bezár
 

film

2012. 06. 21.
A hal neve: Piranha
John Gulager: Piranha 3DD
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A hal neve: Piranha A tehetséges horror-rendező, Alexandre Aja Piranha 3D című remake-jét kevés kritikus jósolta a 2010-es év jobb filmjei közé, de a posztmodern horror-vígjáték meglepetésre remek fogadtatásban részesült, egyenesen felülmúlva eredetijét. A Piranha 3DD címre keresztelt folytatás is hasonló bűnös élvezetnek ígérkezett, a rendezői posztra ráadásul A dög-trilógiát jegyző horrorkom-specialista, John Gulager érkezett.
A két évvel ezelőtt bemutatott Piranha 3D csak egy térhatással felturbózott klasszikusgyalázó remake-nek tűnt a sok közül: eredetije, az 1978-as Piranha a kiváló horror-rendező, Joe Dante első sikere volt Roger Corman szegénysori AIP stúdiójából. Gyengére sikeredett folytatásával (Piranha 2.: Repülő gyilkosok) James Cameron debütált, a rendező viszont nem tekinti sajátjának a filmet, mivel azt jobbára az olasz producer dirigálta. Corman 1995-ben készített egy szintén rém gyenge televíziós remake-et a filmből, mely inkább volt újrahasznosítás, mint újradolgozás. A Piranha 3D könnyen lehetett volna a 2010-es év legrosszabb filmje, ha nem áll mögötte ambiciózus alkotógárda. A rendezői széket a sikeres “Splat Pack" horror-rendező, a Magasfeszültséggel nevet szerzett Alexandre Aja kapta, akinek ez volt a harmadik remake-je (a Sziklák szeme és a Tükrök után), sőt, egyben a harmadik sikeres remake-je (mindhez készült legalább egy folytatás, ebben Aja alighanem rekorder).1
Aja mellé tisztes büdzsét adtak a horrorrajongó Weinstein-testvérek, amiből jutott pénz a Nicotero-Berger páros első osztályú effektjeire és egy retró színészgárdára (Richard Dreyfuss mint veterán Cápa-túlélő, Ving Rhames mint blaxploitation csődör, Elisabeth Shue mint milf seriff, Christopher Llyod mint őrült tudós és Jerry O’Connell mint “Vad csajok" házigazda) is. A Piranha 3D remake-ként követendő példa. A legújabb technológiával überelte elavult és alacsony büdzséjű eredetijét, a 3D annak ellenére volt hatásos, hogy utólag konvertálták fel, a térhatás ráadásul tökéletesen illett az eredeti filmhez, mivel a trashesen gagyi CGI-piranhákat könnyű volt 3D-ben realizálni, továbbá a mélyből támadó, a kamera felé úszó bestiákon keresztül az alkotóknak alkalma nyílt kipróbálnia a technika teljes fegyvertárát (erről bővebben lásd: Varró Attila: Térhódítás. Filmvilág 2010/12). Aja emellett megőrizte az eredeti Piranha szellemiségét: ahogy Dante filmje a Cápának volt az exploitation-verziója, a Piranha 3D is afféle felnőtt popcornmozi, mely a szokásos horror-katasztrófafilm történetet rengeteg kreatív és ambiciózus gore-al, szégyentelen meztelenkedéssel és fekete humorral meséli el, továbbá a retró stílus (John Hughes tinifilmes kanossága) mellett  a posztmodern hangnemet is megtartotta. Az eredeti filmben Mario Bava múzsája, a horrorikon Barbara Steele játszott el egy kis szerepet, Ajánál pedig Eli Roth “Splat Pack" horror-rendező lépett fel egy önironikusan véres jelenetben, és nem maradt el a Spielberg előtti főhajtás sem (lásd Dreyfuss Cápa-idéző karakterét vagy a Ryan közlegény megmentése nyitányára emlékeztető őrületes piranha-partraszállást).8
A Piranha 3D a jó kritikák ellenére csak szolid pénzt hozott, viszont ez is elég volt a folytatáshoz. A Piranha 3DD-ben az előző rész tenger alatti barlangokból földrengés hatására kiszabadult prehisztorikus piranhái térnek vissza: evolúciójuk következő állomásaként megtanulták átrágni a fémet, így aztán beszabadulnak egy éppen megnyitott aquaparkba. A sztori ugyanarra a műfaji sémára épül, mint elődei: egy seregnyi kicsi, de nagy számban és agresszíven támadó állat tör rosszkor, rossz helyen lévő átlagemberek életére (a horror ezen típusáról bővebben: Varga Zoltán, Vajdovich Györgyi: A vámpírfilm alakváltozatai). Nem marad el a horror és a katasztrófafilm zsánerek (ál)ultrakonzervatív moralizálása sem: az aquapark tulajdonosát csak a pénz érdekli (ahogy a Cápában sem lehetett bezárni a szabadstrandot a szezon közepén holmi fehér cápa miatt), a piranhák pedig Isten angyalaiként csapnak le a Szodomát és Gomorrát képviselő, sztriptíztáncos úszómesterekkel és “puncikamerával" is felszerelt “felnőtt medencére".5
John Gulager rendezőként nagyjából hozza azt a stílust, amit A dög (Feast) és két DVD-re forgatott folytatása alapján várhatunk tőle. A dög egy alacsony költségvetése ellenére ritka ambicióus és vérbő horror-komédia volt, melynek fő erénye a Kevin Smith vígjátékait idéző alpári humor, amely az önmagát alakító Jason Mewes (“Öt perce ismered, és már előkapja a farkát" - jellemzi “hetero élettársát" Smith), azaz a Jay és Néma Bob-duó szószátyár tagjának sztár-cameójában jelent meg nyíltan. Nem volt tehát halva született ötlet a Piranha 3DD, Gulager és írói azonban pusztán utánérzését tudják nyújtani Aja filmjének.6
A Piranha 3DD-nek leginkább négy dologban kellett volna remekelnie: kreatív gore-ban, 18-as karikás meztelenkedésben, a nyugalom megzavarására alkalmas 3D-effektekben és tiszteletlen humorban. Ami a gore-t illeti, a véres jelenetek nem árulkodnak különösebben nagy alkotói fantáziáról, és a kivitelezésük is pocsék, elődjével ellentétben e filmnek nem áll jól a gyenge CGI. Márpedig talán az ilyen horrorjelenetekben tud csúcsra jutni a filmművészet, hisz a test radikális sérülésénél semmi nem okoz nagyobb sokkot az embernek, egy ilyen szcénát viszont csak a filmművészetre jellemző effektekkel lehet realizálni, ami mindig nagy kihívás; nem csoda, hogy a legkorábbi mozgóképek közül is hasonló stop motion sokk-gegekre épült néhány. A Piranha 3DD ugyanakkor még trash-ként sem működik, a hírhedt Asylum stúdió Mega Piranhája nevetséges büdzséje ellenére jóval viccesebb és emlékezetesebb szennyműként.
9
A meztelenkedés csak amolyan műanyag díszletként funkcionál, az alkotók ezen is igyekeztek spórolni, de a 3D-effektek sem tesznek hozzá a filmhez, pedig eleve 3D-kamerákkal vették fel (talán jó döntés volt Aja részéről az utólagos konverzió). Ami a humort illeti, olyan érzésünk lehet, mintha az alkotók lefénymásolták volna egy random piranhás horror szkriptjét, majd szerződtettek volna egy éhező stand up komédiást, hogy írjon bele poénokat. A gegek többsége tehát csak amolyan öncélú epizód, nincs különösebb köze a sztorihoz. Van viszont néhány olyan poén is, ami egyszeri megnézésre éppen alkalmassá teszi a filmet, ilyen például David Hasselhoff frenetikus sztár-cameója, vagy Ving Rhames (“Bring me my legs!") visszatérése (az előző részben a Hullajó stílusában aprította a piranhákat, ez alkalommal a Gonosz halottat idézi lerágott lábai helyére csatolt puskájával). Az egyébként viccesen reklámozott filmhez az alkotók hamar összehoztak egy kamu-werkfilmet, mellyel az Oscar-klippeket parodizálják, e kis szösszenet konkrétan viccesebb, mint maga a film, és a színészek is jobban megerőltetik magukat benne.
10
Hogy hol ment félre a Piranha 3DD? Amennyire igyekeztek az alkotók és a készítők a Piranha 3D esetében, annyira lazán vették a folytatást, talán keveselték Aja filmjének bevételét, nem látva benne igazi franchise-potenciált. Addig ütötték a vasat, amíg meleg, jó film helyett biztos, szolid kasszasikert remélve, ahogy az a rosszul sikerült folytatások esetében általában történik. Olyannyira kapkodtak, hogy 2011 telére tették a forgatást, de aztán rájöttek, hogy túl hideg van a meztelenkedéshez, ezért le kellett fújniuk a tavaly novemberre tervezett bemutatót. Két szék közé estek: a filmet egyaránt utálják kritikusok és nézők, de minimális büdzséjéhez képest is bukott a mozipénztáraknál, így nem lesz “Piranha 3DDD: A halak köztünk járnak", a vizek tehát újra biztonságosak.



Piranha 3DD
Színes, feliratos, amerikai horror, 83 perc, 2012 (18)
Rendező: John Gulager
Forgatókönyvíró: Patrick Melton, Marcus Dunstan
Zeneszerző: Elia Cmiral
Operatőr: Alexandre Lehmann
Producer: Mark Canton, Joel Soisson, Marc Toberoff
Vágó: Martin Bernfeld, Devin C. Lussier
Szereplők: Danielle Panabaker (Maddy), Chris Zylka (Kyle), Matt Bush (Barry), Christopher Lloyd (Mr. Goodman), David Hasselhoff (önmaga), Katrina Bowden (Shelby), Gary Busey (Clayton)
Bemutató dátuma: 2012. június 14. (Forgalmazó: Fórum Hungary)


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Todd Phillips: Joker
Megemlékezés Sára Sándor rendező-operatőrről
Interjú Flesch Andrea jelmeztervezővel lehetséges utakról, pályakezdésről, tanítványokról, aktuális munkákról
Julian Fellowes: Downton Abbey

Más művészeti ágakról

irodalom

Történelemleckék és egyéb történetek Történelemleckék és egyéb történetek
Margó 2019 – Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve, Nádas Péter: Leni sír, Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak és Kukorelly Endre: CéCéCéPé
irodalom

Irodalmi határátlépések Irodalmi határátlépések
Margó 2019 – Borges: Tangó, Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete és kortárs kínai science fiction
színház

Megtisztulás elvitelre Megtisztulás elvitelre
Ábel Stella Psyché-interpretációja. Monodráma, ami szó szerint a székhez szegez
színház

Trauma és létezés harmóniája Trauma és létezés harmóniája
Szabó Réka A létezés eufóriája című dokumentumfilmje


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés