bezár
 

gyerek

2013. 12. 04.
Angyalok és rosszkislányok
7. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemle. Marczibányi téri Művelődési Központ. 2013. november 18-24.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Angyalok és rosszkislányok Kacat-hegyen innen, Főzelék-tengeren túl. Leláncolt angyalok közé és a mumusok földjére látogathatott el idén a néző a 7. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemlén. Az itt látható huszonkét előadásra a sokszínűség: hagyományőrzés és kísérletezés egyaránt jellemző volt.
A Madarak voltunk c. darab tetszetős bábfigurákkal, illetve azok élethű mozgatásával részben a Kemény Henrik-i hagyományokat eleveníti fel. Az alkotók az előadásba azokat az ismert motívumokat – három kívánság, három aranyhajszál, a csoda szerepe – és alakokat (ördögöt és angyalt) is beleépítették, akik egymással szembenálló jó-rossz figurákként mindvégig befolyásolják a két főhős, Gergőce és Márinkó, a két szerelmes életét. A bábok egy vásárból indulnak hosszú útra, s ennek során rengeteg kalandot élnek át, de ami a legfontosabb, hogy kiszabadítják Angelikát, a gonosz cirkuszigazgató által rabságban tartott angyalt, aki ezért cserébe azt ígéri, segíti majd őket a bajban. Három aranyhajszálat ajándékoz nekik, s ha az egyiket megforgatják a levegőben, ő azonnal a segítségükre siet. Így vet aztán később véget Márinkó a szerelmesét megbabonázó bűbájnak, amit egy falusi boszorkány küld rá azért, hogy a fiú elvegye feleségül egyetlen, csúf lányát, és így, szintén Angelika segítségével jár végül túl az ördög eszén, aki pedig Gergőcét küldi a háborúba, hogy annak távollétében a lánnyal lehessen.
Madarak voltunk
A Mesebolt Bábszínház az ismert mesei elemek felhasználásával, azokat némileg átalakítva kelti életre a történetet, melyet, különösen, mikor felcsendül a tangóharmonikán élőben kísért címadó dal, egyfajta édesbús melankólia, s a valósághoz közelítő téridőn, vagyis sejthetően az első világháború időszakán túli állandóság jellemez. Utóbbi, azon túl, hogy ellentétezi, másfelől ki is egészíti a folyamatos úton levés, azaz a boldogságkeresés cselekményt meghatározó mozzanatát. A színpadon mindez az egyszer szekrényként, másszor kocsiként vagy ajtóként funkcionáló díszlet segítségével valósul meg, amellyel a szereplők átléphetnek a valóságból a fikcióként megjelenő mesevilágba. Aztán onnan, a történet végén ismét vissza, a látottakat mintegy szimbolikus keretbe helyezve.
Madarak voltunk
A Stúdió K Színház Kacskaringójának színes táblaképei Klee, Kandinszkij és Hundertwasser festményeit idézik meg. A darab a mostanában divatos csecsemőszínházas irányhoz, így pl. a szemlén a Kolibri Színház által szintén bemutatott Pont, pont, vesszőcskéhez csupán annyiban kapcsolódik, hogy az előadás szerves részét képező élőzenei kíséreten/effekteken kívül többek között mozgásszínházi elemeket is felhasznál. Itt azonban, az előbb említett darabtól jelentősen eltérve, cselekmény és szöveg egysége, vagyis az események folyamatos narrálása jellemzően mindvégig jelen van, s ebben a tekintetben nem válik el a hagyományosnak tekinthető előadásmódtól. Ugyanakkor friss, művészetközpontú (!) szemléletével nem utolsósorban arra is lehetőséget teremt, hogy a színpadon történtek egy sokkalta szélesebb korosztály számára váljanak élvezhetővé.
Kacskaringó
Ahogy a társulat más gyerekelőadásaiban, úgy most, ebben a darabban is egy-egy, vagyis jelen esetben inkább négy konkrét történet áll a középpontban, hiszen a mesék nélküli könyv, Leporella csodás átalakulása egyben a cselekmény keretéül is szolgál. A bogaras mese, A csónak kalandja, valamint A selyemhernyó egyrészt akár magukban, önállóan is megállhatnának, másrészt viszont szorosan egymásra épülve jelenítik meg az alkotás folyamatát, mibenlétét. Azt a pillanatot, amikor az egymással versengő sárga-piros-zöld fonálgombolyagból végre összeáll a mesekönyv, azaz elkészül a nagy mű, s a színpompás lapokon, mint festővásznon az ecsetvonások, újabb és újabb ábrák és mesék születnek. Melyeket a gyerekek az előadás végén, a színpad közelében elhelyezett rajztáblára, ha kedvük tartja, le is festhetnek.
Kacskaringó
A Borka Mumusföldön című darab főszereplője egy kislány, aki nem épp a szülők álma. Hisztis, verekedős, egyedül a foci érdekli, utálja a főzeléket és a rendrakást, az ágya alatt egész halomnyi (játék)kacat hever. Ennyi rossz tulajdonság után akár törvényszerű is lehetne, hogy elvigye őt a mumus vagy valami más ártó, éjszakai lény, hogy aztán egy különös, nem emberi világban tanulja meg, milyennek is kellene lennie ahhoz, hogy a szülei büszkék legyenek rá. A történet szerint Borka a mumusok földjén kénytelen szembesülni saját hibáival, s csak akkor mehet haza, amikor már megbánta mindazt, amit előzőleg tett. A Színház-és Filmművészeti Egyetem előadása, ha csak a szűken vett cselekményt nézzük, némileg didaktikus, ráadásul a problémákat is leegyszerűsíti. Merthogy csupán a tényekkel, a kislány rosszaságával szembesülünk, de a miértekre nem kapunk választ. Csak arra, hogy egy gyereknek milyennek nem kellene lennie, és hogy mik a külvilág elvárásai (legyen illedelmes, ne köpje a falra a spenótot és ne húzza meg a Suszti Eszti copját) vele szemben.
Borka Mumusföldön
Amivel azonban az előadás az említett hiányosságokat szerencsésen áthidalja, az egyértelműen a különleges látványvilágban, a fekete-fehér és színes kockás-csíkos ruhákban, a minimalista, ám kreatívan alakítható díszletben, a humoros szövegekben, és nem utolsósorban az olykor némafilmeket idéző zenei anyagban érhető tetten. Ez segít többek között abban is, hogy a bennünk élő gyermekkori félelmek szokatlan, néhol riasztó vagy épp nevetséges "kivetülései" humoros formában jelenjenek meg. Így lesz pl. a rettenetes mumusfivérekből egy-egy közönséges párna, melyekre szemet-szájat-orrot varrtak. A humor révén persze más zavaró momentum is elhalványul, többek között a főszereplő helyenként eltúlzott, hisztérikus "rosszasága" vagy a kezdeti, hosszúra nyúló monológban az említés szintjén szereplő bajszos konyhás nénik, akik egyszerűen nem illenek az itt megjelenített bábozós/szélgépes/pantomimes közegbe. Már csak azért sem, mert semmiképpen sem lehetnének ennek a korosztálynak a hétköznapi "mumusai". A mostaniak ugyanis a Kacat-hegy lábánál, a Főzelék-tenger szomszédságában élnek, s csak a Hiszti-hurrikán elől menekülve ábrándozhatnak arról, vajon milyen lehet egy igazi anya, apa vagy akár egy szelet csoki.  Hogy a nagyi sütijéről már ne is beszéljünk.
Borka Mumusföldön
Mesebolt Bábszínház, Szombathely
Galuska László Pál: Madarak voltunk
Dramaturg: Khaled-Abdo Szaida
Zene: Lázár Zsigmond
Tervező: Boráros Szilárd

Rendező: Kovács Géza
Játsszák: Császár Erika, Dénes Emőke, Kovács Bálint, Kovács Zsuzsanna, Kőmíves Csongor, Lehőcz Zsuzsa, Takács Dániel
 
Stúdió K Színház, Budapest
Kacskaringó
Versek: Gál Flóra
Zeneszerző: Spilák Lajos
Látvány: Németh Ilona
Dramaturg: Zubek Adrienn
Író-tervező-rendező: Németh Ilona
Játsszák: Nyakó Júlia, Lovas Dániel, Homonnai Katalin, Spilák Lajos
 
MaNNa KULTURÁLIS EGYESÜLET – SZÍNHÁZ-ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM
Pálfi Kata-Nyitrai László: Borka Mumusföldön – avagy ki nem akar mumus lenni?
zenés bábos kaland
Díszlet-, jelmez-és bábtervező: Miareczky Edit
A tervező munkatársai: Bodor Blanka, Szabó Tamás
Dramaturg: Vécsei Anna
Zeneszerző: Nyitrai László
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Rendező: Fige Attila
Játsszák: Pálfi Kata, Fehér Dániel, Ivanics Tamás
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Gáspár-Singer Anna --


További írások a rovatból

Mészöly Ágnes válaszai a prae.hu körkérdésére
Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter: Az Emberek Országa

Más művészeti ágakról

irodalom

Boszorkánymesterek Boszorkánymesterek
Harry Partch vs Gergely Edit*
Mozart in the Jungle


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés