bezár
 

art&design

2006. 12. 15.
„Legyen brutál”: Fémimplant és fűzőplasztika
Beszélgetés Aradi Kattával - Divatdiktátorok!? című sorozatunk 1. része
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
„Legyen brutál”: Fémimplant és fűzőplasztika Van szerencsém hosszabb ideje ismerni Kattát, aki egy kedves, mondhatni szelíd lány. De ha ruhatervezésről van szó, előtör belőle a felszín alatt lapuló állat: csörögnek a láncok, feszülnek a fűzők, ropog a lakk…
Mi újság a mai divattal?
Figyelemmel kísérem; főleg a párizsi és olasz divatból szoktam szemezgetni… De nekem nem ez a legfontosabb. Ha kell, bármelyik korszakba belenyúlok, ha van benne szépség.
Kedvelem Király Tamás munkáit, kész költemények. Merész, bármilyen anyagot felhasznál: addig hajlít egy fémrudat, amíg szoknya nem lesz belőle. 2 éve Alice Auaa japán tervező volt a kedvenc, elég beteg dolgokat művel, pozitív értelemben. A japánok amúgy is otthon vannak a horrorban, elég megnéznünk néhány filmet vagy számítógépes játékot. Egy időben odavoltam Betsy Johnsonért: kis bájos, virágos, csipkés finomságokat művel, eszméletlen színekkel, brutálisan sminkelt modellekre. Közönségesen jó.

Ha 3 szóval kellene jellemezned a saját művészetedet, melyek volnának azok?
Formabontó, provokatív, megszállott.
kattamodell1
Hogyan indultál a pályán?
Az érettségi után elég bizonytalan voltam, fogalmam sem volt, hogyan tovább. Elmentem egy pályaválasztási tanácsadásra, ahol a diagram egyértelműen kimutatta a művészetek iránti érdeklődésemet. A pszichológus megkérdezte: mi az amit igazán szeretsz? – Rajzolni irodalom óra közben. – feleltem. Korábban is megfordult már a fejemben a divattervezés, de azt gondoltam, engem úgysem vennének fel az Iparművészetire. Ő ajánlotta Rothschild Klára divattervező iskoláját, ahová utána felvételiztem. Szerencsém volt, mert Justin Júlia is abban az évben érkezett oda, tőle sokat tanultam. Ez idő alatt több Sütő Enikő féle modelliskolás divatbemutatón is felvonultak a ruháim. 2002-ben végeztem. Még a suli ideje alatt készített velem interjút Kertész Violetta (jelenleg a Stílus Magazin munkatársa), ami aztán kikerült az internetre. Ennek köszönhetően futott be az első magánmegrendelésem, ami egy szalagavatós ruha volt.

Milyen megrendelések jönnek azóta? Hogyan telnek a hétköznapok, ha épp nem bemutatóra készülsz?
A szalagavató azóta hagyománnyá vált, minden évben fordulnak hozzám ilyen kéréssel. Miután engem is magával sodort a goth/industrial szubkultúrális közeg, már jöttek maguktól a bizarrabbnál bizarrabb ötletek, főleg az [a]http://www.ld50.hu[text]www.ld50.hu[/a] által közvetített kapcsolatoknak köszönhetően. Egyéni megrendelések: ezüst anyag, cipzár itt – cipzár ott, rengeteg cipzár, aztán a lakk, fekete fehérrel kombinálva, minél kontrasztosabb összeállításokban. Valamint tervezek az Art Macabre társulatnak: nekik eddig főleg fűzőket, tüllszoknyákat, lakkszereléseket készítettem, illetve biztosítottam a már meglévők közül, ugyanígy a W.F.S. együttesnek Sleepcommand című videoclipjükhöz.

Milyen arcok keresnek fel megrendeléseikkel?
A középkorú hölgyektől kezdve a fiatal cyberpunk rajongókig. Általában mindig olyan jön, aki már hallott rólam ismerősétől, barátjától, és nem egyszerű lapszoknyát kér. Gyakran csak annyit mondanak: legyen brutál.

kattamodell6Meddig mernek elmenni ruhák terén? Mi a legdurvább, amit eddig készítettél?
Attól függ. Ha a kivágást nézzük, volt már majdnem szegycsont végéig dekoltált, láncokkal fedett felső, vagy csípőig felsliccelt szoknya, amit csak egy vékony pánt tartott össze. A fűzőknél lehet a legjobban durvulni: kíméletlen fekete táskalakk anyagból, elején fém díszcsattokkal; különböző formájú és mértékű merevítések, kontrasztos színek, cipzárok, és még lehetne sorolni.

Úgy látom, szívügyed a lakk.
Sokáig az volt. Belezúgtam abba az anyagba, főleg a táskának való masszív lakkba: fényes, kemény, és fekete. Sokáig csak erre és ennek variációira koncentráltam. Aztán magától jött vele a többi, ami passzol hozzá: láncok, szegecsek… Ezen kívül szeretem még a műbőrt, műszőrméket, tüllöket, plasztikus anyagokat. A másik énem pedig a muszlin, a selyem, a csipke, és az organza.

Melyik az a ruhadarab, ami legjobban a szívedhez nőtt?
Nem tudok választani. Nehéz külső szemmel látni őket. Azokat szeretem, amik pont olyanra sikerülnek, amilyennek megálmodtam őket eredetileg: anyag és forma szempontjából is stimmel. Bár ez is csak féligazság, mert a munkafolyamat közben a bennem élő kép is alakul, mindig kitalálok valami változtatást. Talán a fűzőket szeretem a legjobban, főleg a legyezőszerű merevítéssel készült darabokat.

Ezek is egyéni megrendelésre készültek?
Nem, ezek a Kék Yukban tartott „Színesfém” bemutató darabjai.

Színesfém, Pink és Plasztik… a nevek önmagukért beszélnek. Eddig 3 önálló műsorod volt. Hogyan készülsz egy ilyen alkalomra?
Normál esetben a tervező fejében először megszületik egy kép a ruháról, majd elmegy anyagot keresni. Nálam ez pont fordítva történik: először a nyakamba veszem a várost, és beszerzek pár nem szokványos anyagot, amik megmozgatják a fantáziámat. Ez a fordított munkafolyamat főleg a korlátozott hazai lehetőségeknek köszönhető; sajnos nem mindig lehet a tervezettnek megfelelő anyagot kapni. Aztán útba ejtek nem szokványos helyeket is, például a nagyobb barkácsáruházakat. Olyan tárgyakat találok, amiknek hivatalos rendeltetéséről fogalmam sincs, csak azt látom, hogy majd hová kerül a ruhán, vagy éppen átfűzök rajta egy szalagot és kész a nyakpánt. A beszerzés után elkezdek alkotni. Végül elkészítjük a bemutató koreográfiáját: a ruha és a modell karakterét kiemelő kis performanszokat találunk ki, például szipkás bevonulás, csillámpor fújás, stb. A zenék kiválasztása is fontos: a Capella Caféban tartott bemutatón még különböző válogatott számok szóltak, a Szigeten már a Space Monkeezzal közösen csináltunk műsort, akik élőben zenéltek. A legutóbbi Kék Yukas bemutatóra pedig Tommy Gun egy saját számot írt, kimondottan erre az alkalomra, amiben én is közreműködtem; nagyon élveztem.

Honnan merítesz ihletet? Mi az, ami ilyenkor inspirál?
Ha 24 órát töltesz a ruhákkal, akkor szinte minden megérint, ahogy kilépsz az utcára. Az árnyékok, az alakok, bármi. Vagy például kinyitok egy magazint, és egy kép vagy egy rajz elraktározódik, majd tervezés közben újra előjön. Olyankor veszettül keresem, hogy hol láttam azt a formát.

Mennyire van hatással a kreációidra az a szélsőséges szubkultúra, amelyben mozogsz?
Eleinte jobban befolyásolta. Most már ott tartok, hogy teljesen el fogom hagyni a fetishiszta jelleget; egy új korszak következik, de erről még nem árulok el többet.

Egyéb tervek?
Tervezek a közeljövőben egy bemutatót. Sajnos a jelenlegi modelljeimtől meg kell válnom. Ők ugyanis mind nagyon karakteresek, és épp ezért a ruhák is úgymond karakterre lettek szabva, nem kapcsolódtak egymáshoz. Ezután egy sokkal kollekciószerűbb, letisztultabb műsort szeretnék összeállítani. Jelenleg Kopek Rita festőművészhez járok előkészítőre, aztán megpróbálom az Iparművészetit. Ha sikerül, akkor utána irány London.

(A fotókat ©[a]http://www.ld50.hu/users/estee[text]Estee[/a] és ©Fábián Éva készítették.)


kattamodell3kattamodell5
kattamodell4kattamodell6
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Illés Emese --


További írások a rovatból

art&design

Ami általános, ami emberi Ami általános, ami emberi
Interjú Ember Sárival lehetséges megközelítésekről, utazásokról, önazonosságról, piaccal való megbékélésről
art&design

Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben
Horváth Gideon – I put my hand into a beehive
Erdély Jakab: Anyád hogy van? Diplomakiállítás Dr. Geréb Ágnes életéről
art&design

Instabil egyensúly Instabil egyensúly
A varázsló halála. Emlékkiállítás Csáth Géza halálának 100. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Más művészeti ágakról

Pap Kata válaszai a prae.hu körkérdésére


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés