausttól a Szívlapátig. Kortárs könyvek a középiskolában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés