bezár
 

gyerek

2013. 12. 04.
Angyalok és rosszkislányok
7. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemle. Marczibányi téri Művelődési Központ. 2013. november 18-24.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Angyalok és rosszkislányok Kacat-hegyen innen, Főzelék-tengeren túl. Leláncolt angyalok közé és a mumusok földjére látogathatott el idén a néző a 7. Gyermek-és Ifjúsági Színházi Szemlén. Az itt látható huszonkét előadásra a sokszínűség: hagyományőrzés és kísérletezés egyaránt jellemző volt.
A Madarak voltunk c. darab tetszetős bábfigurákkal, illetve azok élethű mozgatásával részben a Kemény Henrik-i hagyományokat eleveníti fel. Az alkotók az előadásba azokat az ismert motívumokat – három kívánság, három aranyhajszál, a csoda szerepe – és alakokat (ördögöt és angyalt) is beleépítették, akik egymással szembenálló jó-rossz figurákként mindvégig befolyásolják a két főhős, Gergőce és Márinkó, a két szerelmes életét. A bábok egy vásárból indulnak hosszú útra, s ennek során rengeteg kalandot élnek át, de ami a legfontosabb, hogy kiszabadítják Angelikát, a gonosz cirkuszigazgató által rabságban tartott angyalt, aki ezért cserébe azt ígéri, segíti majd őket a bajban. Három aranyhajszálat ajándékoz nekik, s ha az egyiket megforgatják a levegőben, ő azonnal a segítségükre siet. Így vet aztán később véget Márinkó a szerelmesét megbabonázó bűbájnak, amit egy falusi boszorkány küld rá azért, hogy a fiú elvegye feleségül egyetlen, csúf lányát, és így, szintén Angelika segítségével jár végül túl az ördög eszén, aki pedig Gergőcét küldi a háborúba, hogy annak távollétében a lánnyal lehessen.
Madarak voltunk
A Mesebolt Bábszínház az ismert mesei elemek felhasználásával, azokat némileg átalakítva kelti életre a történetet, melyet, különösen, mikor felcsendül a tangóharmonikán élőben kísért címadó dal, egyfajta édesbús melankólia, s a valósághoz közelítő téridőn, vagyis sejthetően az első világháború időszakán túli állandóság jellemez. Utóbbi, azon túl, hogy ellentétezi, másfelől ki is egészíti a folyamatos úton levés, azaz a boldogságkeresés cselekményt meghatározó mozzanatát. A színpadon mindez az egyszer szekrényként, másszor kocsiként vagy ajtóként funkcionáló díszlet segítségével valósul meg, amellyel a szereplők átléphetnek a valóságból a fikcióként megjelenő mesevilágba. Aztán onnan, a történet végén ismét vissza, a látottakat mintegy szimbolikus keretbe helyezve.
Madarak voltunk
A Stúdió K Színház Kacskaringójának színes táblaképei Klee, Kandinszkij és Hundertwasser festményeit idézik meg. A darab a mostanában divatos csecsemőszínházas irányhoz, így pl. a szemlén a Kolibri Színház által szintén bemutatott Pont, pont, vesszőcskéhez csupán annyiban kapcsolódik, hogy az előadás szerves részét képező élőzenei kíséreten/effekteken kívül többek között mozgásszínházi elemeket is felhasznál. Itt azonban, az előbb említett darabtól jelentősen eltérve, cselekmény és szöveg egysége, vagyis az események folyamatos narrálása jellemzően mindvégig jelen van, s ebben a tekintetben nem válik el a hagyományosnak tekinthető előadásmódtól. Ugyanakkor friss, művészetközpontú (!) szemléletével nem utolsósorban arra is lehetőséget teremt, hogy a színpadon történtek egy sokkalta szélesebb korosztály számára váljanak élvezhetővé.
Kacskaringó
Ahogy a társulat más gyerekelőadásaiban, úgy most, ebben a darabban is egy-egy, vagyis jelen esetben inkább négy konkrét történet áll a középpontban, hiszen a mesék nélküli könyv, Leporella csodás átalakulása egyben a cselekmény keretéül is szolgál. A bogaras mese, A csónak kalandja, valamint A selyemhernyó egyrészt akár magukban, önállóan is megállhatnának, másrészt viszont szorosan egymásra épülve jelenítik meg az alkotás folyamatát, mibenlétét. Azt a pillanatot, amikor az egymással versengő sárga-piros-zöld fonálgombolyagból végre összeáll a mesekönyv, azaz elkészül a nagy mű, s a színpompás lapokon, mint festővásznon az ecsetvonások, újabb és újabb ábrák és mesék születnek. Melyeket a gyerekek az előadás végén, a színpad közelében elhelyezett rajztáblára, ha kedvük tartja, le is festhetnek.
Kacskaringó
A Borka Mumusföldön című darab főszereplője egy kislány, aki nem épp a szülők álma. Hisztis, verekedős, egyedül a foci érdekli, utálja a főzeléket és a rendrakást, az ágya alatt egész halomnyi (játék)kacat hever. Ennyi rossz tulajdonság után akár törvényszerű is lehetne, hogy elvigye őt a mumus vagy valami más ártó, éjszakai lény, hogy aztán egy különös, nem emberi világban tanulja meg, milyennek is kellene lennie ahhoz, hogy a szülei büszkék legyenek rá. A történet szerint Borka a mumusok földjén kénytelen szembesülni saját hibáival, s csak akkor mehet haza, amikor már megbánta mindazt, amit előzőleg tett. A Színház-és Filmművészeti Egyetem előadása, ha csak a szűken vett cselekményt nézzük, némileg didaktikus, ráadásul a problémákat is leegyszerűsíti. Merthogy csupán a tényekkel, a kislány rosszaságával szembesülünk, de a miértekre nem kapunk választ. Csak arra, hogy egy gyereknek milyennek nem kellene lennie, és hogy mik a külvilág elvárásai (legyen illedelmes, ne köpje a falra a spenótot és ne húzza meg a Suszti Eszti copját) vele szemben.
Borka Mumusföldön
Amivel azonban az előadás az említett hiányosságokat szerencsésen áthidalja, az egyértelműen a különleges látványvilágban, a fekete-fehér és színes kockás-csíkos ruhákban, a minimalista, ám kreatívan alakítható díszletben, a humoros szövegekben, és nem utolsósorban az olykor némafilmeket idéző zenei anyagban érhető tetten. Ez segít többek között abban is, hogy a bennünk élő gyermekkori félelmek szokatlan, néhol riasztó vagy épp nevetséges "kivetülései" humoros formában jelenjenek meg. Így lesz pl. a rettenetes mumusfivérekből egy-egy közönséges párna, melyekre szemet-szájat-orrot varrtak. A humor révén persze más zavaró momentum is elhalványul, többek között a főszereplő helyenként eltúlzott, hisztérikus "rosszasága" vagy a kezdeti, hosszúra nyúló monológban az említés szintjén szereplő bajszos konyhás nénik, akik egyszerűen nem illenek az itt megjelenített bábozós/szélgépes/pantomimes közegbe. Már csak azért sem, mert semmiképpen sem lehetnének ennek a korosztálynak a hétköznapi "mumusai". A mostaniak ugyanis a Kacat-hegy lábánál, a Főzelék-tenger szomszédságában élnek, s csak a Hiszti-hurrikán elől menekülve ábrándozhatnak arról, vajon milyen lehet egy igazi anya, apa vagy akár egy szelet csoki.  Hogy a nagyi sütijéről már ne is beszéljünk.
Borka Mumusföldön
Mesebolt Bábszínház, Szombathely
Galuska László Pál: Madarak voltunk
Dramaturg: Khaled-Abdo Szaida
Zene: Lázár Zsigmond
Tervező: Boráros Szilárd

Rendező: Kovács Géza
Játsszák: Császár Erika, Dénes Emőke, Kovács Bálint, Kovács Zsuzsanna, Kőmíves Csongor, Lehőcz Zsuzsa, Takács Dániel
 
Stúdió K Színház, Budapest
Kacskaringó
Versek: Gál Flóra
Zeneszerző: Spilák Lajos
Látvány: Németh Ilona
Dramaturg: Zubek Adrienn
Író-tervező-rendező: Németh Ilona
Játsszák: Nyakó Júlia, Lovas Dániel, Homonnai Katalin, Spilák Lajos
 
MaNNa KULTURÁLIS EGYESÜLET – SZÍNHÁZ-ÉS FILMMŰVÉSZETI EGYETEM
Pálfi Kata-Nyitrai László: Borka Mumusföldön – avagy ki nem akar mumus lenni?
zenés bábos kaland
Díszlet-, jelmez-és bábtervező: Miareczky Edit
A tervező munkatársai: Bodor Blanka, Szabó Tamás
Dramaturg: Vécsei Anna
Zeneszerző: Nyitrai László
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Rendező: Fige Attila
Játsszák: Pálfi Kata, Fehér Dániel, Ivanics Tamás
nyomtat

További írások a rovatból

Gyerekirodalmi konferencia 2018. november 24.
Illés Andrea kamaszkori szerelemről, Ferenc pápa könyvéről és rajzolófalról

Más művészeti ágakról

irodalom

Lesznai Anna szoknyájától indult, NDiaye regényeiig jutott Lesznai Anna szoknyájától indult, NDiaye regényeiig jutott
Földes Györgyi Test-szöveg-test című könyvének bemutatója
Három holló, Budapest, 2018. december 7.
színház

Az artisztika fellegvára Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés