bezár
 

film

2013. 12. 05.
Egy örök háttérember a középpontban
Lee Daniels: A komornyik
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy örök háttérember a középpontban Lee Daniels évtizedeken átívelő komornyik-sztorija egyszerre óhajt kortabló, polgárjogi film és családi dráma lenni, mindegyik aspektust nem is sikerült megfelelően kidolgozni.
A komornyik első fél órája olyan, mintha A nyomorultak felvezetésének fabuláját Victor Hugo helyett egy mérsékelten tehetséges epigon írta volna meg: a meglehetősen melodramatikus "így jöttem"-történet mélységet, drámát, hatást is nélkülöz, pedig bőven történnek mindezekre számot tartó események benne. Cecil Gaines apját szinte in medias res lövi főbe fehér gazdája, miután megerőszakolta feleségét. A kis Cecil-t a jószívű, de azért még mindig rasszista házinéni az ültetvényről a házba emeli, ahol kitanulja az inas szerepét. Innen is távoznia kell azonban, hogy két, narrációval átitatott szentimentális vágókép után már egy előkelő házba törjön be minden mindegy alapon. Szerencséjére a ház fekete inasa kapja rajta, aki rövid erkölcsi talpaló után magához veszi, tovább okosítja, az időközben felcseperedő fiú karrierje pedig egészen a Fehér Ház főkomornyiki tisztjéig ível – és azon túl is.

A torkunkon épphogy levánszorgó gyenge kezdés után szerencsére konszolidálódik a helyzet. Míg ugyanis a bevezetés tökéletesen sztereotip és sablonos ál-drámát ad (vajh, lehet-e elcsépeltebben kezdeni egy "fekete-filmet" mint egy Martin Luther King idézettel?!), a folytatásban Lee Daniels igyekszik árnyalni a képet. Forest Whitaker komornyikja látszólag minden változásnak és korszellemnek ellenáll, néha már-már népmesei, nos, ha nem is hősnek, de szimbólumnak tűnik – a forgatókönyv erőssége viszont pont abban rejlik, hogy az egyes pillanatokban fájdalmasan hosszúnak tűnő játékidő alatt szépen, lépcsőzetesen, és abszolút hitelesen formálja át a karaktert. Szinte észre sem vesszük.

Hiszen miért is reagálna bármire – legyen rasszizmusról, Vietnamról vagy bármi másról szó – egy olyan ember, aki egész életét e szerint az útmutatás szerint alakította: "Mintha ott se lennél". Ez ugyanis a jó komornyik fő ismérve. Ez az, amit tökéletesen betartva Cecil Gaines nyolc elnök mellett több évtizedig szolgálhatott a Fehér Házban. Közelről élte meg Kennedy meggyilkolását, Nixon hattyúdalát és Reagen gyötrődését a faji törvényekkel – de ő végig csak hallgatott és szolgált.

A korokon és korstílusokon átívelő történet az apró, stílusos részletek miatt végig színes és jobbára érdekes, de a nagyívű sztori ára a sokszor már-már bántó sarkítás volt. Az elnököket játszó színészek Robin Williamstől Liev Schreiberen át Alan Rickmanig zseniálisak – és épp az ő játékuk miatt fogadjuk el, hogy mandátumuk és jelentőségük érzékeltetésére körülbelül 5-5 perc jut. Hasonló a helyzet a civil mozgalmak ábrázolásával is. A film mindezek ellenére mégis működik.

Mégpedig azért, mert a történet gerincét adó családi szál olyan erős és hatásos, hogy hiába zörögnek a köré épített részek, elviszi a filmet a hátán. Az örök háttérember Cecil Gaines a Fehér Házban nem több egy mellékszereplőnél – ez azonban édeskevés a családi életben. A férj szerepét betölteni képtelen Cecil feleségét Oprah játssza, olyannyira átütően, hogy meglepődnék, ha mindez nem eredményezne egy jogos Oscar-díjat. Az apai szerep kudarca Cecil fiában testesedik meg: az őt játszó David Bannerről méltánytalanul kevés szó esik. A szinte apa nélkül felnőtt Earl Gaines dacból válik aktivistává, majd polgárjogi harcossá – az apa elleni lázadóból a feketék jogaiért küzdő politikusba való átmenet sima és profi, a mozgalmak radikalizálódásának ábrázolása csak közelít ehhez.

A karakterfejlődés és a fő narratív szál tehát szépen kidolgozott, és ezeken a pontokon a film remekül működik is – nem is beszélve a fehér házi életet, vagy az adott kor stílusát bemutató színes epizódokig. Kár, hogy egy-egy ilyen színes részt általában egy elnagyolt, sablonos felvonás követ. A komornyik tehát minden erénye mellett egyenetlen és darabos alkotás, melynek hosszú játékidejére a sztori jellege miatt szükség van, de a gyakran beragadó iram alaposan próbára teszi a nézőt. A befejezésért különösen kár – de legalább a negédes utolsó képek a borzalmas kezdéssel együtt keretbe foglalják Lee Daniels filmjét.

A komornyik (The Butler)
Színes, magyarul beszélő, amerikai életrajzi dráma, 132 perc, 2013 
Rendező: Lee Daniels
Forgatókönyvíró: Danny Stromg, Wil Haygood
Zeneszerző: Rodrigo Leao
Operatőr: Andrew Dunn
Producer: Lee Daniels, Cassian Elwes, Laura Ziskin
Vágó: Brian A. Kates, Joe Klotz
Szereplők: Forest Whitaker, David Banner, Oprah Winfrey, LaJessie Smith, Mariah Carey, John Cusack, Alan Rickman, Robin Williams, Liev Schreiber, James Mardsen

(12)
nyomtat

További írások a rovatból

Goda Krisztina: BÚÉK
Aranyélet, 3. évad
2018. október 24-27., Primanima Elsőfilmes Animációs Fesztivál
Révész Bálint: Nagyi projekt

Más művészeti ágakról

art&design

Az ő bajuk – nekem mi közöm hozzá? Az ő bajuk – nekem mi közöm hozzá?
Ezek a legszebb éveink? – Pályakezdő perspektívák
színház

A színtelen és szívtelen Don Juan A színtelen és szívtelen Don Juan
Ödön von Horváth darabja a Jurányi Házban
art&design

Útmutató egy útvesztőhöz Útmutató egy útvesztőhöz
Ujházi Péter Labirint című kiállításához
gyerek

Villu szerint a világ – egy „no problem novel” Villu szerint a világ – egy „no problem novel”
Anti Saar: Így mennek nálunk a dolgok. Cser Kiadó, 2018.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés