bezár
 

film

2013. 07. 15.
Megfogni egy vadidegen kezét – Interjú Ruszev Szilviával, A nagy füzet vágójával
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Megfogni egy vadidegen kezét – Interjú Ruszev Szilviával, A nagy füzet vágójával Ruszev Szilvia a potsdami Filmfőiskola vágószakán végzett, majd tanítani kezdett ugyanott. Vágóként jegyzi többek között Tolnai Szabolcs Fövenyóráját és Szász János Kristály Glóbusz díjas filmjét, A nagy füzetet. Úgy döntöttünk, a Karlovy Vary-i Fesztivál forgataga helyett inkább Berlinben ülünk le beszélgetni a szakmáról, és persze A nagy füzetről.
PRAE.HU: Filmszakon tanultál az ELTÉ-n, elmeséled hogy jutottál el a potsdami Filmfőiskoláig?
 
Még régebbre nyúlik vissza a történet, mert magyar és bolgár szakon kezdtem. Utána indult el a mozgóképelmélet és pedagógia program első évfolyama. Arra felvételiztem, és így kerültem a film közelébe elméleti szinten. Ezzel párhuzamosan pedig eljutottam egy MAFSZ és KVB által szervezett filmes táborba. Valahogy ott ragadtam a MAFSZ-nál, és egyetem mellett náluk dolgoztam, mindent, amit csak lehetett. Egyszercsak megjelent az első digitális vágócomputer, a Video Machine, amelyet összerakhattam, kipróbálhattam, és így kezdtem vágni. Közben csináltam én is saját super 8-as filmeket, de a három év alatt, amíg  a MAFSZ-nál voltam, oda jutottam, hogy mindenképpen vágni akarok. Akkor alakult úgy az életem, hogy kijöttem Berlinbe, ez volt 2000-ben. Körülnéztem, hogy hova lehet felvételizni, egy évig tanultam németül, és felvételiztem. Érzésre viszonylag idősen. Mondjuk a főiskolán a vágók átlagéletkora magasabb, mint a rendezőké. Az a közeg, ami a főiskolán volt és van, valamilyen szinten hasonló ahhoz, amit Magyarországon a független filmes körökben megéltem. Nem teljesen szakadt meg a folytonosság.
 
PRAE.HU: Egyetem alatt rögtön elkézdtél asszisztensként dolgozni? Részt vettél Oskar Roehler két filmjének vágásában (Suck My Dick, Fahr zur Hölle, Schwester!).
 
A Roehler-filmekben az asszisztensi munkát már akkor végeztem, amikor alig beszéltem németül. A mázlim az volt, hogy a vágó bolgár (Gergana Voigt – R. D.), és én félig bolgár vagyok. A vágóval jól tudtam kommunikálni, a rendezővel pedig amennyire kellett.
 
PRAE.HU: Hogyan kezdi el az ember?
 
Kapcsolati tőke, kitartás, szerencse.
 
PRAE.HU: Miután befejezted az egyetemet, egyből ott is maradtál tanítani?
 
Nem, teljesen véletlenül alakult így. 2009-ben végeztem, és rádöbbentem, hogy már nem járok többet egyetemre, nem az lesz a dolgom, hogy azért nézzek filmeket, hogy utána a diáktársaimmal beszélgethessek róluk. A diplomavédésemen megkérdezte egy tanárom, gondoltam-e már arra, hogy tanítsak. Mondtam, hogy nem, de majd ha megkérdeznek, akkor elgondolkodom. Egy évvel később hívott fel egy volt tanárom, aki kapott egy ösztöndíjat, ezért helyettest kerestek: ha gondolom, jelentkezzek az állásra. Magamtól nem lett volna merszem egy ilyen állásra jelentkezni.
 
PRAE.HU: Milyen órákat tartasz?
 
Sokfélét. Amelyiket nagyon szeretem nem egy hagyományos óra. Az a neve, hogy Montageforum (www.montageforum.de). Két hetente van lehetőségem meghívni egy filmet és a vágóját beszélgetni. Teljesen szabad kezem van abban, hogy kit és mit hívok meg, és abszolút jól lehet tágítani az iskola horizontját. Ezen kívül mindenféle gyakorlati órákat tartok.
PRAE.HU: Áttérve a vágás gyakorlati oldalára: van munkamódszered? Vagy változik, attól függően, hogy mit vágsz?
 
Változó, attól függően, hogy dokumentumfilm vagy játékfilm.
 
PRAE.HU: Mi a legfontosabb különbség köztük?
 
A dokumentumfilm gerince nincsen előre megírva, mint ahogy egy játékfilmben a forgatókönyv. Meg kell talaláni a gerincét az anyagból. Vágó szemszögből hálásabb munka, mert teremtesz valamit. A módszer változhat attól függően is, hogy milyen körülmények között kell vágni, vagy mennyi idő van rá. A rendezőn is múlik, mert van olyan, aki folyton ott ül mellettem, az első pillanattól az utolsóig, és van olyan, aki csak bizonyos pillanatokban jön oda. Nem is arról van szó, hogy mennyi szabadságom van, hanem, hogy mennyi időt töltök egyedül a vágószobában. Ha együtt vágok a rendezővel, akkor kompromisszumot kell találni az ő és az én módszerem között, egy közös módszert. A nagy füzetnél a filmet már leforgatták, sőt, el is kezdték vágni, amikor Szász János úgy döntött, hogy Berlinben szeretné folytatni a vágást. Először egy trailert vágtunk együtt, és utána mondta, hogy akkor csináljuk.
 
PRAE.HU: Amikor ennyire későn érkezel egy filmhez, hogy kezdesz neki? Elolvasod a forgatókönyvet, vagy először a regényt, és aztán a forgatókönyvet?
 
A regényt ismertem, és nem akartam még egyszer elolvasni. A forgatókönyvet elolvastam, de igazából azt is elég hamar elfelejtettem. Nagyon kevés időm volt, vágás közben ismertem meg az anyagot. Aztán kijött Szász János Berlinbe, és együtt dolgoztunk.
 
PRAE.HU: Megbeszéltétek a vágás előtt, hogy mi mentén fogtok majd haladni?
 
Első lépésként a film nyersanyagát együtt megnézni jó. Az nagyon sok mindent elárul arról, hogy a rendező mit lát benne. A film stílusáról sokat beszélgettünk Jánossal. Hogyan tudjuk az eredeti regény alany-állítmányi stílusát filmes eszközökkel elérni. Azután eljön az a pillanat, amikor először belevágok a nyersanyagba. Olyan, mintha egy vadidegen emberrel kellene egy hosszú úton egy kupéban ülni, és megfogni a kezét. Amikor megismerem, hogy mik a gyengéi vagy az erősségei, akkor egyre bátrabb leszek én is, és egyre jobban tudok viszonyulni hozzá. Először minden jelenetet összevágok a forgatókönyv szerint. Ez is egy szintje a megismerésnek. Ennek a fázisnak a végére összeáll az ú.n. first assembly – egy kicsit formátlan test, ami azért már világosan jelzi, merre lehet vele elindulni. És itt kezdődik el az igazán izgalmas munka, ekkor kezdi el saját életét élni az anyag, ekkor kezd filmmé formálódni. Ilyenkor legalább két szinten alakul a film – dramaturgiai makro szinten, és a vágások mentén mikro szinten. A nagy füzetnél is volt például olyan, hogy még a finomra vágás folyamatában is tízszer végignéztük egy jelenet muszterét, mert mindig más szempont alapján kerestünk benne egy gesztust vagy tekintetet.
PRAE.HU: Mennyire kötődsz érzelmileg az anyaghoz? A forgatást nem éled át.
 
Azt nem élem át, amit a stáb átélt. Ők a forgatásnak a valóságát élik meg, én meg az anyag valóságát. Most történt meg életemben először, hogy bőgtem, miközben megnéztük a nyersanyagot. Azért, mert a fiúk amatőr színészek, nagyon beleélték magukat a szerepbe. Amit Molnár Piroska is mondott a sajtótájékoztatón, hogy folyamatosan helyzetben tartotta őket, és ugyanolyan kemény volt velük a forgatási szünetben is, nehogy összebarátkozzon velük. És azt látom, hogy amikor vége a jelenetnek, még mindig zokog a fiú. Megnézed egyszer, kibőgöd magad, majd megnézed mégegyszer, és akkor kezdesz el gondolkodni, hogy hogyan vágod úgy össze, hogy ez átjöjjön. Aki nézi, nem tudja, hogy ez most műkönny vagy igazi.
 
PRAE.HU: Van szabadságod a rendező mellett?
 
Mindenkinél más, nagyon egymásra kell tudni hangolódni. Vannak rendezők, akik minden vágópontot pontosan meg tudnak és akarnak határozni.  Van, aki az összevágott anyagot nézve tudja csak megmondani, hogy jó irányban halad-e a film. A rendező vágás közben a hátam mögött ül. Ez egy fura helyzet, hiszen úgy beszélgetünk egymással, hogy én nem nézek hátra. És együtt verekedjük át magunkat a nyersanyagon. Jánossal a trailer összevágása arra nagyon jó volt, hogy lássam, a rendező mit szeretne az anyagból kiszedni. Másrészt azt éltem meg nagyon intenzíven, hogy mennyire érzékeny egy rendező a saját anyagával, közvetlenül a forgatás után. Hogy mennyire törékeny ez a viszony, miképp kell megteremteni egy olyan helyzetet, amelyben a rendező elfelejti a forgatást. Nehéz anyag volt, gyönyörű, nagyon intenzív, de bizonyos szempontból nehezen összevágható. 
 
PRAE.HU: Mire gondolsz?
 
A Christian Berger által felvett képek frontálisak és statikusak. Ez egyfajta formai megoldás Agota Kristof nyelvezetére. Nagyon lassú ritmust hordoznak magukban a képek. A vágással kicsit ellene dolgoztunk az anyagnak, ami rizikós tud lenni. Emellett van dramaturgiai mozgásterem is. A felvett jelenetek 20 százaléka nincs benne a filmben vagy rövidebben van benne. A nagy füzet egyik nehézsége például az volt, hogy a füzetet, a naplót hogyan használjuk, hogyan vezetjük be, hogy se túl sok, se túl kevés ne legyen. A filmnek az elbeszélése elég szakadozott, úgy gondoltuk, ez akkor működik, ha a leckékre épül, ezt viszont a naplóhoz kell kötni, hogy a néző megértse. Egy további kört jelentett a vágásban, hogy a napló, mint kép, és a napló, mint szöveg hogyan kerüljön bele. Hogy a naplószöveg mennyi legyen, hogyan legyen megfogalmazva, mit csinál a képpel a szöveg. 
 
És nehéz volt még, hogy voltak jelenetsorok, melyek egymásra épültek, ezért nem lehetett őket kivenni, mert összedőlt volna az egész. A film közepén megjelenik egy csomó szereplő, és mindegyiknek van maximum két jelenete. A mellékszereplők szálainak vezetése a filmen belül nagy meló volt, és voltak lehetőségek dramaturgiai módosításra. Az első lecke is, amelyben elkezdik egymást verni a gyerekek, változott abban, hogy hogyan jutunk el odáig. Sokkal hosszabb volt az eleje.
 
PRAE.HU: Mennyi időt vett igénybe a vágás?
 
Összességében fél év volt. Három hónap alatt jutottunk el az első nyersvágásig, utána pedig ide-oda ingáztunk Magyarország és Berlin között. Elég hányattatott sorsa volt a filmnek ebben a koprodukciós helyzetben, a Magyar Nemzeti Filmalappal és a Hunnia Filmstúdióval a tisztázatlan hatáskörök miatt nem volt mindig konfliktusmentes a viszony. Az volt az érzésünk, hogy nagyon nagy elvárás van a filmmel szemben, mert ez az első produkció, ami az új filmfinanszírozási rendszerben készül el, és ez egy ideig nagy nyomást helyezett ránk a vágószobában. Van az a nézet, hogy vágást nem lehet befejezni, csak abbahagyni, és ez jobban vonatkozik erre a filmre, mint amiket eddig csináltam, de szerintem jó ponton hagytuk abba, egy olyan ponton, amellyel mindketten azonosulni tudunk, én is, és János is.
 
Fotó: Pazár Sarolta
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Ruprech Dániel --

Ruprech Dániel a Pécsi Tudományegyetem filmelmélet és filmtörténet, valamint esztétika szakán végzett, jelenleg a berlini Deutsche Film- und Fernsehakademie hallgatója.


További írások a rovatból

Beszélgetés Lichter Péter kísérletifilm-rendezővel a hosszú távú karrierépítésről és a sikerparadoxonról
May el-Toukhy: Szívek királynője
Interjú Halász Glória filmrendezővel nyitottságról, szerzőiség és hitelesség egyensúlyáról, valamint az önmagunkba vetett hitről
film

Én vagyok Vasember Én vagyok Vasember
Bosszúállók: Végjáték

Más művészeti ágakról

színház

Minek nevezzelek? Minek nevezzelek?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szinhazinevelés.SZFE című szakmai konferenciájáról
Erdély Jakab: Anyád hogy van? Diplomakiállítás Dr. Geréb Ágnes életéről
színház

Előző héten még kellékek után szaladgáltunk… Előző héten még kellékek után szaladgáltunk…
A Létra Kulturális Egyesület Ébredés című darabjának budapesti bemutatóján jártunk
zene

Etűdök gépzongorára Etűdök gépzongorára
Conlon Nancarrow, a nomád zongor


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés