bezár
 

irodalom

2012. 03. 06.
Rameau unokaöccsei, unokahúgai és a libanoni vacsora
Téli JAK-Solitude est a Nyitott Műhelyben. 2012. február 26.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Rameau unokaöccsei, unokahúgai és a libanoni  vacsora Friss, merész nyelvhasználat, kellemetlen témák és libanoni ízek. Röviden így foglalható össze a Nyitott Műhelyben február utolsó vasárnapján megtartott téli JAK-Solitude est.
A házigazda, Lóránd Zsófia bevezető szavai után  Jean Baptiste Joly, az Akadémie Schloss Solitude igazgatója mondott, pontosabban rögtönzött egy beszédet. Ahogy azt mondanivalójában kiemelte, csak röviddel azelőtt tudta meg, hogy ezen az estén ilyen feladat is vár rá, így aztán arról beszélt, hogy a repülőgépen Budapest felé Diderot remekművét, a Rameau unokaöccsét olvasta. Szerinte ez a könyv nyelvezetének frissessége által (hisz korának köznyelvén íródott) rokon a Solitude-programban részt vevő szerzők alkotásaival. Elsősorban a magyar szerzőkre utalva Joly úgy fogalmazott, hogy hasonlóan egykor Diderot-hoz, a mai fiatal magyar szerzők is mernek saját generációjuk nyelvén írni. 

Jean Baptiste Joly

Merészséggel persze nem csupán a magyarokat, hanem a korábbi Budapesten ösztöndíjas külföldieket is lehet jellemezni, az est során bemutatott kötet két szerzőjét mindenképp. Bár elsőre igencsak távolinak tűnt a két könyv világa, a szerzőkkel való beszélgetés azonban rávilágított arra, hogy mind a kanadai Jonathan Garfinkel, mind a lengyel Katarzyna Sowula igen provokatív módon közelítenek témáikhoz. 
Lóránd Zsófi

Garfinkel nem volt jelen az esten, őt interneten keresztül érték el a szervezők. A Jeruzsálem-projekt című regénye a zsidó-palesztin helyzettel foglalkozik, és a szerző az est folyamán nagyon fontos gondolatokat mondott ki ezzel kapcsolatban. Egyrészt beszélt a zsidó kultúrában meghatározó áldozat szerepről, másrészt hangsúlyozta, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy napjainkban mi zajlik Izraelben. 

Vári György a kötet egyik méltatója (és utószavának szerzője) inkább a tágabb társadalmi kontextussal foglalkozott, a kötet fogadtatásának körülményeiről faggatta a szerzőt, míg Váradi Péter, a regény fordítója sokkal szövegközelibb témákat említett meg. Például, hogy milyen zsánerbe helyezi Garfinkel a történetet: a kanadai cionista iskolában a gyerekek milyen módon szembesülnek saját zsidóságukkal és saját történelmükkel. Az angol és magyar nyelven zajló beszélgetés gördülékenységéhez mindeközben Fejérvári Boldizsár tolmácsolása járult hozzá.
Váradi Péter, Vári György, Csobánka Zsuzsa

Az est másik bemutatásra kerülő könyve Katarzyna Sowula Nulla-nyolcszáz című novelláskötete volt. Az eddigi angol-magyar társalgásba Szathmáry-Kellermann Viktória közvetítése által a lengyel nyelv is bekapcsolódott. A szerzőnek Csobánka Zsuzsa, a könyv utószavának írója tette fel kérdéseit. Legelőször is megtudhattuk, hogy nyulla-nyolcszázzal Lengyelországban a mobiltudakozó számai kezdődnek, a kötet címe tehát innen származik. 


Katarzyna Sowula és Fejérvári Boldizsár

Majd Csobánka Zsuzsa azt emelte ki, hogy szerinte nagyon fontos szerepet kap a szövegekben a szentség, s ezzel kapcsolatban kérdezte a szerzőt. Sowula válaszában arról beszélt, hogy Lengyelország ugyan katolikus ország, és ő maga is katolikus neveltetésben részesült, ám úgy gondolja, az emberek  vallásossága megreked a képmutatás szintjén. Beszélt még arról is, hogy sokat foglalkozott szentek életével, szerinte egyik-másik nagyon abszurd történet. A szerzőnek feltett kérdések magukra a folytonos kérdésfeltevésekre is vonatkoztak, s arra, hogy mennyire kitűnik a kötet szövegeiből is ez az attitűd. Sowula elmondta, hogy valóban, ő folyton kérdéseket tesz fel, az évek során ezek egyre gyarapodnak, egyre komolyabbak lesznek, ám válasz nincs rájuk. 

A kötet prózanyelvével kapcsolatban (a könyvet Keresztes Gáspár fordította) Csobánka Zsuzsa a metaforikusság és ironikusság egymás mellettiségét emelte ki. A szerzőtől pedig megtudhattuk, hogy néha beleszerelmesedik régi szavakba, amiket manapság már alig használnak, és igyekszik ezeket a szövegeibe beilleszteni. 

Nagy Ildikó Noémi

A szünet után egy rövid felolvasásnak lehettünk tanúi. Korábbi Solitude-ösztöndíjasok olvastak fel írásaikból: Nagy Ildikó Noémi és Lina Mounzer angol nyelven egy-egy szöveget, míg Csehy Zoltán  több versét is magyarul (hangsúlyozva, hogy egyrészt a költő be van zárba abba a nyelvbe, amin alkot, másrészt pedig a felolvasandó művekről nem készült műfordítás). 

A legkitartóbb hallgatókat végül Lina Mounzer látta vendégül libanoni vacsorájával, nagyszerű fináléjaként az egész estére jellemző nyelvi és kulturális sokszínűségnek.

Lina Mounzer
Fotó: Bach Máté

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pethő Anita --


További írások a rovatból

Interjú Marék Veronikával a meseírás művészetéről, a példaképekről, a gyerekirodalom helyzetéről és a siker titkáról
irodalom

Fejnehéz éjszakák Fejnehéz éjszakák
André Aciman: Nyolc fehér éjszaka. Ford.: Rácz Judit. Athenaeum Kiadó, 2018.

Más művészeti ágakról

színház

Testvérek között Testvérek között
Tisztasági festés - a Stereo Akt előadása a Trafóban
Interjú Halász Glória filmrendezővel nyitottságról, szerzőiség és hitelesség egyensúlyáról, valamint az önmagunkba vetett hitről
színház

Hetente három jó független előadás Budapesten Hetente három jó független előadás Budapesten
Beszélgetés Boross Martinnal


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés